|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Tüzet szítottál bennem Anna,
Lélekegyesítő csókokba.
Sokszor… virradatig.
Volt, hogy pirkadatig.
|
|
Drága nővérkéink búcsúzok most önöktől,
de nem úgy megyek el, mint egy börtönből.
Nem gondoltam soha, hogy ez börtön lenne,
hisz szeretetet kaptam az első perctől kezdve.
|
|
A legszebb hold a tóban van,
a legszebb esthajnalcsillag a tengeren van,
és legőszintébben a pacsirta énekel
nem a fákon, hanem az emlékekben és a feledésben.
|
|
Te ágyú… Te, nagyot lövő ágyú… mit kilősz az bizony ágyúgolyó,
Te ágyú… Te, nagyot lövő ágyú… bizony, véres lesz az ágyúgolyó. |
|
Tárd ki a szíved, engedd be a fényt,
ne zárd ki szívedből, az örök reményt.
Soha ne nézz hátra, mindíg csak előre,
gondoljál inkább, egy szebb jövőre.
|
|
A csendes, szófogadó szőke hajú nőre,
Napnak sugara forrón esett
Egyenesen, az almára hasonló mellére,
Ami bennem egy vágyat keltett.
|
|
Szerelemmel…rettenetesen szeretlek!
Le ne lépjél…én élek, veled élhetek…
Ellehetnék… de kell ez, veled még legyek.
|
|
A villamoson,
Ami a Köztársaság utcán haladt,
Tele névtelen világgal,
Egy szép hölgy a második megállónál
Felszállt, gyönyörű íveivel és kerekségével,
|
|
Nem velem történik…, felhőkön lépkedek…,
de mindjárt reggel lesz és én felébredek.
De mégis valóság levelek hullnak,
temetőbe hallik susogása lombnak.
|
|
Amikor a szél megmozgatta a leveleket az ágon
És apródként ezüstös port a rétekre szétszórt,
|
|
Jó, ha valaki figyeli a múltját,
s még magának elemzi is!
Ablakon kifelé már más vágyaink vannak,
de tán' újak minek?
|
|
A raboskodó kéz,
búvóhelyen fúr,
meredek melleden és
ellipszisen feltornyosul,
|
|
Koldusoknak koldusa!
Mind jössz kéregetve és felkavarsz.
Még egy csókot adjak, hogy
A kútnak nincsen vize, mert
|
|
Szerelemmel…rettenetesen szeretlek!
Le ne lépjél…én élek, veled élhetek…
Ellehetnék… de kell ez, veled még legyek.
|
|
Közeledett lassan, a hófehér-nagy tél,
zimankóba bújva, senkitől sem fél.
Átfázva lomboknak, sűrű sötétjében,
ragyog egy gyertyaláng, az én igaz hitem. |
|
A hajnali harmatokból születnek
Annyi megélendő pillanatok,
Sürgetnek, siettetnek a naptárlapok
És az években megérnek ezek a momentumok. |
|
A szél átszelte a csupasz fákat,
és gesztenyéket dobált felénk,
de árnyékának csendjében,
senki nem válaszolt...
|
|
Tegnap virágokat láttam a réten,
Büszke lepkék repültek az égen,
És méheket is láttam repülni...
Tegnap még meleg volt és oly jó volt élni.
|
|
Mindig jelen vagy,
Életemben árnyék vagy.
Igy mindig is velem vagy!
|
|
Egyikünk sem tudta, hogyan kezdődött az egész,
A végét nem kerestük.
Minden pillantásunkból kicsorogtak
Feldúltan, egyéb és egyéb kívánságok...
|
|
Ha jön a tavasz, mindenki elkezd énekelni
A harmatról és a szél leheletéről,
Vagy elhelyezel egy csalogányt, hogy a babérfán énekeljen |
|
Hallgassa, hölgyem!
Hallgassa, az őszi napéjegyenlőség hangját,
Mi félrebeszél egy nyírfának csúcsán,
Élesen,
|
|
Mindig jelen vagy,
Életemben árnyék vagy.
Igy mindig is velem vagy!
|
|
Figyelése jámbor, enyhe,
Azzal a mosollyal, elkényeztet.
Szorított fogak között, egy ígéretet súgott,
Ami elbűvölt és csillapított. |
|
Odakint ősz van, a levelek szétszóródtak,
S a szél nehéz cseppeket dob ablakomra,
Szobámban leveleket olvasok régi borítékokból,
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 01. szombat,
Boglárka napja van.
Holnap Lehel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
