|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
 M
Ha rosz fogad van és fáj néha-néha,
Vagy elhagyott csalfán a kedvesed,
A buját ép ugy megszenveded,
Légy bár hentes vagy légy — mint én — poéta. |
|
 M
Ködös reggelben
Köd majd’ hegyet is fedi.
Köd ül völgyekben. |
|
 M
Rövid az életünk, örülhetünk,
véget ér a szenvedésünk,
örökös a pihenésünk. |
|
 M
Láttam kirakatba,
szine csalt engem oda,
megylevesre gondolva |
|
 M
Ott ültünk hosszan, mit se szólva,
Csak szivünk beszélt lázasan-:
Te azt sirattad, ami elmúlt,
Én azt, ami még hátra van .... |
|
 M
Lassan mozdul már,
Sok év terhét cipeli.
Vágya békés lét. |
|
 M
A hit, remény és szeretet,
minden gondolatunknál a mi hűséges útitársunk,
a hit, remény és szeretet,
az, ami bennünket a boldogság útjára vezet. |
|
 M
Kardot rántok, táj még hum.
Fényezni kéne, még berozsdáll!
Nem jő segítség… |
|
 M
Ragyogó szép tavasz
Igaz szív szerelme
Kísérjen utadon |
|
 M
Egyik olvasom írta nekem
az én magyarnapi versemre,
mit mondott neki, egyik Pesten
élő erdélyi ismerőse: |
|
 M
A csípős októberi reggel, jó nedves ködre virradt,
Látni nem lehetett, a fény-erősödött, Nap is haladt…
A csípős októberi reggel, jó nedves ködre virradt. |
|
 Gy.
Már el is felejtettem hogyan kell nevetni,
A fagytól ajkam parázs.
Meghal bennem még egy remény,
S bár vers születik, az új alkotás. |
|
 Gy.
Szürke ég, őszies...
Ősz, ősz ne siess!
Ne kergesd el a nyarat,
a meleg fényt, sugarat. |
|
 Gy.
Megvilágította azt a padot,
Hol kedvesem ölemben sóhajtozott.
Felháborodva néztem az égre,
Ha lenne egy kis megértése, |
|
 Gy.
Annyira szép, hogy már csúnya,
olyan okos, hogy már buta.
Ügyeskedik, de ügyetlen,
ügyefogyott és lelketlen. |
|
 M
Ketten halkan beszélgettek,
Búcsúztak és nehezteltek:
„Lám, milyen vagy…”
„Nincs panasz!” |
|
 M
Olyan csúnya, hogy már szép,
fejében kevés az ész.
Olyan buta, hogy már okos,
ötleteid tőle lopod. |
|
 M
Már egy napja vigasztalanul szemerkélt, az első, igazi őszi eső,
Tegnap este már előkerült a vastagabb, átmeneti kabát, esernyő...
Már egy napja vigasztalanul szemerkélt, az első, igazi őszi eső. |
|
 H
Megkérdezte tőlem, Gizi,
miért vagyok ilyen zizi?
Azért vagyok ilyen, - kedves -,
mert a paplan mindig nedves, |
|
 M
Hamarosan elkezd az ősz rozsdásos lenni,
Színeinek kavalkádja, meg tündökölni. |
|
 M
Koncert helyett hangverseny volt,
fotó helyett fénykép.
idegenszók áradata
idegem nem tépték ! |
|
 M
A benned érző kedves, drága szív,
A benned égő fényes, tiszta lélek
Megértett engem… Ó, hadd nézze hát
Mivoltomat a te szemeden át |
|
 Gy.
Vágytól izzó tekintetem meggyújtották szemeidet...
Azokat, amelyek örökké szerelmet teremtenek,
S még ők a napnak csillogását elkapják,
A nedves tekinteted hordoz egy izzó szikrát. |
|
 Gy.
A szó a látszat,
a gondolat, az érzelmek ruhája,
anyagi valósága.
Lényeg a tartalom, szellemi, |
|
 Gy.
zép, túl szép a lelkedben;
Késő, már túl késő a gondolatomban,
Osztozunk, osztozunk ugyanaz rejtélyen,
De nem lehet tudni, nem lehet tudni, hogy az út végén mi van. |
|
|
|
Ma 2026. május 03. vasárnap,
Tímea, Irma napja van.
Holnap Mónika, Flórián napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
