|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Szív melengetően simul rám az érkező új tavasz,
Lassan már a sugárkéve is erősödik… jő tavasz…
Szív melengetően simul rám az érkező új tavasz.
*
Meleg szellő száll,
tavasz érint gyengéden.
Szívem mosolyog.
Éled a világ,
lágy sugár simogatja.
Álmodik a föld.
**
Hajnalokban még a télvégi eső szitál, fázok is kicsit,
Szétnézve látom, hogy a felhők nem oszolnak... semmiért semmit…
Hajnalokban még a télvégi eső szitál, fázok is kicsit.
*
Fázós hajnalban,
szitál a semmiből is.
Felhők makacsok.
Hajnali cseppek,
futnak az ablakomon.
Fény visszaalszik.
**
Tegnap hajnalban arra ébredtem, dübörög a kinti ébresztőóra,
Villámlott is és ez talán a tavasz eleje volt, tegnap virradóra…
Tegnap hajnalban arra ébredtem, dübörög a kinti ébresztőóra.
*
Vihar doboltat,
álmok párnáját veri.
Ébred a tavasz.
Kinti morajlás,
villanó álmok között.
Megmozdul a fény.
**
A sárgás sugárkévében ébredt a közép-erős szél, leveleket fujt el,
Két kotorék kutyánk egy házban fáznak, laknak, nem keltek… az isten hidege…
A sárgás sugárkévében ébredt a közép-erős szél, leveleket fujt el.
*
Sárga fény lobban,
a szél leveleket űz.
Kutyák szuszognak.
Fázik a ház is,
üres udvaron remeg.
Két szív melege.
**
Közben már napok óta látom, szemem nem fedi sűrítő ködfátylom,
Mintha színesedne a tájkép, mire vágyok, éremélem nem álom…
Közben már napok óta látom, szemem nem fedi sűríti ködfátylom.
*
Álom, vagy valós?
Tisztul a szemem előtt,
a vágyott tájkép.
Színesedik már…
halk ködfátyol lebbenő.
Hit ígérete.
**
Vecsés, 2025. április 26. – Siófok, 2025, április 27. Kustra Ferenc József- írtam 3 soros-zárttükrösben. A senrjúk, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva munkája.
|
|
már itt is van…
(3 soros-zárttükrös duó)
Húsvét reggel, pár nap és már be is fog köszönteni,
Ti nők és mi férfiak együtt fogjuk örvendeni…
Húsvét reggel, pár nap és már be is fog köszönteni,
Én majd körbejárni fogok és mindenhol locsolkodok,
Viszek majd vödörben kis vizet, azzal is locsolkodok…
Én majd körbejárni fogok és mindenhol locsolkodok.
*
(leoninus)
Remélem, várnak majd a lányok, asszonyok a nagymamák, mert öket is locsolok!
Már vágyok az étkekre, tán’ kapok. Ha jól megetetnek még jobban locsolkodok.
Pláne, ha még kapok kávét meg páleszt, mi zabánál ellenőrzi ivó gyomrát.
Fini' sütiket ne felejtsem, ha kapok nem felejtek... húsvétba felejtkezem…
*
(Senrjon)
Remélem minden udvar
Szabad, kutyáktól mentesített…
Harapás nem kell…
Vecsés, 2016. május 29. - Kustra Ferenc József
|
|
A város szélén ahol élek,
Ide már a locsolók nem jönnek.
Elfogy addigra a szagos vízük,
Vagy talán ők is eláznak...
Mivel elhervadni én sem akarok,
Ezért jobb híján a zuhany alá állok.
Bocsánat, egy locsolóm mégis csak volt,
Ki virtuálisan meglocsolt!
Ez is számít?
Siófok, 2025. április 21. /Húsvét hétfő/-Gránicz Éva-
|
|
(senrjú)
Locsolóm veder,
Megyek nőt riogatni!
Húsvéti szokás!
(senrjon)
Lehetne nagy fazék is.
De nehéz, még tán’ kilötyögne…
Vízzel spórolni…
(senrjú)
Van olcsó kölnim,
Jobb, ha elviszem azt is.
Szokás spórolni!
