|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Nem játék a harcmező, nem ünnepi lárma,
Hol dörgő ég alatt hull ifjak édes álma.
Mi már láttunk eleget gyászban, zivatarban,
Volt már részünk romlásban, szétszaggatott tájban.
Századok súlyos terhe ül vállunkra némán,
Sebhely rajzol térképet a szép Magyar hazán.
Minden cseppnyi vérünk békéért kiált most,
S reszkető szívünk nem kér többé új harcot.
Ne sírjon több anya könnyes ravatalnál,
Ne nőjön fel árva, bús, néma falaknál.
Legyen kardból ekevas, kenyér az asztalon,
S magyar szó zengjen békén minden hajnalon.
Ha sorsunk viharában még próbára tétetünk,
Tarts meg Urunk hitben, míg térdre nem esünk.
Hadd őrizzük egymást testvéri láncban,
S találjon ránk irgalom e sebzett Hazában.
Siófok, 2026. március 3. -Gránicz Éva- |
|
Emily Dickinson - F-664 (műfordítás)
Rehearsal to Ourselves
Of a Withdrawn Delight —
Affords a Bliss like Murder —
Omnipotent — Acute —
We will not drop the Dirk —
Because We love the Wound
The Dirk Commemorate — Itself
Remind Us that we died –
F-664
Gyönyör-Visszavonás
Sűrű ismétlése -
Boldogság-Gyilok, melynek
Mindent elér – Éle -
Nem ejtjük el e Tőrt -
Szeretjük Sebzésünk
Ünnep-Tőrét – holt voltunkra
Ővele – emlékszünk - |
|
A művelt nyugat gőzerővel készül az oroszok ellen, az Ukrán háborúba… TV -k harsogják!
(leoninus trió)
Monotonon elmúltak a fiatal évek s közelednek a vég évek.
Vannak, akik totálisan megváltoztak, mit rosszul-élni hajlamosak.
Szép az élet, de ez keveseknek adatik meg és ennek lényege meg…
Nekem irtó nagy szerencsém, hogy a szívem bírja, lelkem meg okos adjutánsa.
Éltem ágai persze már párszor arcon vágtak, de hű híve vagyok hazának.
Káposztalevest mi is készítünk, de orosz „scsi” nekünk bizony nem eledelünk.
Most meg a „művelt Nyugat épp” a világvégét készíti… meki kellene ki „scsi”!
Nyájas, jóindulatú felhők nélküli nap és kék az ég, a mezőnk színes még.
"Nyugat" háborúzna már, ha lehetne, közben nincsen is elég és új fegyvere…
Olyanok, mint kocsmai verekedők, csak úgy egymást kergetik… tétet emelik.
A nagy hegytető éppen szemben van, Nap nézi, itt bizony majd’ háborús helyzet van.
"Művelt Nyugat" bevételt akar, halottak semmi... ezért békét nem előkapar…
*
(Senrjon csokor)
Bókol kertben sok virág,
A csúzos öreg fronton meghó’.
Csendes béke nincs.
Észlelem, hogy fönn égben
Felhőtündér gyakorlóban van…
Semmilyen béke.
Nyár is izzad rendesen,
Kisebb felhő „pökik” hevesen.
Zajos béke sincs.
*
(HIQ csokor)
Kékségben
Is megöregszünk.
Háború?
Végtelen
Hosszú öregség.
Háború?
Léthatár
Csak úgy lecsökken?
Háború?
*
(leoninus)
Háború nem kell nekünk… aknára lépve milyen lesz belünk? Nem vágyja a lelkünk…
Vecsés, 2024 július 6. – íródott: életvégről és a „Nyugat” háborúba készülődése erősödő vágyáról. Európa vezető politikusai! - „pökik” - tájnyelvben köp.
|
|
(leoninus csokor)
Nálam vágtatnak a sok percek, a szép napok meg mind gyorsan a múltba mennek.
Sok a problémám, este nehezen alszok el, már manapság alig reménnyel…
Kint a szél süvítés olyan, mint gúnykacaj, de konstatálom, ez csak nagy ricsaj.
Lelkem is már el van fáradva, öregszek, naponta sok száraz sóhajok követnek.
Közben meg a sorsom, mit sem javul, érzem közeleg a vég, sőt haladéktalanul.
