|
 Vendég: 46
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 H
Amikor először tettem fel a versemet
nem gondoltam végig,őszintén szólva
Mikor írok,a lelkemből a legőszintébb
gondolatok jönnek felszínre. A versnél ... |
|
 H
Könnyes szemed megbocsát?
Ékített hajad, úgy lengedez…
Élet, mint malom. |
|
 H
Kérsz valamit,
de nem kapsz, csak Semmit,
a Semmi létezik
hiányként itt. |
|
 Gy.
Az időórám, hangtalanul zajongva, csak ketyeg,
Kezemben a lúdtoll, nézem, mikor billen a mérleg…
Megöregedtem... tudom elcsesztem életem végleg! |
|
 Gy.
Sustorgás, zörgés,kopogás!
Elindult a vonat, nem vitás.
Indulunk sötétben, érkezünk napfényben,
biztosan otthon leszünk, már ma délben. |
|
 Gy.
A testvéred oly jó mint te
lelke nyugalmát keresve,
ő is számolja bűneit
úgy, mint te is a tieid.
|
|
 H
Versek írva, üres lapon,
Fáradt, öreg s komor a lét,
Szívemet is ott hagyom,
A gondolat rég elvetélt. |
|
 H
Apám Hát már csak nem!
Már megint elmúlt egy év?
És még mindig üres a rév?
Nem jutottam a közelébe sem! |
|
 Gy.
Eretnek lennék, ki titkokon nevet,
Betűkirály, aki mindent szétfecseg.
Hisztériáról, szelídről danásztam,
Ki-kilengése minden formájában. |
|
 Gy.
Érdek szülte rút haszon,
dédelget sötét álmokat.
Hamis bűnös egójából.
teremti meg a fájdalmat! |
|
 Gy.
Kortyolom a kávét, s öltözködöm közben,
de a fele, szürke kosztümömre löttyen.
Fojtott hangon mondok egy-két miatyánkot,
lehetőleg halkan, ne hallják a srácok, |
|
 Gy.
Nem jöttél,egyedül vagyok,
elmúlt egy pár nap,nem
tudom mit gondolhatok,
Talán örökre búcsút mondok |
|
 Gy.
Ó, nézd! Amerre a szem ellátott mindenütt,
hó fedte a hegyet, ormán megcsillant a nap.
Ölelte, cirógatta, rá fénycsókot lehelt,
egészet óvón beburkolta a színarany. |
|
 M
A dicséret örömöt szerez,
fontos, hogy legyen megérdemelt.
Ne pusztán hízelegj vele,
így nem lesz hitele. |
|
 M
A pennámat én kék tintába mártom,
A golyóst meg feketével használom...
Papíron, ha percegek, ezt imádom. |
|
 H
Finoman… tepernélek, Márta
A délutáni sziesztánkba. |
|
 H
Én a nagy bűvész Vauvert vagyok
nagy tüzekben, is fel 's alá sétálok.
Homok oltárok előtt térdelek,
lila csillagos ruhát viselek.
|
|
 H
Olyan hideg van, hogy fázik még a hó is,
Persze így elmaradt a várt, hóban liezon is…
Olyan hideg van, hogy fázik még a hó is. |
|
 V
Oh múzsa, ki hozzám hívatlan
Jöttél sok édes pillanatban,
Váljunk el! most e homlokot
Ihletre úgy sem csókolod.
|
|
 V
Emlékszirmok, csodás álmok,
szív-szőtte lélekvirágok.
Kopott, gyűrött füzetlapok,
közte préselt fehér szirmok.
|
|
 V
Ködös, borongós hajnalon
a fagy ellen, nincs oltalom
a hideg, csontvelőig hatol.
Jeges kézzel |
|
 M
Két karod lágyan átölel,
alkonylik már, az ég veres. |
|
 H
Testünk egy lakóház,
ajtaja, ablaka,
mindig tárva, nyitva. |
|
 H
Színes forgatagban csupasz
lelkem
nagyon fázik, álarcok közt
didereg. |
|
 H
Éreztem,a világ elment mellettem,
itt hagyott engem a végtelenben.
Már nem is fáj a kín,megszoktam
az érzelmet,hitemet elvesztettem, |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 06. csütörtök,
Berta napja van.
Holnap Ibolya napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
