|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Kihívás a felismerés, hogy a vihar és a gyűlölet egy tőről fakad,
Nem baj, ha nincsen is oka, de keresgélésre a képzeletben majd fakad…
Kihívás a felismerés, hogy a vihar és a gyűlölet egy tőről fakad. |
|
 H
Szerinted áldás, vagy átok a becsület?
Úgy vélem jó, ha tisztán tartjuk lelkünket.
Ha olykor-olykor be is ütöm a fejem,
akkor is emelt fővel, tartással teszem. |
|
 H
A távolokra bánat ül,
csavarja oly kegyetlenül,
marokra fogva szívem,
hiányodon kesergve fúl
|
|
 H
A nyár zümmögve alszik és a fényes ég
magára vonta szürke fátyolát,
kutyám borzol, fölmordul s elrohan,
megugró árnyat lát a bokron át. |
|
 H
Idő van! Ébredj!
Az idő, halad, pereg…
Feleszmélés kell. |
|
 H
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába van lelkedben bánat.
Hiába van sok fájdalmad,
nem kapsz senkitől szánalmat. |
|
 H
Kihunyt reményeink temetve mind,
kezünk között a sors csak elpereg,
nem is maradt ki, néha ránk tekint
beteg hitünk ki látogatja meg? |
|
 H
A versenyen számomra az a nyertes,
ki a távot becsületesen végzi.
Ha feladja gyenge, azért lesz vesztes,
tudom ezért magát is rosszul érzi. |
|
 H
Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel |
|
 H
Ha egyszer egy bolond világ
eszét veszítve megvadul,
feléli régi önmagát,
ha visszavonhatatlanul |
|
 H
Nézd! Nyílik a rózsa a díszes kertemben,
míg hullik a földre a szilva épp csendben.
Fürgén szórom az évelő új magvakat,
mert a már idős Őszanyó erre baktat.
|
|
 H
Hol van Magyarország? Tudjátok e hol van?
Ott van a népdalban, a kiérlelt borban,
őseink sírhantján, vérrel szerzett rögben,
szőke Tisza partján, fénylő Bodrog-közben. |
|
 H
A feminin diplomácia, sohasem volt mellettem,
A feminin diplomácia, megvolt, de csak ellenem...
A feminin diplomácia, sohasem volt mellettem. |
|
 H
Eszme barikádján kúsztam át.
nem tudtam megfejteni,az élet titkát.
Hiába volt minden akarat,nagyon
kicsinynek éreztem magamat. |
|
 H
Nem örökzöld az élet fája,
ősszel leperegnek a levelek,
fagy kopogtat, dér fehérlik,
ködöt borít a tél a tájra, |
|
 Gy.
Messzi mesék gyülekeznek az álmok alá furakodva,
vajh hamarost jön-e még, ő, ki az este kezét
oly sutamód remegő, de erős tenyerébe szorítva
súgta szerelme hevét, ó, vajon eljön-e még? |
|
 Gy.
A némán ballagó vízen
Tutajok úsznak szelíden.
Nekem mindegyik izenet,
Mely megállítja szívemet. |
|
 Gy.
Ez az a föld, ahol éltek, s haltak őseink,
erdők dúsak, mezők termők, rájuk fény vetül.
Ez az a föld, melyet utódainkra hagyunk,
még ha olykor üres, vagy telve van a zsebünk. |
|
 Gy-
Szépre-jóra vágyni?
Enélkül éltet leélni…
Szépre-jóra vágyni? |
|
 H
Ha madár lehetnék,
magasan repülnék,
fészkemet elhagynám,
új otthont keresnék, |
|
 Gy.
Szállanak tovább az évek, egyre elröpülnek,
sóhajokra vált a régi győzedelmi ének,
mert gerince hajladozva él a nép e tájon,
nem maradt ki mára érte bátoran kiálljon. |
|
 Gy.
édes illattal
csábít hófehér fürtöd
akácfavirág |
|
 Gy.
Egyik költői vándorutamon,
Az Alföld mély szívében, Szegeden
Fiatal lányt mutattak be nekem.
Ahogy kezembe símult a keze, |
|
 Gy.
Még most az én kék madaraim, de, ha lehet nekik, akkor mutatkoznak,
Hősiesen mosolyokat és kellemes szeretetet is fakasztanak...
Még most az én kék madaraim, de, ha lehet nekik, akkor mutatkoznak. |
|
 V
E nyári reggel oly csodás ma,
a láthatár fölött a Nap
varázslatos, meleg sugára
bohón a tó vizén matat.
|
|
|
|
Ma 2025. május 15. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Botond, Mózes napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
