|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
|
Üdvözöllek oldalunkon!
Ez a portál egyaránt összefogja a kezdõ és már érett alkotók közösségét és bátorító, szeretettel kritizáló magatartásával segíti minden alkotó mûvészi kibontakozását.
A beküldött versek és prózák szerkesztése általában reggel öt és este hét között történik. Ha valaki este küldi be az alkotását, elõfordulhat, hogy csak másnap kerül kiszerkesztésre. Ebben az esetben vagy ismét csak este, vagy másnap küldjetek be új mûveket. Megértéseteket köszönjük.
Politikai tartalmú írásokat nem fogadunk és nem közlünk!
Minden látogatót szeretettel várunk! Szerkesztõség
|
|
KEDVES ALKOTÓTÁRSAINK ÉS OLVASÓINK!
Ezek az alkotói oldalak egy csoportba tartoznak (Poema.hu, Versek.eu és a Szerelmesversek.hu + a Napkorong.hu) és mind a négy rendben működik, így várják az író társainkat és az olvasóinkat!
Naponta egy verses művet és egy prózai művet lehet föltenni én személy szerin igyekszem, hogy a beküldött művek még aznap az oldalon közzétételre kerüljenek.
Kedves Szerzőtársak!
Súlyos problémák voltak előzőleg a rendszerrel, viszont sikerült megoldást találni.
Kérem a régebben a Napkorong. hu oldalon publikált poéta társakat, hogy jöjjenek vissza, publikálás folytatása okán. Hová lettetek poéta társak?
Most még csak cca. 2200 írótárs van a taglistán és ez elég kevés. Én pedig már 10 éve itt publikálok, így a statisztika szerint több mint 2700 versem lett már itt a NAPKORONG.hu oldalon közzétéve!
Kedves Írótársak! Kérem még, hogy a csoportunk másik három versoldalára is regisztráljatok. Ha ott is publikáltok, akkor egy löketre 4 helyen jelenik meg a versetek. Ott is én vagyok az admin.
1. Poema.hu. – 2. Versek.eu. – Szerelmesversek.hu. - meg még ugye itt a NAPKORONG.hu. Jelentem, hogy a szerelmesversek. hu oldalon én küldök be verset egyedül.
2. És tudjátok, ha mind a 4 oldalon publikáltok, akkor, mennyivel nagyon lesz az ismertségetek?
És az is szempont, hogy sok más oldalakon nem lehet 5 beküldött műnél több, mert törlik. Viszont hetente kétszer foglalkoznak csak az oldalra kitevéssel.
Már csak egyet említek föl. Tapasztalatom szerint, többen írnak prózát is, mint amennyit beküldenek… Ezt aztán vajon miért nem?
Egy szó, mint száz = várom, hogy legyünk többen és legyen mindenkinek egy verse és egy prózája beküldve!
Kedves Olvasók!
Mikor felmegyek az oldalra, baloldalon látom, hogy éppen mennyi olvasó van az oldalon. Hetente 2-3 napon még a harminc olvasót (Sőt többet…) is felfedezek, akik abban a pillanatban olvasgatnak minket.
Önöktől mély tisztelettel, de kérem, hogy ne csak olvassanak, mert az íróknak ez nem add erőt, ha a sok olvasó, olvas valamit aztán visszasüllyed a távolba…
Át van alakítva az olvasások + a hozzászólások lehetősége = leírom még ezt is!
1. Jobb alulra ki van írva, hogy „hozzászólás”. Arra kell kattintani.
2. Alul „Hozzászólás küldése” ahol ez már akkor kint van. De ha a második vagyok akkor az üres kisablakba kell beleír. És most jön a csattanó =
3. Alatta ott van bal oldalon írva, hogy „Értékelés”! Osztályzat „és külön írva” a kisablakba, hogy „válassz”.
a. Felülmúlhatatlan – b. Nagyon jó – c. Jó. – d. átlagos – e. gyenge.
b. Iskolai értékek = 5* -- 5 – 4 – 3 – 2 -s értékeket jelölnek.
Szóval,
Egy szó, mint száz = mi írók, poéták várjuk a kedves olvasókat, hogy a közös együttműködés jegyében, ha már olvastak egy művet, írjanak valami felemelőt és adjanak az írónak osztályzatot. Az író, nem magának ír, hanem Önöknek az olvasóknak. Cserében csak hozzászólást és értékelést kérünk!
