|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
|
Üdvözöllek oldalunkon!
Ez a portál egyaránt összefogja a kezdõ és már érett alkotók közösségét és bátorító, szeretettel kritizáló magatartásával segíti minden alkotó mûvészi kibontakozását.
A beküldött versek és prózák szerkesztése általában reggel öt és este hét között történik. Ha valaki este küldi be az alkotását, elõfordulhat, hogy csak másnap kerül kiszerkesztésre. Ebben az esetben vagy ismét csak este, vagy másnap küldjetek be új mûveket. Megértéseteket köszönjük.
Politikai tartalmú írásokat nem fogadunk és nem közlünk!
Minden látogatót szeretettel várunk! Szerkesztõség
|
|
KEDVES ALKOTÓTÁRSAINK ÉS OLVASÓINK!
Ezek az alkotói oldalak egy csoportba tartoznak (Poema.hu, Versek.eu és a Szerelmesversek.hu + a Napkorong.hu) és mind a négy rendben működik, így várják az író társainkat és az olvasóinkat!
Naponta egy verses művet és egy prózai művet lehet föltenni én személy szerin igyekszem, hogy a beküldött művek még aznap az oldalon közzétételre kerüljenek.
Kedves Szerzőtársak!
Súlyos problémák voltak előzőleg a rendszerrel, viszont sikerült megoldást találni.
Kérem a régebben a Napkorong. hu oldalon publikált poéta társakat, hogy jöjjenek vissza, publikálás folytatása okán. Hová lettetek poéta társak?
Most még csak cca. 2200 írótárs van a taglistán és ez elég kevés. Én pedig már 10 éve itt publikálok, így a statisztika szerint több mint 2700 versem lett már itt a NAPKORONG.hu oldalon közzétéve!
Kedves Írótársak! Kérem még, hogy a csoportunk másik három versoldalára is regisztráljatok. Ha ott is publikáltok, akkor egy löketre 4 helyen jelenik meg a versetek. Ott is én vagyok az admin.
1. Poema.hu. – 2. Versek.eu. – Szerelmesversek.hu. - meg még ugye itt a NAPKORONG.hu. Jelentem, hogy a szerelmesversek. hu oldalon én küldök be verset egyedül.
2. És tudjátok, ha mind a 4 oldalon publikáltok, akkor, mennyivel nagyon lesz az ismertségetek?
És az is szempont, hogy sok más oldalakon nem lehet 5 beküldött műnél több, mert törlik. Viszont hetente kétszer foglalkoznak csak az oldalra kitevéssel.
Már csak egyet említek föl. Tapasztalatom szerint, többen írnak prózát is, mint amennyit beküldenek… Ezt aztán vajon miért nem?
Egy szó, mint száz = várom, hogy legyünk többen és legyen mindenkinek egy verse és egy prózája beküldve!
Kedves Olvasók!
Mikor felmegyek az oldalra, baloldalon látom, hogy éppen mennyi olvasó van az oldalon. Hetente 2-3 napon még a harminc olvasót (Sőt többet…) is felfedezek, akik abban a pillanatban olvasgatnak minket.
Önöktől mély tisztelettel, de kérem, hogy ne csak olvassanak, mert az íróknak ez nem add erőt, ha a sok olvasó, olvas valamit aztán visszasüllyed a távolba…
Át van alakítva az olvasások + a hozzászólások lehetősége = leírom még ezt is!
1. Jobb alulra ki van írva, hogy „hozzászólás”. Arra kell kattintani.
2. Alul „Hozzászólás küldése” ahol ez már akkor kint van. De ha a második vagyok akkor az üres kisablakba kell beleír. És most jön a csattanó =
3. Alatta ott van bal oldalon írva, hogy „Értékelés”! Osztályzat „és külön írva” a kisablakba, hogy „válassz”.
a. Felülmúlhatatlan – b. Nagyon jó – c. Jó. – d. átlagos – e. gyenge.
b. Iskolai értékek = 5* -- 5 – 4 – 3 – 2 -s értékeket jelölnek.
Szóval,
Egy szó, mint száz = mi írók, poéták várjuk a kedves olvasókat, hogy a közös együttműködés jegyében, ha már olvastak egy művet, írjanak valami felemelőt és adjanak az írónak osztályzatot. Az író, nem magának ír, hanem Önöknek az olvasóknak. Cserében csak hozzászólást és értékelést kérünk!
Mindenkit üdvözlök: Főszerkesztő
|
(leoninus csokor)
Nálam vágtatnak a sok percek, a szép napok meg mind gyorsan a múltba mennek.
