|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Ki nem szeret már, az kegyetlen,
Ki nem bocsájt meg – cinikus.
Magunk vagyunk mi lehetetlen,
S közönyünk rémes, kész vírus.
|
|
Hadd maradjak én szép, eleven mese,
A legfényesebb álmod, igen…
Rólam ne szólj, és ne tudjon senki se,
Mindig őriz majd téged szívem!... |
|
(HIQ)
Ez minő?
Sebesség… kell ő?
Életben?
|
|
Ne zárd be ablakod majd nyáron,
Angyalok szállnak rajt’ be éjjelente.
Reakciód aligha várón
A búdat viszik el, a fölöslegest messze.
|
|
Ódon kastély falai közt,
Repked egy denevér,
De vajon mit remél?
Ha a sötétbe feleszmél.
|
|
Csomagolok s elindulok
Hol befelé, máskor meg ki
Mélyléleki, szívüregi,
talán Fülöp szigeteki
|
|
A harcmezőn egyem utolsó kenyerem… de hazám ne legyen akkora, mint tenyerem!
Ha elbukok, volt értelme, védtem kócos szeretőt, fegyverrel állok majd Isten előtt…
|
|
Hazám, te áldott, drága föld,
létemnek gazdag otthona,
ahol a szépség testet ölt,
s ahol a költő sírva költ, |
|
Öregnek, mi az élet? Inalnak, az évek, szinte nyomukba sem érek.
Hol koszos hólében élnek életek, hol realitásban kényszerűen élek. |
|
Az arcod nézném… ez csak álmom!
Hogy ilyen lett sorsunk ezt fájóm!
Leld meg a békédet,
Leld meg jó éltedet. |
|
Nyári melegben találtam rája
nap leszállt már unalmában,
narancsszinű lett az égbolt,
felnézve az égre csdaszép volt |
|
Amikor erőltetve leszel, hogy engem elhagyj,
Még ha lelkedben szüntelenül érzed is a szeretetet,
Akkor sem, amikor elhagysz, ne szomoríts el,
És ne beszélj a szakításunkról nekem! |
|
Erőtlen és görcstől remeg,
Pofája mintha búcsút venne,
Kutyánk azt várta, öljük meg,
S szemét reánk kérőn szegezte.
|
|
Ha érted a bolygók, csillagok jelét,
tudnod kell, az élet itt nem öröklét.
Hajszoltad magadat egy életen át,
más élvezze gyümölcsöd aromáját
|
|
Ifjúság… Öregség… Szokott, ismert tétel…
Életemet mégis másképp osztom én fel:
Két részből áll nálam ez a fontos naptár,
Abból, ami lesz majd, s abból, ami volt már. |
|
A nő csodálatos mennyei tünemény,
Legszebb isteni teremtmény!
Körül vagyunk véve angyalokkal,
Szebbnél szebb csodálatos illatokkal.
|
|
Sötétlő vízmosás fölött
Két csillag hirtelen
A csendben összeütközött,
Ez tűnt fel úgy nekem. |
|
Kend! Szólt a Jézus;
Fontos a lélekbéke!
Nekem oly’ nincsen… |
|
Erdőbe jöjj, ahonnan a patak ered,
Amely a homokon folyva remeg,
Ahol küszöböt alkot, barázdát,
Meghajolt ágak alatt szaladva, altatja e tájt.
|
|
Ilyen csodákat tanultam véletlen nem is oly régen…
Szinte szégyellem mesélni egykorú társam előtt.
És még azt se tudom, hogy ez miképpen esett meg vélem:
|
|
Ott állt a hófedte réten, megigézett lénye,
sudár alakja ott tündökölt árnyban és fényben.
Ott állt csendben, talán álmait szőtte igazzá,
nappal újrakezdte, amit tegnap elszalasztá...
|
|
Hajamba túr a nyári szél,
bizsergő érzés simogat,
óarany dongó döngicsél,
boldogabb vagyok bárkinél,
mosoly színezi arcomat.
|
|
A nőszemély, ki egyszer távozott,
Hívással nem fog titeket zavarni,
És szombatonként krémessel lakatni,
Mesélve, éjjel mért nem alhatott… |
|
Néha, csillaghullásos éjszakán
Még álmodok kicsit rólad Apám!
Végül nem voltunk jóba, de azt köszönöm, hogy voltál
|
|
De mindig csengett valami...valami csengett,
Egy kaszált fű, néma tenger dala,
Amelyben az akkori szív, attól kezdve, kedve szerint cselekedett |
|
|
|
Ma 2026. április 30. csütörtök,
Katalin, Kitti napja van.
Holnap A munka ünnep, Fülöp napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