Mindenkit üdvözlök: Főszerkesztő
|
Engedj el kérlek...
Engedj el kérlek, vagy maradjak még?
Szívem nem tudja, már olyan nagyon rég.
Belül szétestem, megöl a fájdalom,
mert szerelmed, többet nem láthatom.
Engedj el kérlek, hogy tovább lépjek,
akit nem szeretnék, mindíg tovább lépnek.
És máshol próbálnak boldogságot keresni,
egy régi szerelmet próbálnak levetni.
Engedj el kérlek, mert tudom nem szeretsz már,
pedig a lelkem, mindig is csak rád vár.
De ha nem szeretsz, nem tudok mit tenni,
az élet nem áll meg és tovább kell lépni.
Engedj el kérlek, bár lehet nem kellene kérni,
csak nincs bátorságod, nekem meg mondani.
Hogy menj el kérlek, hagyjál el engem végre,
ezt láttam sokszor, már szemed kék egébe.
Engedj el kérlek, és sosem jövök vissza már,
nem is fogsz látni, a szívem örökre bezár. Nem fog kinyitni, neked már biztos soha sem,
el fog feledni téged bizony örökre kedvesem.
Engedj el kérlek, vagy maradjak még?
Hisz nincs köztünk, olyan nagy szakadék.
Mit ne tudnánk, ketten együtt áthidalni,
ne kelljen ezt a szerelmet is nekem siratni.
Engedj el kérlek, vagy maradjak még?
Gubacsi Sándor |
|
Malena - Ennio Morricone
Ha Pham
•
7.5M views4 years ago
Serdülő élet
Serdülő élet,sokat rejteget
Vágyak csírája,korán ébred
Kínzó vágyak gyakran jönnek,
elérni a kort,mely kielégíthet.,
legszebb nő az álma,akit
mindennap látott az utcájába
reménytelenül sójajtott utánna :
az ismeretlen imádottja.
Teltek évek kisfiúbol nagyfiú lett,
a szép nő valamikor tetszett,
idő eljárt felette, eltette emlékbe
sok,sok leányzó jött a helyébe !
Ágoston Tibor
Nézd végig a videót jobban megérted |
|
Szavaid bennem élnek csendben,
lelkem mélyén, meleg fényben.
Nem engedem őket még el,
most ölelem a szívemmel.
Itt ringatom minden sorát,
őrzöm bennük vágyunk borát.
Édes érzés, hadd maradjon,
szívem benned lángoljon!
Siófok, 2026. február 14. - Gránicz Éva - |
|
Hétköznapi pszichológia – az elengedés…
I. blokk
Látok valamit az ajakodon, konkrétan a szájpírodon…
Én nem bántottalak, sőt, soha lelkedben meg nem tapostalak.
Igy estefelé az utcai gázlámpák fénye lenne szemed reménye?
Mond el nekem, ki az ki bántott, ki az... ki mély bánatodba… belerántott.
Szemed, mint a gázlámpák fénytükre, most épp' homályos eleve,
Belenézek, semmi jót nem látok, bár én most pont erre vágyok.
Hah! Látom a szatyrod tele van a ruháiddal… végleg elmész a máddal?
Szomorúság feszíti a száj pírodat, érzem elmenési vágyódat!
Én úriember vagyok, menj, ha nagyon muszáj… mit tehetnék?
Váljunk el békével és tudd, hogy bennem a vágy… mid lehetnék?
II. blokk
Ne kérdezd ajkam pírját, nem festék, hanem élet,
Elfáradt a szívem, s rajtam maradt az ígéret.
Nem te tapostál rajtam, ezt már tisztán látom én,
Csak bennem kopott el lassan egy hajdanvolt remény.
A gázlámpák hunyorgása, mint szememben a fény,
Dereng, de nem vezet már, csak halványuló remény.
De ha belém nézel mostan ne várj ott igazat,
Csak azt, hogy elfáradtam, s elengedem magamat.
Szatyor a ruhákkal, csak csendesen megmutatja,
Hogy el kell innen mennem, magamtól, jó távolra.
Ajkam pírja búcsújel, nem csábít és nem kérlel,
Egy nőé, ki megtanulta hogyan engedjen el.
