|
Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Gy.
A kóbor macska hozzám sompolygott
és rám hajtotta fekete fejét.
Én áhítattal néztem akkor őt ott
s belém dobbant, milyen nagy itt a tét; |
|
Gy.
Nem ugy van az, oh nem mindég
Gazdagoknak áll a világ,
Szegény ember asztalára
Csak ugy kerül egy kis virág. |
|
Gy.
A gondok, mindig bőszen, felülkerekedtek rajtam,
Pedig én élet sötétben mindig a fényt kerestem.
Mások, oly' megátalkodottan, csak nevettek rajtam, |
|
Gy.
Víz
fodrán,
fürdik a
Nap. Csillogó,
úszó, fényszilánk. |
|
Gy.
Amikor kerestük,
helyünk, a Világban
Sokfelé vitt utunk,
amíg, egymásra találtunk |
|
Gy.
Hogy engem is meglelnek,
Úgy rettegek,
Miért hagytak itt az istenek,
S maradtak emberek. |
|
H
Kezdődjék a felsoroló
akár egy tréfáló, ajánló.
Lesz benne sok hasonló
rafinált, mint a cirkuszos-ló
|
|
H
Jó itthon lenni egyedül a szobámban
Mikor elsimulnak mellettem az árnyak
Elrévedni múltamon a magányban
Míg az eső csapkodja odakünn a fákat |
|
H
Mint nyáron, akkor is,
Ház és kutyapásztor voltam.
Az én nyaralásom! |
|
H
Volt egyszer, hol nem volt
messze hazájától egy kis szabó,
makacs gyerek volt ő,
de ma már csak egy vén öregapó. |
|
H
Ha enni látnál, szólj reám,
éhem tomboló óceán,
a hájam rezzen - undorít,
ám a jó kaja felvidít,
|
|
H
Egyszer majd, én is átélem a halál titkát…
Ember, mikor elfoglalja az örök sírját.
Be is fogom lakni, mint egy medve a vackát. |
|
H.
Éjszaka van, kimegyek a kertbe,
Messze ki, végtelen sötétségbe.
Körülnézek, csak csendesen várok,
Bár egy méternél tovább nem látok. |
|
H
Közel a Szajnához,lombos fák között
egy tábla hirdette, Pierre itató helye.
Késő délutánonként,mikor a Nap már
nyugovóba tért,minden söpredék idetért. |
|
H
Mily köszöntés kedvesebb,
Ha váratlan megpillantlak,
És szemedben felvillannak
Örvendező fényjelek! |
|
H
Fürge mókus ül a fán,
bojtos farka kalimpál.
Huncutkodik őkelme,
mogyorót fog kezébe'. |
|
Gy.
Fa
ágán
levelek,
virágfüzérek,
|
|

Kicsike ház, mint egy madárfészek,
Mégis nekem egy világot ér meg ;
Mégis engem csak oda von vágyam,
Ha csüggedek az élet zajában.
|
|
Gy.
Csalódtam mindenben,mindenkiben,sokáig fog
tartani ez a tünet,míg kiheverem fájó érzelmemet. |
|
Gy.
Én a pipacsok árnyékában heverek,
vágyak... és lelkiismeretfurdalás nélkül,
megbánás... sajnálkozás nélkül,
mint egy kiszáradt test és anyag - óvatosan,
|
|
Gy.
Lehet én se vagyok itt?
Ez a világ csendje,
S az élet tán nem is oly kék,
Csak kérdések rengetege. |
|
Gy.
Értsd meg végre, kellesz nekem,
Azt akarom, te légy velem,
Együtt legyünk, boldogságban,
Örökös harmóniában |
|
Gy.
Miért, hogy meg kell zaboláznod
Ügyes kezekkel engemet?
Mit ér a trükkös mutatványod,
Ha álmodoznom nem lehet? |
|
Gy.
Az utolsó nyári napfény, megbocsátón lődörög,
De, azt is csak, a felhők fölött, ott tán' nem mennydörög. |
|
H
Szülinapom volt,
Reméltem Napsugarat.
Jeges eső hullt.
|
|
|
|
Ma 2025. augusztus 23. szombat, Bence napja van. Holnap Bertalan napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|