Sok a problémám, este nehezen alszok el, már manapság alig reménnyel…
Kint a szél süvítés olyan, mint gúnykacaj, de konstatálom, ez csak nagy ricsaj.
Lelkem is már el van fáradva, öregszek, naponta sok száraz sóhajok követnek.
Közben meg a sorsom, mit sem javul, érzem közeleg a vég, sőt haladéktalanul.
Bennem már nem keverednek bánatosan sóhajok, bennem már nem vannak vágy-óhajok…
Elfáradt lelkemben csak morgás hallik, az létem így a vég elött magától zajlik…
Sunyis mosolyok, szeretetteli pillantások, már nincsenek is, már biz’ fáradok…
Nincsenek már terv-részletek, éltető elgondolások, lehajtott fejjel ballagok…
Vannak még biz’ csillagfényes esték, felhőtlen éjek, tudom, ezeket itt hagyni vétek.
Az esti csendet szoktam volt nézni az sötét ablakból, van, de nekem csak rozsdás fából.
Közben ablakból látni vélem vágtató perceket, sötétben nem látok embereket.
Utcai világításban sötétet nézni, felhők alatti sötétség nem engedi…
Érdekes, időrohanást teljességgel érzem, igy a sorsom is rövidül, ezt vélem.
Vagy már csak tíz percem van még hátra, vagy húsz évet töltök még el utálatba…
*
(Senrjon)
Az időmérőből, ha
Kifogy ez elem, az életvég!
Ezt majd megélem.
*
(HIQ)
Rövid az
Élet, halál győz!
Ketyegés…
Vecsés, 2024. június 7. -Kustra Ferenc József- íródott: az életvég felé közeledve, önéletrajzi írásként.
|
|
Létem hajója éppen süllyedőbe, úgy hallom, halálnak sír minden eresztéke…
A hullámzásban a sok golyók görögnek, az egyik a lábát törte egy görögnek.
Nincsen az a hajó, mi örökéletű lenne, pedig fölséges élmény lehetne.
Lehet, hogy az én létem nem is vonat? Hogy élethajóm van… de ellopták a lovat!
Kezemben egy ustor, de hajót hiába ütőm… Ahhoz meg nehéz, hogy vízbe lökőm.
Öreg is vagyok, már nem bírok el egy hajóval… már nem üthetem nehéz karóval…
Minden nappal a halálom közelg’, de ez ellen nincsen semmi védelem, nincs ’ellen’.
Azt még nem is mondtam, hogy állandó a létvihar, gyomromat forgatón... mind' felkavar.
A kapitányasszonyom a főellenség, intézkedik… nem hallja a véleményem…
Vecsés, 2023. október 9. – Kustra Ferenc József- íródott: leoninus trióban és önéletrajzi írásként.
|
|
Pirkadatkor úgy várom, hogy már reggel legyen,
Megyek, hozok neked virágot, hogy friss legyen…
Én hozom Neked, örömet szerezve Neked.
Álmomban ragyogsz, közben belém ivódsz.
Én bizony szeretem a szerelmedet, a szerelmi becsületed.
Kedveske, én nappal is szeretlek, nemcsak a vak éjben,
De óhatatlan, hogy nagyon izgalmas vagy az éj-fényben…
Lányok, asszonyok, nők, ismeretlenek vagy ismerősök…
Megvallom Neked, hogy a hétköznapokban vagytok hősök!
Édeském, Te jól őrződ az otthoni sparheltod… szeretem az álmod…
Nos, megyek is virágod, sárga rózsa csokorért… nagy, mint az álmod…
Vecsés, 2026. március 3. – írtam: „Itt a nőnap” c. versem átirataként.
|
|
Szép vagyok, mint egy sziklába vésett álom
És melleim, melyeken oly sok szétnyomódik,
A költőket néma szerelemmel megihlettem,
Hasonlóképpen testemmel, hol végtelen méhemben az álmuk.
A széles égszínkékben, a Nagy szfinxhez hasonlóan büszkén és furcsán állok;
Jégből van a szívem és testem pedig liliomokhoz hasonló;
Gyűlölök mindent, ami a gyötrődésnek kavalkádjában zavaró
És soha nem sírok és soha nem nevetek.
A költők, sorsom miatt gyűlölnek,
Mint egy templomot, tiszta oszlopait figyelve,
Életüket fogják tölteni hosszú és nehéz tanulmányokban,
Mert rábeszélni fogom a nyájas szerelmeseket...