Vecsés, 2016. március 27. - Kustra Ferenc József
|
|
Nagy zöld ligetben sétáltam,
Sok, kékes ibolyát láttam!
Most végül ide találtam…
Locsolkodhatok? Ez vágyam…
Vecsés, 2026. április 4. – Kustra Ferenc József
|
|
Hétköznapi pszichológia…
(3 soros-zárttükrös)
Remény nélkül, pillanat hideg… de még rosszabb, ha lenne rideg,
Jaj nekünk, ha a pillanat rideg… szívünk ettől olyan hideg…
Remény nélkül, pillanat hideg… de még rosszabb, ha lenne rideg.
*
Ha remény szikrája fagyban ég,
Szívünkhöz a tavasz elér még.
Remény, ha van, nem fagy meg,
Szív dobban, s jön meleg.
**
(Bokorrímes)
Eme áldatlan helyzet elkezdi oldani lét vékony kérgét,
Eme helyzetet ember, ha nem tudja oldani, csak nézgél szét.
A remény a kistestvére létünknek, segít a tehetségnek,
Ha nincs csak jó vastagbőrű reménytelenség, jó szenvedésnek.
*
Remény vezet, ha kérgünk feslik,
Lét hajtása új fény... sejlik.
Remény támasz, ha minden roskad,
A belső fényünk sosem fonnyad.
**
(Katauta)
Tehetség, épp’ int,
Lám, tehetség… messze van.
Inkább szív-sirató van.
*
Készség hív, de távol van,
Szív sirat, remény alig van.
Tehetség int, de nincs nyoma,
Remény szól: „Lesz még dolga.”
**
(3 soros-zárttükrös duó)
A reményem a vágyam, mit nem tudok elmondani,
De, hogy holnap reggelre majd mi lesz, ki fog derülni…
A reményem a vágyam, mit nem tudok elmondani.
*
Mit elrejtek, vágy és remény,
De holnap majd teremhet fény.
**
Reményteljesülés nélkül nincsen szerethető élet,
Reménytelenségben pedig nincsen jó kilátás-élet…
Reményteljesülés nélkül nincsen szerethető élet.
*
Remény nélkül szív is fáradt,
Kilátás sincs, mert… néma-bánat fáradt.
**
(Bokorrímes)
De van egy mód: bízz, hogy az életed, jóra változzon,
Ez az egy mód, hogy a sérült lelked, nehogy távozzon…
De van egy mód: bízz, hogy az életed, jóra változzon.
*
Hitből nő ki remény fája,
Lélek gyógyul, ha van álma.
**
(HIQ)
Csak bízzál,
Ki sem segíthet!
Küzdj és bízz!
*
(Tíz szavas)
Csak bizalom nyit utat,
Hol lélek mélye, újra utat mutat.
Vecsés, 2025. május 18. – Siófok, 2025. június 8. Kustra Ferenc József- írtuk: Gránicz Éva szerzőtársammal, kétszerzősnek alloiostrofikus versben, Bosányi Alexandra Eszter „A remény-vesztett poéta hangja” c. verse, mint ötletadó alapján.
|
|
A szerelmünk parkolópályán…
Bántottál lelkemben, ó, Csenge
Mért’ vagy ilyen, kérdem esengve.
Törsz, zúzol engemet,
Hessented legyeket?
Miért változtál velem szemben?
Nem bántani vágytam, csak élni,
De túl sok volt és kezdtem félni.
Te raktál rám terhet,
Nem volt bennem enyhet.
Csak vágytam a békét és ennyi.
*
Bántottál lelkemben, mért’ tetted?
Magad nekem, miért kelletted?
Nem tudom, de én is,
Ilyet tettem mégis?
Nem kellettem… ezt érzékelted?
Nem szándékból törtem szívedet,
Nem bírtam fullasztó hitedet.
Szép volt, amíg az volt,
A szív is mást hallott.
Nem kértem mást, csak kis szünetet.
*
Szemedben nem vagyok senki sem?
Ne légy ellenség… mert elhiszem.
Én biz’ még szeretlek,
Gyorsan nem feledlek!
Ember porból porrá lesz… hiszem!
Nem lettél sosem csak „senki sem”,
Bennem kihűlt... régi szerelem.