Bennem már nem keverednek bánatosan sóhajok, bennem már nem vannak vágy-óhajok…
Elfáradt lelkemben csak morgás hallik, az létem így a vég elött magától zajlik…
Sunyis mosolyok, szeretetteli pillantások, már nincsenek is, már biz’ fáradok…
Nincsenek már terv-részletek, éltető elgondolások, lehajtott fejjel ballagok…
Vannak még biz’ csillagfényes esték, felhőtlen éjek, tudom, ezeket itt hagyni vétek.
Az esti csendet szoktam volt nézni az sötét ablakból, van, de nekem csak rozsdás fából.
Közben ablakból látni vélem vágtató perceket, sötétben nem látok embereket.
Utcai világításban sötétet nézni, felhők alatti sötétség nem engedi…
Érdekes, időrohanást teljességgel érzem, igy a sorsom is rövidül, ezt vélem.
Vagy már csak tíz percem van még hátra, vagy húsz évet töltök még el utálatba…
*
(Senrjon)
Az időmérőből, ha
Kifogy ez elem, az életvég!
Ezt majd megélem.
*
(HIQ)
Rövid az
Élet, halál győz!
Ketyegés…
Vecsés, 2024. június 7. -Kustra Ferenc József- íródott: az életvég felé közeledve, önéletrajzi írásként.
|
|
Létem hajója éppen süllyedőbe, úgy hallom, halálnak sír minden eresztéke…
A hullámzásban a sok golyók görögnek, az egyik a lábát törte egy görögnek.
Nincsen az a hajó, mi örökéletű lenne, pedig fölséges élmény lehetne.
Lehet, hogy az én létem nem is vonat? Hogy élethajóm van… de ellopták a lovat!
Kezemben egy ustor, de hajót hiába ütőm… Ahhoz meg nehéz, hogy vízbe lökőm.
Öreg is vagyok, már nem bírok el egy hajóval… már nem üthetem nehéz karóval…
Minden nappal a halálom közelg’, de ez ellen nincsen semmi védelem, nincs ’ellen’.
Azt még nem is mondtam, hogy állandó a létvihar, gyomromat forgatón... mind' felkavar.
A kapitányasszonyom a főellenség, intézkedik… nem hallja a véleményem…
Vecsés, 2023. október 9. – Kustra Ferenc József- íródott: leoninus trióban és önéletrajzi írásként.
|
|
Pirkadatkor úgy várom, hogy már reggel legyen,
Megyek, hozok neked virágot, hogy friss legyen…
Én hozom Neked, örömet szerezve Neked.
Álmomban ragyogsz, közben belém ivódsz.
Én bizony szeretem a szerelmedet, a szerelmi becsületed.
Kedveske, én nappal is szeretlek, nemcsak a vak éjben,
De óhatatlan, hogy nagyon izgalmas vagy az éj-fényben…
Lányok, asszonyok, nők, ismeretlenek vagy ismerősök…
Megvallom Neked, hogy a hétköznapokban vagytok hősök!
Édeském, Te jól őrződ az otthoni sparheltod… szeretem az álmod…
Nos, megyek is virágod, sárga rózsa csokorért… nagy, mint az álmod…
Vecsés, 2026. március 3. – írtam: „Itt a nőnap” c. versem átirataként.
|
|
Szép vagyok, mint egy sziklába vésett álom
És melleim, melyeken oly sok szétnyomódik,
A költőket néma szerelemmel megihlettem,
Hasonlóképpen testemmel, hol végtelen méhemben az álmuk.
A széles égszínkékben, a Nagy szfinxhez hasonlóan büszkén és furcsán állok;
Jégből van a szívem és testem pedig liliomokhoz hasonló;
Gyűlölök mindent, ami a gyötrődésnek kavalkádjában zavaró
És soha nem sírok és soha nem nevetek.
A költők, sorsom miatt gyűlölnek,
Mint egy templomot, tiszta oszlopait figyelve,
Életüket fogják tölteni hosszú és nehéz tanulmányokban,
Mert rábeszélni fogom a nyájas szerelmeseket...