Tükrök, melyekben mindent sokkal szebben leterítenek:
Mély tiszta szemeim, telve végtelen fényekkel a csillogásom.
|
|
Emily Dickinson - F-661 (műfordítás)
Some such Butterfly be seen
On Brazilian Pampas —
Just at noon — no later — Sweet —
Then — the License closes —
Some such Spice — express – and pass —
Subject to Your Plucking —
As the Stars — You knew last Night —
Foreigners — This Morning —
F-661
Van Pillangó, mely Brazil
Pampákon látja át -
Pontban – délben – Édes, hogy -
Licencét – zárolják -
Van Fűszer – mely gyors – s nem vár -
Fosztásban gyengére -
Esti Csillag – Idegen -
Lehet Már – Reggelre - |
|
A nőm a virágok virága, hogy enyém… ez Isten áldása.
A nők bizony érdekes teremtmények, de van bennük nagy lélek…
Ne legyen titkunk, hogy azért többekben benne van az jó vastag ármány,
Vannak néha kemény viták, de akkor besegít a közös alkotmány.
Ráadásul az én nőm, a szép virágok virága.
Ő saját családi égbolt, fényes, csiszolt gyémántja.
Van olyan is, hogy a tested ringatózik hevesen,
Van, hogy a Te tested, nekem ringatózik kecsesen…
Van nagy örömöm, ha a Tested lángol, nekem nyílva nekem lángol...
Te vagy sokszor vadult reményem pillanata,
Te vagy remény beteljesítő pillanata…
Mese nincsen, szeretlek biz' tégedet, élvezem a „véredet” …
Te vagy az életem örök kenyere, a szívem eledele…
Most akkor lemegyek a sarki virágostól, hozok csíkos tulipánt,
Nagyon várom, hogy lássam a szemedben a "hálás", villanó lángolást.
Vecsés, 2026. március 3. – Kustra Ferenc József- írtam: a nőnapra az én Nőmnek!
|
|
Nézem a lapokat, a négyszínű világot,
nem adom fel semmiért az utolsó mozdulatot.
Napokig küzdök egy partival, néha belefárad a kar,
sorrendbe kényszerítem: mit a sors összekavar.
Mert a kártya tiszta: ott nincs felejtés,
csak a győzelemig tartó, makacs keresés.
Kérem szüntelen a lapokat. Mire a végére érek,
az eleje már csak köd, s a számok elenyésznek.
Felcsattan a düh, mint egy éles, vad motor:
miért veszi el az időt, amit már az ember birtokol?
De aztán jön a csend, egy halkabb pillanat,
és a harag helyén csak a nyugalom marad.
Elfogadom az életet, amit rám mértek,
hogy elkopnak lassan a régi, fényes képek.
De amíg írok, és amíg a lapokat rakom,
addig én vagyok az úr a saját sorsomon.
Lehet, hogy a tudat egyszer ködbe vész,
de addig minden napom egy-egy büszke győzelem, s kész.
Wino-Amnis |
|
Sokan szóltak nekem, hogy vigyázzak,
Neked hittem, nem a sok barátnak.
Neked hittem, mert hinni akartam,
Hogy a világomat neked adhassam.
Neked adtam minden bizalmamat.
Eljátszottad, majd ezt letagadtad.
Letagadtad, mert így neked könnyebb,
S szememből most folynak a sós könnyek.
Azt hazudtad: miattam nem lehet.
A gyötrelem most tépi lelkemet.
Könnyebb volt így, engem hibáztattál,
Hibáid miatt engem aláztál már.
Bizonytalanság, mit kaptam tőled,
Gondolataim rosszra cserélted.
Álmaim most égő pokol tüze,
Bennem van, nem gyógyulok belőle.
Bíztam benned én, csak eljátszottad.
Hitemet morzsákra pazaroltad.
Morzsákat kaptam én csak cserébe,
Szerelmemet kidobtad szemétre.
Eldobtad, mint pillangó a bábját,
Vagy kisgyerek unott, szép babáját.
Ennyi voltam? Csak egy ócska játék?
Eldobható, olcsó, rossz ajándék?
Nyugalmat adtam a mélypontodon,
Reményt hoztam nehéz napjaidon.
Önbizalmat, hogy higgyél magadban,
Törődést, hogy ne sírj magányosan.
Őszinteséget vártam cserébe,
Csak annyit, hogy ne nézzél cselédnek.
Legyek én egy barát vagy szerető,
Nem pedig egy néma, holt temető.
Annyit kértem: mondjál végre igazat,
Ismerd be a fájó bántalmakat.
Ismerd el, hogy szabad legyek végre,
S ne kerüljünk többé fedezékben.
De megint elfutsz, újra menekülsz.
Mint a tücsök, ki nyáron hegedül.
De jön a tél, hiába is szaladsz,
Hideg lesz, és legbelül elsorvadsz.
Egyszer szembenézel majd tetteddel,
Öregen, a megvénült testedben.