Ellenség nem vagyok,
Mások az irányok!
Fáj érzés, máshova ment... hiszem.
Vecsés, 2024. október 29. -Siófok, 2025. május 21. -Kustra Ferenc József- két szerzősnek írtuk, romantikus LIMERIKBEN. Én a páratlanokat írtam, szerző-, és poéta társam Gránicz Éva a párosokat.
|
|
(bokorrímes duó)
Öregeknek a sorsa, hogy őszesé változik a haj,
De a kezük sem a régi, ízületes és ez már baj.
Az, hogy már állandóan bottal kell járni
Egyenesen rossz, de igy könnyebb csoszogni…
Olvasni sem megy már úgy, mint régen.
A mennyezeti kis égő elég és tart féken.
Az idő annyira eltelt… már nincs nagy szerelem,
De nyugi, lelkemben még szeretlek kedvesem.
*
(leoninus)
Szárazságban eltűnik a kis folyó, régi friss vize, már nem elfolyó.
Fiatal katona sír a laktanyába, mert autó-elütött lett párja.
Háborúban éheznek a gyerekek és nagyon csüggednek az emberek.
Az árváknak magányosak az éjszakák, ó, de hosszúak az éjszakák.
*
(bokorrímes)
Sok év eltelt, a nyugdíjkor már beállt, de oly’ nehéz,
Fáradt, remegő lábak, vala vitték a testet, mára nehéz.
*
(Senrjú csokor)
Kevés a nyugdíj,
Nem is telik már semmire.
Kevés a nyugdíj…
Kevés a nyugdíj,
Ágy már magától recseg.
Kevés a nyugdíj…
Kevés a nyugdíj,
Kevés a nyugdíj… bús élet?
Kevés a nyugdíj…
Kevés a nyugdíj,
Hajfestésre sem telik.
Kevés a nyugdíj…
Kevés a nyugdíj,
Gyógyvíz tán’ segítene.
Kevés a nyugdíj…
Kevés a nyugdíj,
Várja idő leteltét…
Kevés a nyugdíj!
Vecsés, 2015. november 22. - Kustra Ferenc József- íródott alloiostrofikus versformában. Ezt a senrjút olvasni úgy kell, mint a 3 soros-zárttükröst. (1+2 utána 2+3)
|
|
Ordítás, elengedés, megérkezés. Egy trilógia a lélek nagytakarításáról. Amikor a múlt sánta halálát elűzi egy apró gyerek kéz, és a világűr csendjében végre minden bűn és bűnhődés eggyé válik.
Nem kellenek szavak, sem ólomnehéz könyvek,
mikor az arcomon egy apró kéz nevetve végig pörget.
A szemükben ott a holnap, az érintetlen, tiszta,
mi a sötét múltat a mélybe visszataszítja.
Harsan a kacaj, s a vetítő szalagja elszakad,
a szoba sarkából a sötét is némán elszalad.
Nincs már golyózápor, se fojtó zakatolás,
csak ez a tiszta, mezítlábas, boldog robajlás.
Kint a kertben a sár alatt vajúdik a mély,
hasad a rügy, s a fagyban új élet remél.
Nem kérdez a tavasz, nem kéri a jussát,
csak letépi a télről a jéghideg kussát.
Így nézek rájuk, s a falon a vetítő megáll,
kiszökik a szobából a bicegő, sánta halál.
Mert két pár gyerekszem a világ legszebb tükre,
melyben a kormom nem maradhat meg örökre.
Kinyílik az ablak, beömlik a fény s a kert szaga,
elül a múltunk minden vádoló, gyilkos szava.
Megrázom magam, a lövészárok pora lepereg,
nem kötnek gúzsba többé a néma félelmek.
Csak a jelen van, a szaladás, s a két tiszta tükör,
melyben a nagyapjuk végre békét lel, nem gyötör.
Wino-Amnis
|
|
Hétköznapi pszichológia…
(Bokorrímes)
Velem szemben vagy, te is nézel... nézlek és vizsgállak,
De a szemedben nem látok biztatót, bár imádlak…
Látom, hogy visszanézel üresen és érzem nem lélekkel,
E szerint velem szemben tele vagy hétköznapi fékekkel…
*
(senrjú)
Lélekben nem vagy,
Konstatálom elmennél…
Búcsú… szerénység?