Ne tedd nehezebbé azt, mi így is nehéz nékem,
Engedj el csendben, az egyetlen, mit tehetsz értem.
Nem kell lenned semmi több, mint ami voltál nekem,
Egy megőrzött pillanat, mit visz tovább a szívem.
Vecsés, 2025. december 3. – Siófok, 2026. január 20. -Kustra Ferenc József– én írtam az 1. blokkot. -Gránicz Éva szerző-, – és poétatársam a 2. -at.
|
|
Emlékezés mesélésben…
1 blokk
(Bokorrímes)
Ah, Ah’ Ó az élet… a lelki lehetőségei kitárt országútja
Ezen megyünk el bármerre-valamerre, utána meg caplatunk haza.
Persze van az erdőkben is, meg a szülősökben is sok út,
Meg még van sokfajta is, de bajban van-e nagy lelki kiút?
Persze az okosok állitják, hogy minden út csak úgy Rómába vezet
Ezt is tanultuk réges-rég, meg hallottuk piacon, biztosan vezet.
De miért nem Damaszkusz a végcél, Debrecen, legalább egy földút végén?
Vagy miért nem egy ókori római út. Dunántúllal a messzi végén?
Hallottam én már, hogy bármely út is elvezet... nem a messzi végére,
Meg azt is, hogy minden lelki úr is elvezet a lélekbaj végére…
Van bizony otthon nekünk a házunkon vakablak, meg az utcánk egy zsákutca,
És ha ide bekeveredünk, lesz-e és hogyan emberfiának kiútja?
**
2 blokk
Ó, azok az utak…
Utak futnak csendes városon,
Lépteim zaja koppan az úton.
Száz irány közt magamban keresem,
Holott cél már régen ott él bennem.
Néha a falba ütközők vakon,
Visszafordít a félelem nagyon.
Zsákutca csak tükröt tart magamban,
És döntés születik benn titokban.
**
Egyenes az út,
nem kérdez, csak haladunk.
Cél néz vissza ránk.
*
Görbe út vezet,
tanít lassan kerülni.
Bölcs lesz, aki vár.
*
Sok út, egy irány,
Róma mindig beljebb van.
Nem a térképen.
*
Földút pora száll,
léptek emléke marad.
Eső írja át.
*
Köves úton jársz,
a türelem megcsorbul.
Láb erősödik.
*
Kanyargós útnak,
nem látni még a végét.
Csak azt: megy tovább.
*
Zsákutca csendje,
fal áll ott a legvégén.
Ajtót reméltünk.
*
Kiút néha nincs,
csak másként nyíló ajtó.
Bennünk nyikordul.
*
Kereszteződés,
nem az út dönt, a szív lép.
Egy irány felé.
Vecsés, 2019. szeptember 1. – Siófok, 2026.-február 26.-Kustra Ferenc József – Gránicz Éva- írtuk közösnek.
|
|
Eljött végre hát a Karácsony...
Eljött végre hát, újra a Szent Karácsony,
a sütőben már kész lett a kalácsom.
Fenyő feldíszítve, és az asztal megterítve,
összejött a család, hogy Jézust istenítse.
Az ablakunkon, mára jég kristájok lettek,
és kint az utcán, a csengő csilingelnek.
Emberek éneke, mi behallatszik odakintről.,
karácsonyi dal szól, oda fent a mennyből.
Mint ha angyalok, muzsikálnának nekünk,
ezért van, hogy mindíg az égre tekintünk.
Azért csendül fel újra ez a dal mára,
mert Jézus urunk születését várja.
Az ámuló szemek, csodálják a gyertyafényt,
abban látják ók, azt az örök reményt.
A csillagszórók is oly fényesen szikráznak.,
azt hírdetve hogy, nem lesz vége a világnak.
Mi mindannyian, ájjuk körbe a fenyőfát,
és köszönjük meg, istennek szent ajándékát. Hogy együtt a család, ettől szebb ajándék nincsen
ha vétkezünk, akkor megbocsát majd isten.
Minden embernek, legyen békés Karácsonya,
gondolj szüleidre, és gondolj a barátokra.
És azokra is, kik már nem lehetnek nekünk,
Boldog karácsonyt, ezt írja fel az égre szívünk.
Gubacsi Sándor |
|
Az én múzsám elment szabadságra,
Hiába gondolok egyre, másra,
Vagy a szép tavaszra, szerelemre...