Tükrök, melyekben mindent sokkal szebben leterítenek:
Mély tiszta szemeim, telve végtelen fényekkel a csillogásom.
|
|
Emily Dickinson - F-661 (műfordítás)
Some such Butterfly be seen
On Brazilian Pampas —
Just at noon — no later — Sweet —
Then — the License closes —
Some such Spice — express – and pass —
Subject to Your Plucking —
As the Stars — You knew last Night —
Foreigners — This Morning —
F-661
Van Pillangó, mely Brazil
Pampákon látja át -
Pontban – délben – Édes, hogy -
Licencét – zárolják -
Van Fűszer – mely gyors – s nem vár -
Fosztásban gyengére -
Esti Csillag – Idegen -
Lehet Már – Reggelre - |
|
A nőm a virágok virága, hogy enyém… ez Isten áldása.
A nők bizony érdekes teremtmények, de van bennük nagy lélek…
Ne legyen titkunk, hogy azért többekben benne van az jó vastag ármány,
Vannak néha kemény viták, de akkor besegít a közös alkotmány.
Ráadásul az én nőm, a szép virágok virága.
Ő saját családi égbolt, fényes, csiszolt gyémántja.
Van olyan is, hogy a tested ringatózik hevesen,
Van, hogy a Te tested, nekem ringatózik kecsesen…
Van nagy örömöm, ha a Tested lángol, nekem nyílva nekem lángol...
Te vagy sokszor vadult reményem pillanata,
Te vagy remény beteljesítő pillanata…
Mese nincsen, szeretlek biz' tégedet, élvezem a „véredet” …
Te vagy az életem örök kenyere, a szívem eledele…
Most akkor lemegyek a sarki virágostól, hozok csíkos tulipánt,
Nagyon várom, hogy lássam a szemedben a "hálás", villanó lángolást.
Vecsés, 2026. március 3. – Kustra Ferenc József- írtam: a nőnapra az én Nőmnek!
|
|
Nézem a lapokat, a négyszínű világot,
nem adom fel semmiért az utolsó mozdulatot.
Napokig küzdök egy partival, néha belefárad a kar,
sorrendbe kényszerítem: mit a sors összekavar.
Mert a kártya tiszta: ott nincs felejtés,
csak a győzelemig tartó, makacs keresés.
Kérem szüntelen a lapokat. Mire a végére érek,
az eleje már csak köd, s a számok elenyésznek.
Felcsattan a düh, mint egy éles, vad motor:
miért veszi el az időt, amit már az ember birtokol?
De aztán jön a csend, egy halkabb pillanat,
és a harag helyén csak a nyugalom marad.
Elfogadom az életet, amit rám mértek,
hogy elkopnak lassan a régi, fényes képek.
De amíg írok, és amíg a lapokat rakom,
addig én vagyok az úr a saját sorsomon.
Lehet, hogy a tudat egyszer ködbe vész,
de addig minden napom egy-egy büszke győzelem, s kész.
Wino-Amnis |
|
Sokan szóltak nekem, hogy vigyázzak,
Neked hittem, nem a sok barátnak.
Neked hittem, mert hinni akartam,
Hogy a világomat neked adhassam.
Neked adtam minden bizalmamat.
Eljátszottad, majd ezt letagadtad.
Letagadtad, mert így neked könnyebb,
S szememből most folynak a sós könnyek.
Azt hazudtad: miattam nem lehet.
A gyötrelem most tépi lelkemet.
Könnyebb volt így, engem hibáztattál,
Hibáid miatt engem aláztál már.
Bizonytalanság, mit kaptam tőled,
Gondolataim rosszra cserélted.
Álmaim most égő pokol tüze,
Bennem van, nem gyógyulok belőle.
Bíztam benned én, csak eljátszottad.
Hitemet morzsákra pazaroltad.
Morzsákat kaptam én csak cserébe,
Szerelmemet kidobtad szemétre.
Eldobtad, mint pillangó a bábját,
Vagy kisgyerek unott, szép babáját.
Ennyi voltam? Csak egy ócska játék?
Eldobható, olcsó, rossz ajándék?
Nyugalmat adtam a mélypontodon,
Reményt hoztam nehéz napjaidon.
Önbizalmat, hogy higgyél magadban,
Törődést, hogy ne sírj magányosan.
Őszinteséget vártam cserébe,
Csak annyit, hogy ne nézzél cselédnek.
Legyek én egy barát vagy szerető,
Nem pedig egy néma, holt temető.
Annyit kértem: mondjál végre igazat,
Ismerd be a fájó bántalmakat.