*
(HIQ)
Elmennél?
Minek vagy még itt?
Indulj is!
*
(tíz szavas)
Ha még maradsz, rontod lelkem állagát!
Szeretettel, de lelkem elbocsát…
Vecsés, 2023. május 21. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
|
|
Take your Heaven further on —by Emily Dickinson
Take your Heaven further on —
This — to Heaven divine Has gone —
Had You earlier blundered in
Possibly, e'en You had seen
An Eternity — put on —
Now — to ring a Door beyond
Is the utmost of Your Hand —
To the Skies — apologize —
Nearer to Your Courtesies
Than this Sufferer polite —
Dressed to meet You —
See — in White!
F-673
Vidd tovább Mennyedet -
Ez – isteni Mennybe Ment -
Ha nem vagy oly’ ütődött,
Láttad volna, miként ölt
Magára – Öröklétet -
Most – Nyújtózz, csengess, érved
Mondd Ajtón túli Égnek -
Hol az Illem – erény -
De, ki rád várt Tűrve rég,
Hogy Fehérben Láthassad -
Arra ez érv -
Már – nem hat! |
|
Vannak tárgyak, amik már nem emlékek, hanem béklyók. Ami nekem fojtogató por és kacat, másnak az új világ ígérete lehet. A padlássöprés nem pusztítás, hanem helycsinálás a fénynek: a húsunkba mart múlt elengedése, hogy a lélek újra épülni tudjon.
Lépcső nyikorog, a múlt pora fojt,
minden sarokban egy elfeledett folt.
Kezemben a tegnap: törött lámpa, a vén óra,
már nem várunk soha többé a javító szóra.
Ami nekem kacat, másnak talán kincs,
a felesleg láncán végre szakad a bilincs.
Kiszórni a lomot, mi a szívet csak nyomja,
maradjon a lélek tiszta, gondoktól üres tornya.
Mert aki ajándékba viszi a múltunk darabját,
az oldja fel végleg a teher nehéz kapuját.
Ujjamhoz tapad a harminc éves por,
minden limlom egy elfeledett kor.
Egy kopott játék, egy csorba bögre,
azt hittem, itt maradnak velem örökre.
Mert nehéz a kéznek elnyitni a markát,
mikor a múltunk darabját a húsunkba marták.
De látszik a csillogó szem, az öröm, az őszinte,
ahogy szemetem kincsként viszik el a messzibe.
Ott, ahol nekem már csak teher és emlék,
nekik egy új világ, egy ismeretlen vendég.
S ahogy távolodnak a kapun túlra,
úgy épül a lelkem is, darabról darabra, újra.
Wino-Amnis
|
|
Emily Dickinson - F-671 (műfordítás)
The sweetest Heresy received
That Man and Woman know –
Each Other's Convert –
Though the Faith accommodate but Two –
The Churches are so frequent –
The Ritual – so small –
The Grace so unavoidable –
To fail – is Infidel –
F-671
Legédesb -tűrt Eretnekség
Egymás Térítése -
Mit Férfi, s Nő tud -
Bár e Hit, csak Kettő Egysége -
Templomjárás is sűrű -
Rítus is – arasznyi -
A Malaszt is feltétlen -
Hithagyás – mulasztni -
|
|
Hétköznapi pszichológia…
Bizony-bizony minden percenként egy-egy szó csak elszáll,
Ha nincs más újabb mondandó, végtelen nagy csend beáll!
A szívdobbanás, csak dübörög, válaszhiány elszáll!
*
Szó elszáll, mint a szél,
Hallgatásban süvölt a csend.
Szívhang az, ami szól.
**
Ha válaszhiány nem ad hangot, ajkam is remegve megáll.
Ha mellettem ébredsz, közben távol vagy… szó nem is szól, elszáll.
Én meg jó erősen ölelnélek, szorítanálak… csend áll.
*
Mellettem vagy talán,
Válasz nélkül szobroz a csend.
Szó bennem elhallgat.
**
Ki rab, csendben szabadságot vágy… rabság maga a boldogtalanság.