Sehogy sem jut semmi az eszembe.
Talán pihen a meleg napsugárban,
Vagy ringatózik selymes, lágy hullámban,
És kacarászik rajtam csendben, halkan:
„Írj csak, megy az nélkülem is... csak bátran!”
És lám, e sorok mégiscsak megszülettek,
Bár a szavak rendre botladozva jöttek,
Ha ezt meg tudtam írni, nincs is baj már,
A múzsám velem van, csak szabadságra jár.
Siófok, 2026. március 24. - Gránicz Éva - |
|
Köszönöm apa...
Köszönöm apa, hogy mindíg velem voltál,
fél életen át, csak értem dolgoztál.
Csak azért, hogy nekem jobb legyen,
és az életem így könnyebb legyen.
Köszönöm apa, azt a sok sok szeretet,
amit csak felnóttként értettem meg.
Nem láttalak sokat, nem szoktál otthon lenni,
én szoktam az ágyad is helyetted bevetni.
Köszönöm apa, hogy mindíg mosolyogtál,
nem is láttam rajtad, hogy fáradt voltál.
El rejtetted előlem, a bús szemeidet
Ahogy ne lássam a hulló könnyeidet.
Köszönöm apa, hogy oly erős volt a lelked,
csak utólag látom, mennyi könny maradt benned.
Láttam a fájdalmat és az átsírt éjszakákat szemedben,
titkoltad előlem csak hogy nekem jobb legyen.
Köszönöm apa, hogy felneneveltél engem,
ezért van az a sok sok szeretet bennem.
Mert mindíg csak szépre és a jóra tanítottál,
köszönöm, hogy idáig velem voltál.
Köszönöm apa, lehet nem mondtam elégszer, hogy nélküled nem lennék ugyanaz az ember. hogy soha nem köszöntem meg, utólag már bánom, azt hogy kitartottál, a szívem örökké gyászol. Köszönöm apa, azt a sok aggódó pillanatot,
mit a szemeid mindíg könnyel áztatott.
Köszönöm apa, hogy mindíg igazi apa voltál,
köszönöm apa, hogy soha el nem dobtál.
Köszönöm apa...
Gubacsi Sándor |
|
Avagy a régi emlékkönyved még megvan?
(3 soros zárttükrös csokor)
Kár lenne a jövőt nagy plakátokon kitenni,
Az múlt sorscsapásra nem lehet fölkészülni…
Kár lenne a jövőt nagy plakátokon kitenni-
(HIQ csokor)
A múlt már
Semmit nem játszik!
Csak emlék.
*
A régi emlékek, lehet, hogy már nem is valósak,
De érzem, bennem meg ök, mint tudók, kardoznak…
A régi emlékek, lehet, hogy már nem is valósak.
Bennem van
Múlt, de valósak?
Csak emlék.
*
Sorsom nem mindenbe… beleszólt! Valósan ő irányított,
Néha hittem, mily’ szép a világ… valóságban irányított…
Sorsom nem mindenbe beleszólt! Valósan ő irányított.
Emlékkönyv?
Én fiú vagyok!
Csak emlék.
*
Mindegy mi van, az új út kezdi magát a mennyekbe,
Közben a halált nem tudjuk földolgozni az életbe…
Mindegy mi van, az új út kezdi magát a mennyekbe.
Sors könyve?
Soha nem láttam.
Csak emlék.
*
Jó vagy tragikus volt az élet, épp’ azt kellett átélnem,
Lehet, hogy közben a volt jót magamnak mesélgettem…
Jó vagy tragikus volt az élet, épp’ azt kellett átélnem.
Élet majd
Mindent lekezel…
Csak emlék…
Vecsés, 2025. március 17. - Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
|
|
Nyári meleg ide lett, a vízhez lemegyek.
Amerre nézek, mindenhol meztelen népek
zöld gyepen, parányi textilen heverésznek.
Nem egészen ruhátlanul... nana,
Férfiakon fecske van, vagy gatya,
melynek hasuk alatt a dereka.
Nőkön monokini, fürdőruha...
De ez így nem igaz, mert a ruha
mint olyan, az valamit eltakar.
S mi látható az bizony nem takart.
Tiszta húspiac, itt minden van,
meg melle, combja, fara, háta.
Tátva marad itt mindenki szája.
