|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Fojtja a láz a tüdőmet,
nyúlik az éji világ,
bámulom egyre csak őket,
rémei, mint ütik át |
|
 H
Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs. |
|
 H
Csak maradjatok örökké velem,
s nézzük a kertbe vetett csodákat!
Hadd fogjam a mindent megért kezet
s együtt nézzünk meg minden csodásat!
|
|
 H
Fapapa így szólt kedvesen:
„Ma lombhullásról lesz mesém.
Sárga és Barna gyermekem,
S téged, Rőt, álmos csemetém, |
|
 H
Gyilkos indulat a harag,
égen, földön tombolva halad.
A Természetben front közeledik,
melegből hidegre, |
|
 H
Lehet-e legszebb éjszaka, mi csóktalan,
Vagy lehet ennél is szebb, ami szótalan?
Én most összebújok tollammal, hangtalan. |
|
 H
Elillanó tavaszban is kerestelek, hiába,
a parti fák között bolyongtam egyre untalan,
az érkező hajók között az ajkaidra várva
a szél cserezte arcomon hiányod árka van. |
|
 H
Most, hogy megint útfélre estem,
Eltünődöm e téli esten,
Mi volt az élet, uramisten? |
|
 H
A számomra mit jelent az érték?
Igaz, őszinte szó nekem becses.
Ékes nyelvünkkel szólni jó érzés,
régi fotót nézve szívem repes. |
|
 H
Magamban csak ácsorogtam túlpartot bámultam körbe csendesen,
Majd megláttam a patak túloldalán… ott állt kedvesem kedvesen...
Magamban csak ácsorogtam túlpartot bámultam körbe csendesen. |
|
 H
Szívtelen embernek is van szíve.
A szív dobog, az élet motorja.
Az érzelem hiányzik belőle.
Eszetlennek nevezett embernek |
|
 H
Maradt-e még nekünk a szép szavakból,
vagy ajkainkra bárdolatlanul
csupán a durvaság igéje tódul,
s makacskodásainknak átka hull.
|
|
 H
Ez nagy küzdelem volt.
És végveszedelem.
De mégis,
De mégis |
|
 H
Kiskoromban olcsó volt a burgonya,
tárt karokkal várt minket az uszoda.
Szegények voltunk, kamat se volt ennyi,
de üdülőbe mégis tudtunk menni. |
|
 H
Szétfeslőben a világ!
Nyíltan bűn emberi jóság...
Urunk nem szeret? |
|
 H
Életünk alkonyán
halványodik az ifjúság fénye.
Pihen a test, dolgozik az elme.
Álmunkban él a múlt emléke, |
|
 H
Volt szeretőm, nem is egy, de barátom, a vége csak az lett,
hogy szerelembe csak egy, ki velem belehullt ama zsákba,
mit bekötözve az ördög inalva a vállain átvet
és viszi máris a házasodók fenemély bugyorába. |
|
 H
Zord bűnös vagyok, azt hiszem,
de jól érzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
mért nincs bűnöm, ha van. |
|
 H
A fák lombja összehajol,
suttognak a levelek.
Szél hárfáján halál dalol,
siratja az életet. |
|
 H
Úgy hallottam, a háborúk nem törvényszerűek, de szükségszerűek…
Úgy hallottam, a háborútól ódzkodnak a jó emberek, kezdik a rossz emberek.
Úgy hallottam, hogy a poéta határolódjon el, de harcoljon a verseivel… |
|
 H
Ma elborult a nyári ég, sötét lett,
lehűlt a lég, a tó vizén a szél jár,
a vadkacsák a sás tövébe gyűltek,
a csónakom kikötve, szebb időt vár |
|
 H
Nyár volt, csodaszép, felhőtlen idő,
kék égen a nap békésen tündökölt.
Csillámló hullámok fogócskáztak,
csattanó csókjaik adtak örömöt. |
|
 H
Óh, ha te még leány volnál,
És ha én még szeretnélek,
Mindkettőnknek mily mosolygó,
Milyen édes vón' az élet! |
|
 H
A vén hold nevetett, és dallal
Facipőjük elringatá;
Velük a szél éjhosszat nyargal,
S a harmat színét borzolá; |
|
 H
Ha elmegyek, visszanézek,
elviszem emlékeimet.
gyermekkorom, játszótársak,
iskoláskor, tanulások, |
|
|
|
Ma 2025. május 15. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Botond, Mózes napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