Rabságban bizony ritka a vigyor-mosolyság, nincs gátlástalanság.
Rabságban szó sem döntő, maga a némaság, szinte hangtalanság.
*
Mosoly ritka erre,
Rabság fojtogat, hang se száll.
A szabadság csak vágy.
**
Rabként vágyjuk szabadságot, erre szomjazunk,
Mert bármely börtön lehet a legnagyobb vágyunk?
Szólnánk is, de nem lehet, csend… miatta állunk!
*
Szabadság szomj éget,
Börtönné válik a vágyunk.
Némán marad a szó.
**
Csukott emberi szem tán' nem láthat csodát,
Közben, mint üldözött, átéljük csend hangját.
Léknek a csendjében, nekünk szűnik világ…
*
Csukott szem fénytelen,
Csodák csendesen elszöknek.
Csend kiált legbelül.
Vecsés, 2025. május 18.- Siófok, 2025. június 6. Kustra Ferenc József- írtuk kétszerzősnek, Bosányi Alexandra Eszter azonos c. verse, mint ötletadó alapján. Gránicz Éva szerző-, és poétatársam a HIAKU -kat írta. (6 8 6)
|
|
Hétköznapi pszichológiai eszmefuttatás, mert írni jó… meg kell!
(leoninus duó)
Írunk igen könnyű műveket, vagy oly' jó vágyteli szerelmeseket,
Ha sokat írunk, ekkor eleget, ha nem sokat, akkor nem eleget!
Tudom, írás nélkül is értetted, hogy én megértsem a Te tettedet…
Ha szétszakadt a lelkem, fátyla tovább leng, az eszem meg még, csak eseng.
Ha nem írok, akkor nekem ez világvége, az írás meg mindensége...
Ha nem írok, idő úgy is gyógyítja lelkemet, de meghagyja hegemet…
(tíz szavas duó)
Vers a mindenem, dallam és szó,
Tömör igazság, lélekből folyó.
Írás a hazám úgy érzem,
Otthonra talál benne a lelkem.
Vecsés, 2025. január 3. – Siófok, 2025. július 2. -Kustra Ferenc József -írtuk: 2 szerzősnek. Én írtam a leoninust, a tíz szavasokat Gránicz Éva írta, Ifj. Fehér Péter „Írjatok” c. ötletverse felhasználásával.
|
|
Reményik Sándor
Pilatus
János evang. XIX. 22
A pörnek vége. Elvégeztetett...
Véres a kereszt tövében a fű.
A helytartóban forr a néma düh
S egy gondolat tépi a másikat.
"Rongy csőcselék, én unlak titeket,
Unom a vágyatok, a hitetek,
A papjaitok ragyogó ruháját,
A mellükverő messiásokat,
A nap hevét ez átkos ég alatt,
A zagyva szókat, buja színeket,
És magamat és uramat, a császárt,
Ki bíróvá tett ilyen nép felett.
"Feszítsd meg!" üvöltötték a fülembe.
Amíg unottan odalöktem nékik.
Szegény bolond! Pedig csak álmodott,
Csak álmodott egy létráról az égig.
Csak álmodott, de ezeknél tán szebben.
Már szürkül fenn a Koponyák hegye -
Vajjon álmodik-e még a kereszten?
Valamit szólt nekem az igazságról,
Azután némán vérzett, ragyogott.
Gúnnyal kérdém: az igazság micsoda?
Felelé: "én vagyok".
Eh, hát kicsoda nékem ez az ember?!
A csőcselék morajlott mint a tenger,
Én untam, untam amazokat, ezt is.
Egy messiással több vagy kevesebb,
Pilatus lelke nem lesz nehezebb
És könnyebb tán ez istenverte föld,
Untam a dolgot. Odalöktem. Vége.
"De jaj! vajjon kire szállott a vére?!"
Az alkony megy, az est, az éj leszáll,
De a helytartó nyugtot nem talál.
"Feszítsd meg!" üvöltötték a fülembe
És nekem nem volt elég fegyverem,
Nem volt elég lándzsásom odakünn,
Vagy - vagy üres volt talán a szívem?
Eh mit bánom én, a bölcs szív üres,
Bús madarak, el a szívről, hess!
