|
 Vendég: 45
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 H
Vasárnap reggel, vad hideg volt, de elmentünk szánkózni.
A hó, jég-keményre volt fagyva, recsegését hallani…
Már csak egy duruzsoló vaskályhát kellett volna rakni... |
|
 H
Senki sem tudja ki is vagyok én, senki sem ismer igazán.
De tán így van ez rendjén, az én sorsom a magány.
A baj csak az, hogy én sem tudom ki vagyok.
Régen voltak álmaim s vágyaim nagyok. |
|
 H
Ha az ember beteg, szenved.
A szenvedés – fájdalom, keserves
akár a késtől metszett seb
a kés éles, a seb véres. |
|
 H
Meghúzódtunk egy kapu szegletében,
fáztál,magamhoz húztalak hirtelenébe,
éhesek voltunk régóta mind a ketten.. |
|
 H
Remél a test, a lélek vára,
hogy itt a vége nemsokára
e rút, havatlan, renyhe télnek,
s a csacska égi fényleányok |
|
 H
Szél zenél a csupasz ágon,
És a messze kerek tájon
Tiszta fehér hólepel.
Sehol egy folt, egy makula, |
|
 H
Sétálok,az esti csendben
Lassan, némán ballagok
Amikor a fények gyúlnak
Éppen akkor megállok |
|
 H
Tumultus van az álom országútján…
A rengeteg álmom föltorlódott mán.
Vajon a bőrhuzatom, belül mit takar?
A sok álom belül keveregve kavar? |
|
 H
Csupasz fákon száraz ágak,
rajtuk csüggedt maradványok.
Lombtalan fán nincsen fészek,
téli madár nem rak fészket. |
|
 H
Testvéred jó, mint te magad,
Ő is léleknyugvást kutat,
Ő is cipel úgy vétkeket,
Ahogy magadét cipeled. |
|
 Gy.
Sértődötten,
szétszórtan,
egyedül,
összevisszaságban. |
|
 Gy.
És mord vagyok.
Oh agg fenyő,
Míly istentelen vagy és vakmerő!
Mondd, mit akarsz? |
|
 H
Szobámban
középen áll a ládám,
turkálok rongyok között bokáig
egyedül, árván, állván |
|
 H
Értem, érted?
Érted, értem?
Én értem, te érted?
Te érted, én értem. |
|
 Gy.
Nagyi, én hintázni akarok!
Ellent mondani ma sem tudok...
Ráálltam... az örömtől "hízott".
Röpült magasba a hinta, |
|
 M
Képek, gondolatok, vágyak, álmok,
kialvó figyelésben elalszanak,
egy teljes égi emlékben,
örökkön lezárt szemhéjak alatt. |
|
 M
Nem tudtam szemeimet levenni róla,
mintha a magasságos égböl jött volna.
Kék szemei,kreol bőre,ritka keveréke
e csodálatos női nemnek,mik elbűvöltek. |
|
 M
Szél
Hópihékkel táncra kél,
S fütyörész.
Egyet sem kímél. |
|
 H
Halkan hull a sötét,
mélyül, telik az éj,
de Te ne félj!
Sötétben tündöklőbb a fény. |
|
 V
Apró hajtás odvas fa tövébe',
élni akarás, reménynek fénye.
Titkot őriz moha harmat-zöldje,
vihart megélt, korhadt akác törzse.
|
|
 V
Már nem buja az erdő, a mező... már elégett,
sír, jajgat, retteg ki még él, menekül fejét vesztve!
Forró parázs hull, zsarát perzsel, kínokat élők,
lángoló agancsok, szénné égett tetemek szerte.
|
|
 V
Amikor egy férfi szeret egy nőt
szürkületben a zene megrészegíti,
szomorú filmekben láthat kristálypalotákat
és Isteni szemeit, ezek elkényeztetik.
|
|
 M
Egyszer volt, ki tudja hol, s mily nagyon régen,
volt egyszer egy nyílt és szorgos ember.
Belenézett a tükörbe- és mit látott?
hiszed vagy sem, önmagát fel se ismerte! |
|
 M
Adott egy kincset, egy életre, örökre,
Az egyedül ringó hajót,
S a szemembe nézve üvöltve,
Fájó szívvel éltem a depressziót. |
|
 H
Kerülöm az embereket,
Mert az embert szeretem,
S félek, hogy az emberekért
Az embert is megvetem. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 06. csütörtök,
Berta napja van.
Holnap Ibolya napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