Akkor látod majd meg, mit vesztettél.
Egy férfi mellett halsz, kit nem szerettél.
|
|
Emily Dickinson - F-659 (műfordítás)
The Province of the Saved
Should be the Art—To save—
Through Skill obtained in Themselves—
The Science of the Grave
No Man can understand
But He that hath endured
The Dissolution—in Himself—
That Man—be qualified
To qualify Despair
To Those who failing new—
Mistake Defeat for Death—Each time—
Till acclimated—to—
F-659
Szabadító Szakma
Lenne – a Művészet -
Van Profi Önszabadító -
A Sírhoz nem Érthet
Senki Más, csak Aki
Magán Belül kibírt
Már Feloszlást – Belőle lesz -
Csitító – ki csitít
Kétségbeesőket -
Frissen hibázókat -
Csődöt – Halálnak nézőket -
Amíg – gyakorolnak - |
|
Érzelmek szárnyán !...
Küldöm e lavelet neked,
remélve megérinti szivedet,
vágyódom érted régóta,
vérző szivem megmondhatója
hányszor foglaltalak imámban.
Szánd meg ezt a kóborló lelket,
ki érted élne,mindent megtenne,
szivem már régóta a tiéd.......
mást elképzelni nem is mernék,
nélküled tovább élni nem tudnék !
Ágoston TIbor
|
|
Mesél nekünk egy madár…
Kék ég alatt szárnyalok, felhőket én nem látok,
Vannak fák, látom, amik már ki is rügyeznek már…
A gólyák és a fecskék is, lassan már jönnek is
Vecsés, 2026, március 3. – Kustra Ferenc József: írtam a tavaszvárás örömére!
|
|
V.
Felhő száll, tükör a tó,
Szó ring benne, mint hajó.
Csend ül mélyen, fény lehull,
Szívbe marad, ami jó. |
|
V.
Hittem azt, hogy fontos vagyok neked.
Hittem azt, hogy boldog leszek veled.
Hittem én egy szép, közös jövőben.
Benne leszünk boldogságban, örömben. |
|
V.
A szikráim villognak, Berta!
Benne bizony, minden tombola!
Nagy-nagy szerelemben,
Benne élsz szívemben. |
|
V.
Valóban – kizártak engem -
De akkor – melegben
Voltak, s Fagyot nem éreztek -
Így – történt – Istenem - |
|
V.
Békétlen, jó nagy békességben
Ezen összes lehetőségben…
Békétlen egész nagyvilágban, féltett hazánkban,
Hogy kell élni, háborúra hajazó világban? |
|
V.
Gyere mellém, méreggel telt lélek,
lágy szörnyeteg, imádott dúvad, bestia!
Akarom reszkető, felindult kezemmel érinteni
és gazdag nehéz, vastag hajadat kezem szorítsa. |
|
V.
Élő helyett – Holtté Könnyed -
Most – Tűzhelyed mellett
Levő Férfi s Nő helyett – a
Tétlent Dédelgeted - |
|
V.
Reggel…
Nap felkel,
Némán énekel…
Valami ciripel. |
|
V.
Sugárzó,kék eget, terített rám a hajnal,
napnak törtető fénye,jött elő rohammal
Madarak százai,ödvözölték szép napot,
amit fénysugár, lassan megvilágított ! |
|
V.
Kósza gondolatim röpködnek, mint vak-varjú sereg, a levegőben,
Maradékok, meg utánuk mennek, de észlelem, eltűnnek az légben…
Mit tegyek, mit tegyek eme súlyosocska helyzetben, nézek felfele,
De nem látok már egy vak-varjút sem, gondolatokat biztos elvitte… |
|
V.
Ajtó – tárja Magát -
S aztán – be is csukja -
Aztán Boglárka -Bónik
Felé viszi útja - |
|
V.
Egy szomorú reggelen,arra ébredtem,
hallásom teljesen elveszítettem.
Csend félelmetes volt kötülöttem,
minden megszokott zajt elveszítettem. |
|
V.
Éjfél után a belső anticiklon megáll,
zúzmarát lehel a szív falára a magány.
Nem a hó esik kint, csak a remény fagy be,
s a csend rétegei rakódnak a múlt sebeit fedve |
|
V.
Ha kinéz az ablakon az éjszakába, gondol-e arra nagysága,
Mé’ miákol eszeveszetten a szomszéd tetőn a macskája?
És a macskosz nem is van egyedül,
Többek is ordítanak nagyon veszettűl. |
|
|
|
Ma 2026. március 09. hétfő,
Franciska, Fanni napja van.
Holnap Ildikó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdvözöllek oldalunkon! 