"Feszítsd meg!" üvöltötték a fülembe.
Mi közöm hozzá? feszítsétek hát,
Te véres kezű, szennyes csőcselék,
Feszítsd, feszítsd meg hát a Messiást!
Él-e, meghal-e, egy marad az átok,
Isten se váltja meg ezt a világot.
Mi közöm hozzá? Feszítsétek hát!
Vigyétek! - Vitték. A kereszten holt.
Ki tudja, talán mégis király volt!"
Csend most. De hallga! most az éj kopog,
Pilatus pitvarában a papok.
"Uram, mi véled egyet így nem értünk,
Ahogyan írtad, botránkozás nékünk,
Rexnek, Uram, csak ő mondta magát,
Nem készítetted jól a Golgothát!"
Ni, milyen furcsa rőt láng a szemén!
Ím kővé vált a nádszál: oly kemény.
(Odafenn csendbe hallgat a kereszt.)
Pilatus nő, ahogy beszélni kezd:
"A Messiástok megmenteni késtem,
De négy betűt a keresztjébe véstem,
E négy betű az én becsületem,
Hajótöröttségem utolsó roncsa,
Hitetlen hitem, büszke makacsságom,
Egy akarat az akaratlanságon.
E négy betű az én becsületem.
Hadesre! ez a négy betű marad!
Ha alá kéne temetnem e várost,
Rómát, az Imperatort, magamat:
E négy betű az én becsületem!!
Papok, zsidók, hozzátok szólok nyiltan,
Halljátok: amit megírtam, megírtam."
Benn csönd, de künn az éj zsoltárba kezd
S áll a zsoltáros éjben a kereszt |
|
(Van, hogy a csend nem békét hoz, hanem fojtogat, és az egyetlen kiút az ordítás.)
Apró szemű, szurokfekete a hajnali pára,
látni a ráégett kormot a város falára.
Nem békés a csend, csak fojtogat az életben,
mikor a tegnapi méreg sebet hagy szívemben.
Reccsen a padló, mint a csont, ha törik,
múltunkat ilyenkor a füstös hajnalok ölik.
Megrázom magam, vállamról minden lepereg,
nem kötnek gúzsba többé a fájó félelmek.
Kezem az ajtón, a zár csattanva engedett,
felfalom végre ezt a néma, fojtó rendet.
Fejemben tiszta a lap, üres a margója,
de vágyam a holnapot makacsul rágja.
A tüdőmbe mar az éles, rideg szél,
ordít a vér: „elég volt már, ne félj!”
Most, hogy elindulok, bár néptelen még a járda,
teljes erőmből beleordítok a világ mocskos nagy pofájába!
Wino-Amnis |
|
A mérce ! ( USA )
Két millió hontalan van hazámban,
Billiomosok vetélkednek egymással.
Incselkednek trillió számokkal.
Sötétített ablakok az autójukon
Nem látják a hontalant az utca sarkon.
Vagy talán nem is akarják,ö életük más.
Mi lesz velük,ha a mérce billen,?
Több lesz a szegény,sok nincstelen.
Pénztől vagytok megvakítva,nem néztek
Se jobbra se balra.csak a tőzsde számokra,
Pénzetek elvetve,csodáloztok mi lett belőle ?
Kommunizmus csírája nőtt ki tőle !
A tömeg megunt benneteket,hatalamas erő
Fog elsöpörni titeket, mert nem értettétek
A leckét,....a mérce egyenlőségét !........
|
|
Reszketve dobog szív, Jolanda.
Reszket, dobban, látlak még cica?
Enyém voltál, léptél,
Mégis, csak elmentél…
Reszketek érted, gyere vissza!
Reszket a szíved? Ó, mily csoda!
Nem leszel az én bajom soha.
Csókoltál, s én hittem,
Aztán csak eltűntem.
Most nyávogsz, mint egy éhes macska.
*
Ah, ha még a szívem rád talál…
Lélek nyugvásom, csak Te volnál...
Enyém voltál, mentél,
Mégis, csak elmentél!
Ugyan, ha megjönnél, Te volnál?
Léleknyugvás? Talán, de kinek?
Múltból él... álmot nem kergetnek.
