|
 Vendég: 39
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
V.
Hosszú volt az út, a sár az égig ért,
Félelmekkel harcoltam az éltető fényért.
Hideg éjszakákon az eső vert arcon,
Néma sebként sajgott minden belső harcom. |
|
V.
A hadak útját, hittük,
Hogy már benőtte a szép zöld fű…
De nem zöldfülű…
* |
|
V.
A szél az éjben süvít és jajveszékelések az ágak között…
A szél fokozottan az ablakokra havat ver,
Zűrzavaros hangok kiáltanak a levegőben,
Míg én a meleg szobában egyedüllétemnek mesélem… |
|
V.
Szerelmünk akadálya
Folyton jöszik felénk, meg belénk.
Vágy-gerjedelem! |
|
V.
A Bensőt – Külső Bor -
Fel nem vidíthatja,
De van királyi mámora,
S Isteni Parazsa |
|
V.
Lélek kapaszkodó: szív.
Szívet bánat, majd megszakítja…
Harcok ördöge! |
|
V.
Ha sűrű a köd és nehéz a lépted,
A zene az út, mi hazavisz téged.
Nem ítél el soha, csak halkan átölel,
A legmélyebb kútból a fényre emel. |
|
V.
Egyedül állok egy roppant nagyméretű tömegben, de lesz vége… tömegesen…
Több kezet is megfogva, érzem, hogy a szíved dobog… majd lesz… nem érzem.
A tömegben hülyére vált arcok tömkelege… nem tuják, kinek miben lesz része. |
|
V.
Szeretni jöttem, és itt vagyok.
Láthatod azt, hogy szemem ragyog,
Ha egy pillanatra rám nézel.
Tudom, különös, amit érzel. |
|
V.
Fekete dobok verik a mellkast szét,
Feltépi az éjszaka néma szövetét.
Ez nem dallam már, hanem izzó korbács,
A lélek mélyén gyúló, vad parázs. |
|
V.
Béke van a dombok felett
és magas árnyékok a völgyekben,
alszanak a jók, a rosszak…
mind álmodnak és felejtenek |
|
V.
Halálnak pár Dolgát,
Helyet -
Szökést a Sorsától-
És Nevet -
|
|
Az én időm csak halad, soha nem áll meg, hátizsákjában a végletem,
Az időm csak halad, de lehet, rosszul fogalmazok, inkább a végzetem…
Az én időm csak halad, soha nem áll meg, hátizsákjában a végletem. |
|
Titkot – mondj ki -
Megszűnik – nem lesz már Titok -
Titkot – tarts meg -
Mert – ijesztő dolog - |
|
Az életszakadékom szélén rostokolok,
Remélem nem szédelgek, csak életre várok…
Az életszakadékom szélén rostokolok, |
|
V.
Akácok egy alföldi poros utcán,
gyermekkoromat idéző képe,
mindig úgy imádtam odaérni
akácvirágzások idejére. |
|
V.
Agyonszúrt – Naponta -
Váratlan’ repedt szét
A Felhő, s e gyors Villámnak
Rám engedte Tűzét - |
|
Cinke csapat csivitel,
A bokrok ága rezzen,
Vörösbegy is kíváncsi,
A szeme fénye lesben. |
|
Nektek kell a háború, de tudjátok-e, hogy több mint... fél millió meghalt katona?
Nektek kell a háború, de tujátok, sok hadi árvák folyton csak az aput várják?
Nektek kell a háború, kiszámoltam gépen, hogy gyerekek… vannak kétszer ennyien?
Nektek kell a háború, de vajh' az özvegyek száma? Ő mit mond az árvának máma?
Nektek kell a háború, de özvegy egy-szülőnek termett? Hogy nevel gyermekből embert?
|
|
Ha merem remélni -
Érték a kár nyomán
Jár – Óriások haltak ki -
Épp Nagyságuk – Okán - |
|
V.
Egy nyitott lélek megértsen engem,
Az övé legyek, hogy az enyém legyen,
Keresem őt az égvilágon,
Őt keresem, de csak álmodom.
|
|
Ég, hullajt pelyhet.
Fönntartja a recsegést,
Hallgatom… ezt a mesést! |
|
Életünk bús zarándok útján
Néha jön egy kis kikelet,
Mikor a remény felcsillan,
Majd zord tájak jönnek. |
|
Egy szomorú reggelen,arra ébredtem,
hallásom teljesen elveszítettem.
Csend félelmetes volt kötülöttem,
minden megszokott zajt elveszítettem. |
|
Mert benne vagy minden szóban,
Minden gondolatban,
A szélben, az illatokban,
A csendben.. |
|
|
|
Ma 2026. július 31. péntek,
Oszkár napja van.
Holnap Boglárka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
