|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Gy.
A nincstelen királyaként
tekint feléd ma még,
rajong, nem érzi át a kényt,
amely belőled ég, |
|
 Gy.
Szerelem és fájdalom egyek, és ehhez meg ketten kellenek.
Szerelemnek örvendezni nem fáj, de majd később lesz akadály. |
|
 Gy.
Nyisd ki magad, hogy elolvashasd a csodát,
Együtt minket elítélni – ez a megmunkálás,
És szót szó mellé raksz,
Te korlátolt, ki vagyok én? |
|
 H
Még most is, még mindig, pedig már nincsen,
őrizem mégis értékes kincsem,
amit te adtál - ragyog az égbolt -,
még most is, még mindig, pedig már rég volt. |
|
 H
Ha lelkemnek nyugtalan-lobogó mécsét,
Mind a két szememet egészen kioltod:
Akkor is, éjben is,
Vakon is, örökké Teérted sikoltok ! |
|
 H
A parti fények elfakulva múlnak,
amint hajónk az óceánba fut,
a lelkeinkben él csupán a holnap,
vajon belőle még nekünk kijut? |
|
 H
Általam hiányolt Beatrix,
Hová lettél? Volt ez… egy anzix?
Belőled villanás
Kevés volt… [lázongás!] |
|
 H
és ki is mered mondani azt,
mikor a hited nem vakít el,józanul
tudod bírálni az ellenkező oldalt. |
|
 Gy.
Áll a nap fenn, áll a felhő,
Nem jön fecske, nincs egy szellő,
A víz nem látszik hogy folyna,
Isten mintha bóbiskolna. |
|
 Gy.
Te felriadva rántanád a kardod,
de hát nagyon nem így megy ez ma már,
rövid rakéta füttye jelzi csak, hogy
közelg feléd a vágtató halál. |
|
 Gy.
E szép kapcsolat nem a miénk,
Pedig ketten, úgy szerethetnénk…
Karjaid, szemeid,
Hallanám lépteid. |
|
 Gy.
Tűz, melegíts, ne égess
Égő sebet szivemre;
Nap, ne vakíts, világíts,
Nem nézek a szemedbe. |
|
 Gy.
Az őszi köd szitál szürke tájra,
a hervadó világ alatta sír,
az éjszakára vár, habár hiába,
a lelke fáj, aludni úgyse bír. |
|
 Gy.
Huh! De sok vágy él bennük az életünkben.
Huh!! De sokszor fohászkodunk életünkben…
Huh! De sok vágy él bennük az életünkben. |
|
 H
Menjünk el mindketten szénát gyűjteni
És a nap tüze villogjon a kaszában,
Időnként hátra maradok,
Hogy téged hátulról is nézzelek. |
|
 Gy.
Nem a dicső hadvezért zengem,
Ki tervezte a háborút,
Kinek nevét örök hír őrzi,
Kitől a világ lángra gyúlt. |
|
 Gy.
Eső szitál az ég gomolyködére,
a szürke tájra méla csend borul,
a fellegek mögül hiába néz le
a Nap, hiszen csupán a könnye hull. |
|
 Gy.
„Király ül, vénség,
A dombtetőn;
Oly vén már, haja ősz,
És nem sok esze lőn.” |
|
 Gy.
Az embernek nincs, hogy még lejjebb… laposas lejtő van, azon csúszik!
Én tanúsítom a hetvenöt évemmel… létem csak lejjebb csúszik…
Az embernek nincs, hogy még lejjebb… laposas lejtő van, azon csúszik. |
|
 Gy.
hiszen nem érdemeltük ezt
a földgolyót se, végül
kerekdedebb az emberek
bolond világa nélkül. |
|
 Gy.
Én csak a multban látom magamat,
csak azt a szomorú lányt ismerem,
ki a multból, sok hervadó emlékből
merengő gyászszal szembe néz velem, |
|
 Gy.
Virágzó tűzpiros, mindig nyíló rózsa,
tündökölt a réten, furcsa egymagába.
Nem értette hol van, merre járhat álma,
a legény aki szerelmének nyomban leszakítja! |
|
 Gy.
Tény: a bor – víznél erősebb!
Valljuk, kik vizet gyűlölnek...
Míg víz mos el tölgyeket,
S házaknak jut ki az árból: |
|
 Gy.
Újabb árnyak jönnek, mint halál hírnökei,
Hallom suttogásukat, most… most adjál neki…
Újabb árnyak jönnek, mint halál hírnökei. |
|
 Gy.
Aludjatok, ti áldott szunnyadók,
Aludjatok, ti néma hadsereg.
S ne bántson könny, mely értetek pereg.
Aludjatok, nagy álmok álmodói: |
|
|
|
Ma 2025. május 14. szerda,
Bonifác napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