Szíveddel hadakozz,
Másnál most udvarolsz.
Én meg más valakit keresek.
*
Minden ízemben csak reszketek,
Ízeimmel, csak rád figyelek!
Enyém voltál, mentél,
Mégis, csak megjönnél?
Kitudja mi lesz… én figyelek!
Ízeid? Tán’ másnak elhiszem,
Neked már nem kell semmi ízem.
Hiányzott, hogy féljél,
Most meg csak reméljél.
Figyelj, de már nincs mit viselnem.
Vecsés, 2023. május 1. – Siófok, 2025. június 24. - Kustra Ferenc József – írtuk: 2 szerzős rom. LIMERIKBEN, a páratlanokat én írtam. A párosok: szerző-, és poétatársam Gránicz Éva műve.
|
|
Emily Dickinson - F-670 (műfordítás)
One Crucifixion is recorded – only –
How many be
Is not affirmed of Mathematics –
Or History –
One Calvary – exhibited to Stranger –
As many be
As persons – or Peninsulas –
Gethsemane –
Is but a Province – in the Being's Centre –
Judea –
For Journey – or Crusade's Achieving –
Too near –
Our Lord – indeed – made Compound Witness –
And yet —
There's newer — nearer Crucifixion
Than That —
F-670
Egy Megfeszítés hírlik – hány volt -
Kérdje Bárki,
Szám- s Történettan ez ügyben
Még nem állt ki -
Egy Kálváriát – mutogatnak -
Felel Bárki,
Ahány Félsziget-Szem – annyi -
Getsemáni -
Lét -Júdea szélről – beljebb visz -
Utad -
Kínlódsz - légy Keresztes vagy csak -
Utas-
Urunk – Tanú egyre – de bennünk -
Mégis –
Több új – s kínzóbb Megfeszítés
Érik - |
|
Filozofikus hétköznapi pszichológia…
(szakversszak)
Minden döntés, maga az idő, pillanat és eltelik az idő.
A magány is ravasz, mert a társtalálás épp’ megy, messze egy arasz.
Persze kinek, hogy megy az idő, sőt van olyan, hogy genyón lekezelő
És
Még az is játszik, hogy idő csupasz, de lehet, hogy szemétűl pimasz!
A döntés sora nehéz, lehet nem kedvező, baj, ha lefékező.
*
Nem segít,
ha döntés lefog.
Lassulunk.
Magány hajt,
társat űz vakon.
Messzeség.
Az idő,
rongy módon játszik.
Ránk se néz.
Vecsés, 2024. október 29. – Siófok, 2025. május 5. -Kustra Ferenc József- írtam: filozofikusan, pszichológiai szakversszakban. Szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva: a HIQ-kat írta.
|
|
Pohár fenekén izzik még a rom,
rideg csend ül a repedt falakon.
Nem kellenek ágyúk, se gránátzajok,
elég a sötét, hol egyedül vagyok.
Üres a szék, mégis súlya van a csendnek,
nem parancsolhatsz a hívatlan vendégnek.
Árnyak suhannak a szobám falán,
kikkel nem beszéltél évek óta talán.
Nézem a falat, s a mész megelevenedik,
múltam rajtam, mint diavetítés, pereg végig.
Zakatol a gép, s minden kocka egy seb,
egyik sem halványabb, egyik sem édesebb.
Kattog a sötét, s a falon a csata dúl,
a szobám sarka hirtelen lángra gyúl.
Nem menekülhetsz a belső mozi elől,
hol a néma vetítő lassan, halkan megöl.
De a lövészárok itt van a szobámban,
s golyózápor zúg minden sarkában.
Kifogy a szalag, s a fény is elvakul,
egy leégett gyertya a tenyerembe hull.
Nincs több kép, csak a füst meg a csend,
s a sötét sarokban végre elül a rend.
Wino-Amnis
|
|
Emily...
Szegény kis Emily ha tudtad volna,
milyen népszerű leszel a magyar honba.
Verseidet szedik,tépik, boncolgatják
jobbra-balra mindenki gondolja
ő,ki a legjobbat fordította.
Visszatekintve életedre,ami rövid
volt,de tartalmas,verseiddel megringattad
a poeta birodalmat.Amik olyan
patinás angolsággal íródtak dicséretére
válhatna a legnevesebb túdornak.
