|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Gy.
Bomlik az ősz szele, kelleme, mámora bódít,
illatokat sodor egyre a kertemen át,
hónom alá keze csendesen úgy karolódik,
mintha vigaszra sorolna utánad imát. |
|
 H
Gondolkoztam és hinni akartam az emberiségbe,
Hátha akkor minannyian eljutnánk az öröklétbe…
Gondolkoztam és hinni akartam az emberiségbe. |
|
 Gy.
Nagyapám a fát leste.
Vajjon, elbír-e a széllel?
Recsegett, ropogott öreg teste,
a szél a galyakat csomósan tépte, |
|
 Gy.
Számban érzem édes
gyümölcseid ízét, amely
omlós, ízes, olyan,
mint kisdednek az anyatej. |
|
 Gy.
A legmerészebb szárnya
Aláereszkedett,
És a felség homlokára
Egy rubint égetett. |
|
 Gy.
Él majd szabadon,
büszkén otthonában!
Hunnia szent földjén,
e mesés szép hazában! |
|
 Gy.
Elbűvölő vadvirágos réten
harmatcsepp ül a megkapó pázsiton.
Lázas szemmel, szívdobogva érzem,
lelkemben sarjad ezer, meg száz szirom. |
|
 Gy.
Az álom elrepül hamar,
hiánya bár a szívbe mar,
de menni kell legott tovább
ezernyiféle gáton át
|
|
 Gy.
Magyarságomat nem cserélem el
Más boldog népek nemzetségére:
Szabadsághősök s költők sora buzdít
Magyarságunkban nemesre és szépre! |
|
 Gy.
A rácson folyvást járó szeme párja
Úgy kimerült, hogy látni képtelen,
Ez itt neki ezer rúd kalitkája,
Rajtuk túl nincs más, csak a végtelen. |
|
 Gy.
Szőlőt érlelő az augusztus vége, de már más gyümölcsok is vannak végre!
A friss gyümölcsnek igen kevéssé van párja, jólesik, ha még eszel is máma.
Egyéb féle nyári ízek, eltűnnek a nyárral együtt, terjed az ősz mindenütt... |
|
A város vízben alszik, a nehéz páratartalomban.
Talán ezeken a falakon át alszik ő,
Vasházak téglaházakban...
És a nehéz kapuk bezárulnak.
|
|
 Gy.
A szikrában a kezdet úgy ég mint lelkemben a tűz,
Ám hiába is lángolok, fényem önmagamba űz,
Belülről nem éget el mi nélkülem nem éghet el,
Néma ember szíve mindig bús magányban énekel,
|
|
 Gy.
Emlékkönyvem bő tartalommal töltöttem,
kulcsos könyvemben szép szavakba öntöttem.
Ha majd egyszer rám telepszik a vén magány,
átlapozom, s békével várom a kaszást.
|
|
 Gy.
hogyha Keletről Nyugatra törtek.
Első csapását minden ökölnek
ő védte ki. S magát ölette, vágta
ezer esztendőn ezeregy csatában. |
|
 Gy.
Maradt-e még maroknyi árva lélek,
ki nem csupán a szólamokra ülve
segíti nemzetét emelni, félek,
nem annyi, hogy nyomán jövőnk derülne? |
|
 Gy.
Néha úgy nézem ,mint furcsa mozit
Mint ha nem is az én életem volna
S bár hangos a film, a szó néma
Fekete-fehér álmot tolmácsolna |
|
 Gy.
Minden múlik világban,
De talán szeretet velem lesz…
Szeretet fényben. |
|
 Gy.
Létezem,
de mégsem.
Elpárolgok a kékségben,
ez itt az amnézia világa, |
|
 H
Üzennek értem a messze távlatok...
szállani szeretnék, mégsem szállhatok
Sok titkot rejt a feltáratlan messzeség,
amit kiaknáz majd a jövő nemzedék.
|
|
 Gy.
Édesanyám, már este van,
piros golyó a Nap.
Elfáradt játékaiban
parányi kisfiad.
|
|
 Gy.
A gyorsuló idő peregve múlik egyre,
hogy elröpült e lángoló, rövidke nyár,
fehér süveg került amott a barna hegyre,
lenéz a tájra még, amint a télre vár. |
|
 Gy.
Fodraid lágyan partot mosnak,
olykor féktelen, vad táncot ropnak.
Csillámló tükröd egy káprázat,
béke járja át a porcikánkat.
|
|
 Gy.
Lelki egyetértés és élvezet,
boldogság, szeretet,
Szépnek látni, hallgatni,
soha meg nem unni, meg nem csalni, |
|
 H
Napkelte, -nyugta, hogy hívjalak én?
Aggódom olykor napom reggelén,
S hajnala pírját óvakodom érni,
Mert fuvolája félszt sejtet zenélni |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 01. péntek,
Boglárka napja van.
Holnap Lehel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