Ez a modern kor egyik vívmánya,
többes szemérem teljes hiánya...
Ma az embernek lánya azt hiszi,
ha mindenét szemlére kiteszi,
mindenki lássa, mily’ a karosszériája,
hát ezt a férfi nép biztosan megcsodálja!
Talán fel sem ötlik tán senkiben,
nem csak az számít mi van odalenn,
hanem az is, mi lehet odafenn.
Siófok, 2025. június 2. - Gránicz Éva - |
|
Legtitkosabb belső gondolataimat kezelem, nyersbársonyra fektetem,
Itt mindezt kell figyelnem, mert a jó sokféle titkom, maga az én életem…
Elitélem, hogy valaki magát árulja el… vigyázok, ez az életem!
Vecsés, 2024. október 3. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!
|
|
Pici léptek..... Ádám szülinapjára "
Pici léptekből lett a nagyvilág,
szél fújja szét a régi félelmünk árnyát.
Láthatatlan híd, ami kettőnket összeköt,
a szívem nálad talál, majd örömöt.
Pici léptek, nagy szívdobbanás,
bennem élsz, akármerre is jársz,
ha néha el is tűnsz a kanyarban az út szélén,
hazatalálsz egyszer, én addig őrzöm a fényt.
Pici léptek, őt kaptam e szép ajándékot,
így az élettől kaphattam haladékot.
Szerettelek mindig, és szeretni is foglak,
hiányozni fogsz, ahogy a napjaim fogynak.
Pici léptek, hol van a gyermekem?
bízom abban, hogy egyszer szeret majd engem.
Akármilyen vagyok, csak egy nevelő apa,
ki aggódik fiáért, mint egy igazi édesapa.
Pici léptek, ha egyszer visszanéz rám,
ne a hibáim lásd a tükörnek a falán.
Lásd meg azt a férfit, ki félve is remélt,
és nem kért ő cserébe sohasem bért.
Pici léptek, ha érzed, hogy szorít a világ,
emlékezz, hogy volt, ki érted állt ki száz csatát.
Nem kér válaszokat, nem kér magyarázatot,
csak, hogy neked ajam ezt az egyetlen mosolyt.
Pici léptek, van neked is két új védőangyalod,
kik vigyáznak rád, ezt te is jól tudhatod.
Pici lábak ma már nagy léptekkel mennek,
és én itthon várok, hátha még hazajönnek.
Pici léptekből lett bizony a nagyvilág,
de a szívedben olyan sok sok a jóság,
Ha az égre festenéd fel, hisz nincs aki megszabta,
Drága Ádám boldog születésnapot legyen rajta.
Gubacsi Sándor
|
|
Európa egyik legnagyobb tava…
Ring a csónak Balaton vízén szüntelen, utasa ő meg én a magyar tengeren.
Nemrégen esett az eső, igy a szivárvány kialakult, látvány meg majd’ kicsordult!
Csónakom csak visz, élvezem, hogy neki Balaton a neve. Meleg van, nő a heve…
Csobbanva látom, hal a levegőbe, biztos meleg vízből ugrott a levegőbe.
Több hal is felrepült, ha hozzám egy sem szólt, ez biz' nagyon hiányzott, szinte megkarmolt.
A hullámok berepülnek csónakba, bevizezné naptól égő hátam… hólabda.
Latom a sok hab is mutogatja nekem magát, de én meg tudom, nézik a hazát…
Egyfolytában lesem, csónakomnak menyi habosult hullám jön… sokaság csak gyűjjön!
Vecsés, 2024. augusztus 7. -Kustra Ferenc József- íródott: leoninus duóban a haza taváról…
|
|
Azok az átsírt éjszakák...
Azok az átsírt éjszakák, mi a szívemben ég még,
csak egy halk kis suttogás, nekem ez maradt már rég.
A sok kimondatlanlan szó, mi a mi a szívemben maradt,
bár kimondhattam volna, azon a jó pár év alatt.
Azok az átsírt éjszakák, mit nem láthatott senki,
azon a sok sok fájdalom, amin át szoktam menni.
Az éjszaka lett nékem, ahova el szoktam bújni.
ahol még a sötét szél sem, szokott nekem éjjel fújni.
Azok az átsírt éjszakák, ahol a mutató sem jár,
hol már csak a könnyeimet, szárítom fel már.