Nem egyszer jártam a szülőhelyeden
amit akkor nem tudtam,de ha
tudtam volna,levett kalappal jártam volna.
Kár,hogy nem érted meg a nagy dicsőséget....
Azóta az egész világ bearanyozta az
Emily Dickinson nevet. |
|
Emily Dickinson - F-669 (műfordítás)
An ignorance a Sunset
Confer upon the Eye –
Of Territory – Color –
Circumference – Decay
Its Amber Revelation
Exhilarate – Debase –
Omnipotence’ inspection
Of Our inferior face –
And when the solemn features
Confirm – in Victory –
We start – as if detected
In Immortality –
f - 669
Szemet homályosító
Az ily’ Naplemente -
Borostyánnak – Mondottnak -
Színe – Területe -
Kerülete Bomlik, hogy
Vidítson – Álcázzon -
Míg a Mindenhatóság
Szemléz lenn, Arcunkon -
S ha bennünk Biztos Győztest
Köszönt – arcvonása -
Indulnánk – pőrén is a -
Halhatatlanságba - |
|
1. blokk
(3 soros-zárttükrös, anaforás, ötszörös belsőrímes)
Még ráncos a tavasz bőre, de majd telítődik, akár nyakra-főre,
Még ráncos a tavasz bőre, de ő már közeledő jó idők őre….
Még ráncos a tavasz bőre, de majd telítődik, akár nyakra-főre.
(3 soros-zárttükrös, anaforás, ötszörös belsőrímes, önrímes)
Hó itt már nemigen lesz… együtt várjuk, hogy jó idő lesz,
Hó itt már nemigen lesz… várjuk, hogy nagykabát se nem lesz,
Hó itt már nemigen lesz… együtt várjuk, hogy jó idő lesz.
(3 soros-zárttükrös, anaforás, négyszeres belsőrímes)
Kikelet már tán’ közelg, szellője már a kertben matat,
Kikelet már tán’ közelg, az intakt szél lapulva kutat…
Kikelet már tán’ közelg, szellője már a kertben matat.
(3 soros-zárttükrös, anaforás, ötszörös belsőrímes)
Kis eső is máris esik, de a csatakos tavasz még latolgat,
Kis eső is máris esik, napocska besegít, új fényt adogat…
Kis eső is máris esik, de a csatakos tavasz még latolgat.
(HIQ trió)
Két hét már
És itt a húsvét.
Reménység!
Ne legyen
Eső, nem kell ő!
Reménység!
Addigra
Lesz erős tavasz!
Reménység!
***
2. blokk
(3 soros–zárttükrös, anaforás, ötszörös belsőrímes)
Rügy fakad már ágon árván, halk nesz járja, lágyan, láthatatlan,
Rügy fakad már ágon árván, zöld remény ül, nő benne hangtalan…
Rügy fakad már ágon árván, halk nesz járja, lágyan, láthatatlan.
(3 soros–zárttükrös, anaforás, négyszeres belsőrímes)
Nap sugara simogat már, sárga fénye szerteszéjjel árad,
Nap sugara simogat már, álmos földön élet ébred, támad…
Nap sugara simogat már, sárga fénye szerteszéjjel árad.
(3 soros–zárttükrös, anaforás, háromszoros belsőrímes)
Madarak is visszatérnek, csőrük csengő, csivitelve szólnak,
Madarak is visszatérnek, friss dalukkal új napokra hívnak…
Madarak is visszatérnek, csőrük csengő, csivitelve szólnak.
(HIQ trió)
Most már jő
Langy szél, nap is nő.
Reménység!
Kert ébred,
Rügy fakad, zöld lett.
Reménység!
Szív derül,
Tavasz ránk borul.
Reménység!
Vecsés, 2026. március 23. – Siófok, 2026. március 23. -Kustra Ferenc József & Gránicz Éva- írtuk: a tavasz jövetelére. 1 blokkot én írtam, a 2 blokkot szerző-, és poétatársam.
|
|
|
|
Ma 2026. április 29. szerda,
Péter napja van.
Holnap Katalin, Kitti napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
