|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
 T
Kiállok az esõre,
mossa le rólam az éveket. |
|
 T
Látnok lennék,
ha látnám a térdepelõ magányt, |
|
 T
Versben mondom el, mert szóban nem lehet
mennyire szeretném látni két szép szemed. |
|
 T
A lelkemben a legszebb csillag ragyog,
Szemeden keresztül most újra felragyog.
|
|
 T
Hát, bizony nagyon gyönyörû az én országom
Mindig örökzöldek a levelek a fákon
|
|
 T
Megfürödtem fénysugárban,
A ragyogó napsugárban
|
|
 T
Gyere vissza hozzám, légy velem örökké!
És persze, szeress engem mindörökké! |
|
 T
Agyamba akar zuhanni,
Megannyi tudathasadás,
|
|
 T
Ne hagyj el kérlek,
Oszd meg velem léted. |
|
 T
Olyan sok idõ telt el amióta elmentél,
Úgy fáj nekem, s tudom nem feledtél. |
|
 T
Minden lezáratlan maradva,
S mint egy otthagyott Emlék-könyv;
Kinyitva, hogy bárki lapozza.
|
|
 T
Itt fekszem oldaladnál,
S Te karjaiddal ölelsz.
|
|
Érzem, már félsz elengedni,
Hát merj! Így nem lehet szeretni.
C |
|
Az országút
Melyen autók száguldoznak
C |
|
Magyar vagyok,
Magyarnak születtem!
C |
|
Minden megváltozott és helyén van
maga a kézzelfogható valóság: elmúlt a nyár,
és felfogtam, hogy Te nem vagy már.
C |
|
Gyere, bújj ide hozzám drága kisfiam,
Fejed lehajtva én had simogassam,
C
|
|
Kikeletre vágytam,bódító tavaszra,
Magamhoz vonzottam az égetõ Napot,
C |
|
Hogy mit is jelentesz nekem?
A beteljesült szerelmet.
C
|
|
Nem kell a lecsóm!
Kegyetlenek.
C |
|
Reggel egyedül fekszem az ágyban,
végtelenül fájó, kínzó magányban.
C |
|
Bárki légy is, ki verseimet olvasod,
Bár néha elfolyó, tévedt képsorok
Vetülnek égbe, földre, tûzbe, vízbe,
C |
|
 T
Három gyertya-három személy, s mégis
Együtt perzsel s éget |
|
 T
Felettem ma újra kisütött a Nap:
egy boldog álomban megint láttalak.
|
|
 T
Két év telt el nélküled bánatban
És végtelen magányban. |
|
|
|
Ma 2025. október 25. szombat,
Blanka, Bianka napja van.
Holnap Dömötör napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