Ismerd el, hogy szabad legyek végre,
S ne kerüljünk többé fedezékben.
De megint elfutsz, újra menekülsz.
Mint a tücsök, ki nyáron hegedül.
De jön a tél, hiába is szaladsz,
Hideg lesz, és legbelül elsorvadsz.
Egyszer szembenézel majd tetteddel,
Öregen, a megvénült testedben.
Akkor látod majd meg, mit vesztettél.
Egy férfi mellett halsz, kit nem szerettél.
|
|
Emily Dickinson - F-659 (műfordítás)
The Province of the Saved
Should be the Art—To save—
Through Skill obtained in Themselves—
The Science of the Grave
No Man can understand
But He that hath endured
The Dissolution—in Himself—
That Man—be qualified
To qualify Despair
To Those who failing new—
Mistake Defeat for Death—Each time—
Till acclimated—to—
F-659
Szabadító Szakma
Lenne – a Művészet -
Van Profi Önszabadító -
A Sírhoz nem Érthet
Senki Más, csak Aki
Magán Belül kibírt
Már Feloszlást – Belőle lesz -
Csitító – ki csitít
Kétségbeesőket -
Frissen hibázókat -
Csődöt – Halálnak nézőket -
Amíg – gyakorolnak - |
|
Érzelmek szárnyán !...
Küldöm e lavelet neked,
remélve megérinti szivedet,
vágyódom érted régóta,
vérző szivem megmondhatója
hányszor foglaltalak imámban.
Szánd meg ezt a kóborló lelket,
ki érted élne,mindent megtenne,
szivem már régóta a tiéd.......
mást elképzelni nem is mernék,
nélküled tovább élni nem tudnék !
Ágoston TIbor
|
|
Mesél nekünk egy madár…
Kék ég alatt szárnyalok, felhőket én nem látok,
Vannak fák, látom, amik már ki is rügyeznek már…
A gólyák és a fecskék is, lassan már jönnek is
Vecsés, 2026, március 3. – Kustra Ferenc József: írtam a tavaszvárás örömére!
|
|
V.
Felhő száll, tükör a tó,
Szó ring benne, mint hajó.
Csend ül mélyen, fény lehull,
Szívbe marad, ami jó. |
|
V.
Hittem azt, hogy fontos vagyok neked.
Hittem azt, hogy boldog leszek veled.
Hittem én egy szép, közös jövőben.
Benne leszünk boldogságban, örömben. |
|
V.
A szikráim villognak, Berta!
Benne bizony, minden tombola!
Nagy-nagy szerelemben,
Benne élsz szívemben. |
|
V.
Valóban – kizártak engem -
De akkor – melegben
Voltak, s Fagyot nem éreztek -
Így – történt – Istenem - |
|
V.
Békétlen, jó nagy békességben
Ezen összes lehetőségben…
Békétlen egész nagyvilágban, féltett hazánkban,
Hogy kell élni, háborúra hajazó világban? |
|
V.
Gyere mellém, méreggel telt lélek,
lágy szörnyeteg, imádott dúvad, bestia!
Akarom reszkető, felindult kezemmel érinteni
és gazdag nehéz, vastag hajadat kezem szorítsa. |
|
V.
Élő helyett – Holtté Könnyed -
Most – Tűzhelyed mellett
Levő Férfi s Nő helyett – a
Tétlent Dédelgeted - |
|
V.
Reggel…
Nap felkel,
Némán énekel…
Valami ciripel. |
|
V.
Sugárzó,kék eget, terített rám a hajnal,
napnak törtető fénye,jött elő rohammal
Madarak százai,ödvözölték szép napot,
amit fénysugár, lassan megvilágított ! |
|
V.
Kósza gondolatim röpködnek, mint vak-varjú sereg, a levegőben,
Maradékok, meg utánuk mennek, de észlelem, eltűnnek az légben…
Mit tegyek, mit tegyek eme súlyosocska helyzetben, nézek felfele,
De nem látok már egy vak-varjút sem, gondolatokat biztos elvitte… |
|
V.
Ajtó – tárja Magát -
S aztán – be is csukja -
Aztán Boglárka -Bónik
Felé viszi útja - |
|
|
|
Ma 2026. április 29. szerda,
Péter napja van.
Holnap Katalin, Kitti napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
