|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Csalódást kelt minden emlék,
Mert szép volt a zöme,
Rájuk gyásszal úgy terülnék,
Mint múltam öltönye,
|
|
Bánthat az élet,
s kínozhat sors!
Mostoha lehet …
… hozzád e kor
|
|
Halványszinű rózsafelhők az égen
Kibújik a nap nagy merészen.
Madársereg csodálatos formában
repűlnek az ég minden irányában
|
|
Világokon hajóztam át,
hogy újra révbe érjek,
tekintetem ma úgy fon át,
akár a tűz, ha éget,
|
|
Kis hóvirág, hát itt vagy már?
A szép tavasz közelben jár?
Ki csalt a fényre így elő?
Ne higgy a napnak, csalfa ő!
|
|
Mily drágák a szívnek az ifjonti képek,
Ha látni kínálja az emlékezet!
A kert meg a rét, bokros erdőszegélyek,
És száz hely, mit sráckorom szerethetett!
|
|
Mint kiégett csillag, esek napfényre,
Vágyok, repülnék a tied napfénybe…
Mint kiégett csillag, esek napfényre.
|
|
Megsebezni pillanatok töredéke csupán,
lelketlen lelked sanyargatása során.
Fájdalom köpönyegét ölti magára az éj,
álom forgácsából vajúdva, pihenni tér.
|
|
Úgy elringatnám kezemmel az álmos
őszi tájat
lázadó álmait csitítgatnám a szürke ólomba mártott
kopaszodó fáknak
|
|
Hah! Reggelre jól leesett a hó,
Csodálkozok is… ez mi a manó…
Hah! Reggelre jól leesett a hó.
|
|
Legyen lakom domb oldalán,
Nyugtassa méhzaj fülemet;
Legyen malom patak partján,
Füzek közt folyni ott szeret.
|
|
Aranyos év volt, vígan zárt,
Most avar sír a sárban;
Mint bimbó, még szirmot se tárt,
De ment világgá bátran.
|
|
Szép lányok mosolyogtak felém,
álmukban költöztem éjjelenként.
Szemeik fényei, mosolyai, hívogattak,
csak még egyszer gyere, óhajtoztak.
|
|
Megkérdeztem egy fehér hajú öregembert,
Bölcsen felsóhajtott, és így szólt:
"- A nő a szent ajándék
És szeretni fogom őt és mindenét!
|
|
Szundikál a fagy.
Csillanó csönd áramlik.
Puszta a világ.
|
|
Nyári rózsa, utolsó,
Pompás még, holott
Minden társa körötte
Elnyílt már, s halott… |
|
Apám
mint a zárt borítékban rejtőző üzenet
olyan megfejthetetlen
titok |
|
Túl ezen a földi léten, szivárványban, hóesésben,
könnyű álmok lent a mélyben, megnyugszik a lázas szívem.
|
|
Emlékezz, hogy szerettelek
Szívemhez, közel engedtelek
Tenyeremből etettelek
Veszélytől védelmeztelek |
|
Hívlak a lelkemmel, hosszan csókolnám a szádat,
Birtokba venném nagy, szerethető világodat!
Rég volt, már nem is emlékszem teljesen rád,
Ha öled melegét jól rám zúdítanád…
|
|
Pityerem, szeretlek téged,
Ragyogásod, nyomorod!
Nyevszkijed sosem ér véget,
S hídján meg kell állnotok.
|
|
A szív meddig szerethet,
amíg van bennünk élet ?
Az utolsó dobbanásik,
vagy még, azon is túl ? |
|
Mosd le Uram kérlek, a világnak szennyporát,
gonosz törekvések, izzó-láng csóváját!
Hamis tanok önző, kegyetlen valóját,
kietlen mélységnek, önző sivárságát |
|
A szobában,
a csend agyagedényekbe van elhelyezve,
hatalmas bögrék kék szőlők borával telve,
a ház ura látatlanul sétált,
|
|
Mint szélfuvásra lombtalan fa,
Szavadra lelkem úgy remeg,
S kiszáll a múltba, átrohanva
Jelenemet.
|
|
|
|
Ma 2026. április 30. csütörtök,
Katalin, Kitti napja van.
Holnap A munka ünnep, Fülöp napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
