|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
November van, tél közeleg,
avar ropog, így szeretem.
Tar teraszom árván búsul,
kikeletre majd megújul! |
|
 H
Sötét folyóm világos oldalán
vagyok ma még, de ez nem érdem,
nem oly sokára átevez talán
ladikra ülve balga létem |
|
 H
Mennyből az angyal menj sietve
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok. |
|
 H
Igaz nem ismertünk, de nagyon fiatal voltál,
a hírt a gyüliben tudtam meg, s az ima meghitté vált.
Mindenki imádkozott egymás felé fordúlva,
hogy az Úr fogadjon be, az Örök országába! |
|
 H
Nagyon szép! Ég a lila adventi gyertya,
Ez, az idén… igazi örömöm mára. |
|
 H
Furcsák vagyunk mi emberek,
Összetételünk zavaros egyveleg.
Külömséget cask úgy tudjuk meg,
Ha megismerjük másik felünket. |
|
 H
Tiltott az ősz
web lapját bezárta
hiába bökök rá
az fb oldalára |
|
 H
Bolond világom egyre csak rohanva
közelg a végzetébe oktalan,
miként a csorda végtelennyi barma,
ha főkolomposa drogozva van. |
|
 H
Hiába ír szűzi kéz, hiába lágy a gondolat-melódia,
Sunyin oson, lopakodva tép, minden átrág… idő paródia…
Remény sokszor olyasmi, hogy bizony, csak kétesen csillan,
Forrását ennek kitapasztalni? Akkor honnan villan? |
|
 H
Tocsog a tócsa, tocsogok én,
tocsog a lábam a közepén,
a nyári napfény reám ragyog,
a tocsogástól boldog vagyok. |
|
 H
Volt idő, mikor sajogtam érted,
mára csendesült a vágy utánad,
néha még a lelkem arra ébred,
átkarolja mindenét a bánat. |
|
 H
Mint a kutya silány házában,
legeslegutolsó a családban,
kiverten és sárral dobáltan,
és mégis híven és bátran |
|
 Gy.
Tavasz – az az erdő,
Nyár – a hűs habok,
Ősz – a hegyek lánca,
Tél – az én vagyok! |
|
 Gy.
Felébredt estére egy régi álmom,
Jó lenne, éjjel lenne ez az álmom…
Felébredt estére egy régi álmom. |
|
 H
Magam vagyok, csupán a némaság ölelget,
a csendje torkomat szorítja egyre csak,
kiáltanék, de mára messze jár a lényed,
nem ér a hangom el, dadogva bennszakad. |
|
 H
Már több bíró
A versírón
Egy öntelt nívón,
Szürkén írón |
|
 Gy.
Gyönyörű hajába, fujjon be a szél,
ragyogó szemébe, csillogjon az éj!
Könnyel teli szemembe, napsugarat hozzon,
a királylány, ki álomföldről, a valóságba oso |
|
 Gy.
Lehelj rám, szép Kikelet,
Hogy elevenedjem,
Mit szív elviselhetett,
A bajt elviseltem. |
|
 Gy.
A szomszédnak van egy hosszan tartó háborúja, meg van sok-sok temetetlen halottja.
Vannak katonák, ki meghaltak, de elvesztek, meg vannak ki lakói a kert-földeknek…
Ritkán, de biz' akadhat köztük, amikor a tábornok is megy… belőle nincsen száz egy.
A egyszerű katona kit elhantoltak, hol meghalt, ki fiai mellől csak úgy kihalt… |
|
 Gy.
A tájra ősz varázslatát
teríti szét az alkonyat,
nyugalma engem úgy hat át,
akárha volna gondolat, |
|
 Gy.
Sok ezer bimbó terem,
illat és dal a szélben.
Adj egy virágot nekem,
azt az egyet kérem. |
|
 Gy.
Hinnye no! Ismét csak itt az ősz,
Én aztán nem leszek levélcsősz,
Égen a csillag, fű a földön,
A bérem gereblyére költöm?!, |
|
 Gy.
Folyvást panaszkodsz
Bánatod okán!
Tűrj kicsit, hozzád
Megtérek talán. |
|
 Gy-
Megint csak itt ülők a korhadt-szálkás, erdei padon,
Megint csak itt ülök az emlékező erdei padon…
Megint csak itt ülők a korhadt-szálkás, erdei padon. |
|
 Gy.
Mire jó megszületni?,
Oda, ahol nincs semmi,
Csak elmúló évszakok,
S feledhető holnapok, |
|
|
|
Ma 2025. május 13. kedd,
Szervác, Imola napja van.
Holnap Bonifác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
