|
Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
H
Oly szép az égbolt,boldogok
a fellegek mert fenn lebegnek.
sokféle formában vetélkednek. |
|
M
A házasok, örökön küzdő ellenfelek,
Még akkor is, ha már ott vannak a gyerekek…
Mind a ketten látszólag előre, cél felé haladnak,
Ránézésre így, úgy tűnik, mindent egyformán akarnak! |
|
M
Szemed úgy megzavarta őt,
Többé fel nem tekintne ...
Kis őzike ily félve fut
Hűs forrására szinte. |
|
M
Távoli hangot hoz felém a szél,
valami szépséges emléket idéz !
Hallgatom némán az éji csendben
egy hegedű sír fájdalmasan fel! |
|
H
Szívesebben élnék
egy nagy magányos szigeten,
mint ma e modern világban. |
|
H
A könnyes ég fénylő kincse,
De neki is van egy nagy bilincse,
Gyermeteg vala, de múlnak az évek,
Körötte bolygók forognak s égnek. |
|
M
A fájdalom anyagtalan,
de jelen van az anyagban,
sokféle alakban. |
|
M
Ophelia vágyott a szerelemre, gyönyörű
Hangja szivének legszebb dalát énekelte.
Hosszú haja majdnem leért a földig,mikor
Látta szerelmét sóhaja szállt fel az égig. |
|
M
Azt mondta egy komor szamár
a férjének figyelj most rám: |
|
M
Az őszi napsütésben álmosan susogtak a falevelek,
Napsütés, nyárias ízt vitt a lombokba… éltek a levelek.
Az őszi napsütésben álmosan susogtak a falevelek. |
|
Gy.
Vétkeztem mert engem otthon vártak
De előtörtek a fékezhetetlen vágyak,
Egyre gyorsabban mozogtak az árnyak
Azóta is csak egyre jobban vágylak. |
|
Gy.
Több
gyökér
víz alatt,
összefonva
|
|
Gy.
Mily kapcsolat ez?!
A halál nem akadály…
Egymásért teszik. |
|
Gy.
Ritka a hamu és sok a gyengeség
a világban széltében hosszában!
Mi égünk szerelmem, égünk és egyszer elhamvadunk,
mi másképpen vagyunk imádatra méltók, |
|
Gy.
Egy rózsát nyújtok én feléd
Őszinte, mély örömmel,
A kebleden üzenetét
Majd szótlan mondja ő el. |
|
Gy.
Aztán emlékszel? Figyelemmel hallgattuk az erdő, vad-hangú neszes csendjét,
Aztán emlékszel? Igyekeztünk elkapni a napsugár utolsó melegét… |
|
Gy.
Egyik sem különb közülünk
az öreg Deákné vásznánál,
csak a színek s minták mások
de az anyag, az ugyanaz.
|
|
Gy.
Az idő csak halad, folyvást, lustán lépeget,
A vihar meg lecsap, engedélyt nem kéreget. |
|
Gy.
Pete Ilona szép leány,
szerelmese Sperma Pál.
Minden éjjel együtt hálnak,
alszanak, meg mit csinálnak? |
|
Gy.
Mikor először találkoztunk.
ott rögtön eldőlt sorsunk
Eldőlt az egész életünkre.
sírig tartó hű szerelemre |
|
V
Csendes igéket mormol az ajkam,
szunnyad az ágyon a lágy takaró,
rekken a hőség, nincs ruha rajtam,
száraz a kertben a rózsakaró.
|
|
V
Mióta megszülettem, tudom, szeretem
a nyári ég átlátszó kékjét,
a rekettyefűz kibontott zöldjét
a hegyek között a szivárványt, |
|
V
Nézem szomorú képedet,
valami bánt, amit nem mondasz meg.
Szemeidnek titokzatos
kék fénye, aggódom miattad |
|
V
Fénylő nyaram immár búcsúzkodik,
elhullat hát pár kövér könnycseppet,
míg egem borongósra változik,
forró szél terel sötét felleget. |
|
V
Üvöltő fájdalomként tombol, sebeidet tépve,
Nyári fuvallatban, reménytelen képek.
Egykoron ragyogott, kecsegtetve ígért,
Viharként lesújtva, lelked darabjai szerte szét.
|
|
|
|
Ma 2025. augusztus 23. szombat, Bence napja van. Holnap Bertalan napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|