|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Gy.
Ha te nem volnál, nem lenne álom,
Vadul szomorú lenne az éj,
Ha te nem lennél, nem volna szépség,
Nem űzne engem szent szerelmi kéj. |
|
 Gy.
Mosolyod mint a napfény sugarai,
elűzik a felhőket, s a bánatokat.
Arcom ragyog tőle, mint éji csillagok,
szívemben fakasztja a virágokat. |
|
 Gy.
Melegem van, mégis fázom,
Életem már a halálom,
Elfogadom, mégis félek,
estem elhagyja a lélek.
|
|
 Gy.
Már csak szellemfalvak, a már csak teljesen romfalvak…
Kietlen és csak sitt-törmelék őrző az egykor szép tájék… most már csak halom-törmelék…
Tégla, betontörmelék fedi bombáktól kialakult pusztaságot… vagyis lefedi…
Őrjítő ez a ’szívfacsaróan ronda’ látvány, ez magában már élet-zárvány… |
|
 H
Itt van az ősz, kopaszodnak a völgyben a tölgyek,
hangulatán szigorodva fakulnak az álmok,
dér lepi hajnalokon betakarva a földet,
telve avarral a kerti csapás meg az árok. |
|
 H
Csak dúdolok, mert hangszerem nincs,
dalom a fűszál éneke:
„Szép Szűz-virág, Ó Boldogasszony,
a szívem csordultig tele! |
|
 H
Nézd, rózsa virága fűti a vágyat,
balzsammal tölti meg kertet s a házat!
Bársonyos szirmának parfümje illan,
szívünkben cirógat, lelkünkben csillan. |
|
 H
A jövőnk, míg titokban van, szemérmes,
Amikor megérkezik, akkor negédes… |
|
 Gy.
Kóborló kunya,
gazdáját siratja.
Hasolló volt sorsunk,
a nyomorúságba. |
|
 Gy.
A nyár ma délután továbbosont,
feladva rejtekét az ősznek,
aranyra vált idő a lombokon
sodorva, hullva egyre törtet. |
|
 Gy.
Megnemzette a magvető,
S mire jön a Hószöktetö,
Varjú nem árt sehogyan! |
|
 H
Nézd, ében éj alatt végtelen csillag záporoz,
hullnak, se szeri, se száma, már meg se számolom!
Teraszomról tátott szájjal kémlelem az eget,
ábrándos tekintetem le, egy percre se veszem. |
|
 Gy.
A világ őszbe
Fordul, mi lesz emberrel?
Jő-e hideg tél?
Védelemre kötelez |
|
 Gy.
Édes nyár sugara cirógat,
tündöklő nap csókolja szemem.
Tó partján hamvas hullám csábít,
boldogságtól könnyemet nyelem. |
|
 Gy.
Bús költőnek már az is fáj, ha
Szelíden vállon üt a hó,
Most átöltözik a hajam is,
A tündéri észt takaró. |
|
 Gy.
Mikor megérint a béke, a csend sugara,
ott állsz most egymagad, és nincs senki utadba.
Hajnalodik, s halk neszével, ébredez a fény,
kelő napnak csóvájában, feldereng a lét. |
|
 Gy.
Nagy titka vagyon,
emberi szívemnek.
Lelkemben megbújó,
fájó érzelemnek! |
|
 Gy.
Lassan billen a csepp
mint a vér a szárnyak tövén
halkan siklanak a pengék
nemlevő fényeim ölén. |
|
 Gy.
Bomlik az ősz szele, kelleme, mámora bódít,
illatokat sodor egyre a kertemen át,
hónom alá keze csendesen úgy karolódik,
mintha vigaszra sorolna utánad imát. |
|
 H
Gondolkoztam és hinni akartam az emberiségbe,
Hátha akkor minannyian eljutnánk az öröklétbe…
Gondolkoztam és hinni akartam az emberiségbe. |
|
 Gy.
Nagyapám a fát leste.
Vajjon, elbír-e a széllel?
Recsegett, ropogott öreg teste,
a szél a galyakat csomósan tépte, |
|
 Gy.
Számban érzem édes
gyümölcseid ízét, amely
omlós, ízes, olyan,
mint kisdednek az anyatej. |
|
 Gy.
A legmerészebb szárnya
Aláereszkedett,
És a felség homlokára
Egy rubint égetett. |
|
 Gy.
Él majd szabadon,
büszkén otthonában!
Hunnia szent földjén,
e mesés szép hazában! |
|
 Gy.
Elbűvölő vadvirágos réten
harmatcsepp ül a megkapó pázsiton.
Lázas szemmel, szívdobogva érzem,
lelkemben sarjad ezer, meg száz szirom. |
|
|
|
Ma 2025. május 14. szerda,
Bonifác napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