Szomorúan telik nekem, bús minden éjszakám,
nem láthatja azt senki sem, csak az én Édesanyám.
Azok az átsírt éjszakák, ki mondani nem lehet,
miről szoktam gondolkozni, ez így tovább nem mehet.
Mert ez a szív lehet egyszer, hogy el fog fáradni,
és nem tudja majd neked, a szívét többé átadni.
Azok az átsírt éjszakák, mikre már nem gondolok rég,
mert van aki e földön engem nagyon szeret rég.
Azok az átsírt éjszakák, mikre már sohasem vágyom,
az tűnjön el is örökre, remélem, hogy soha sem látom.
Gubacsi Sándor
|
|
Háromkor indultál hazafelé,
Csak néztem az ablakon kifelé.
Eközben fényben ragyogott minden,
A szívem megszakadt, szépen, csendben.
Pompázott, ragyogott a délután,
Csillámló aranyfény lombok árnyán,
Szívemen nagy hiány ült... kedvesem,
Mert nem maradhattál itt énvelem.
Olyan hirtelen indultál útnak,
Mint felhők, melyek az égen futnak.
Még itt maradt nálam a mosolyod,
De nem volt a vállamon a karod.
Annyira vártalak, nem pihentem,
Minden áldott percben lépted lestem.
És mire felfogtam itt vagy, végre,
Már távol voltál tőlem, messzire.
Mondd, meddig tudja kibírni a szív,
Hogy szétthasad, amikor téged hív?
Mondd, hogyan lehet így fényben élni,
Nélküled napra napot cserélni?
Nem tudom sajnos a választ - érzem,
A napsütés téged idéz bennem.
És bármilyen szép is kint a világ,
A fényben nélküled minden... árvaság.
Siófok, 2025. augusztus 25. - Gránicz Éva - |
|
Szerelmed kívánom, Laura!
Vége enyém lehetnél már… na!
Szerelmet kívánok,
Csak tiedre vágyok!
Lelkemnek nagyon kell már, biz’ a.
Hiányod marja sérült lelkem,
Hogy igy maradunk, azt már félem…
Óvó ölelésed,
Lelki véleményed!
Értelme közös létnek? Félem…
Van végzet óvó ölelésben,
Ha elmarad, bárcsak… lélekben…
Lélekben minden van,
Benne lötyög mi van.
Szerelmed Laura… lelkemben...!
Vecsés, 2023. június 27. –-Kustra Ferenc József- íródott: Romantikus LIMERIK csokorban.
|
|
(Limerik)
Volt egyszer egy álom és egy dal,
Szél vitte, mint füstöt a hajnal.
De ma újra felér,
Szívem mélyén kísér.
A vágy lángra kapott azonnal.
Bennem lobog a szép szerelem,
A fényben ragyog minden sejtem.
Szavaid ringatnak,
Bőrömön simulnak,
S boldogan álmodlak, kedvesem.
Mikor este az ágyamba bújsz,
A kis szívembe parazsat gyújtsz.
Képzelet, ölelés,
Ragyogó repülés.
Így alszom, míg álmomba hullsz.
(Senrjú)
Föl támadt szélben
Lélek miatt mentem el…
Ölelés már nincs.
(HIAQ)
Elsodort az élet,
Voltak álmaim, mivé lett?
Sajna mennem kellett!
(Haiku)
Széllel, nem szembe
Menni legjobb megoldás…
Szélcsend… eredmény!
(HIQ)
Támadó
Szél elfele fúj…
Majd’ esek…
(4 tíz szavas)
Sors nem engedi a megfordulást,
Sors nem enged… hagyott butulást!
Gondolatomban a téged simított kezeim nyomára emlékezem,
Megyek… magamat mérgezem!
Lángoló tűzünk akár(?)újra lobbanhatna,
Ha sors ilyet újra akarna…
Ágyamban érezhetném magunkat!
De a sors, nem rendelt ilyet magunknak…
(Bokorrímes)
Sorssal szemben pisilni bizony nem lehet,
Rágódtam bizony erről éppen eleget!
Tudom én is, hogy mi ketten nagy páros voltunk,
De látszik, erre már nekünk nem lesz alkalmunk…
Tudom, hogy szavaiddal, nézéseddel, már nem simogathatsz,
Isten látja lelkem, mindig rád emlékezek! Megnyugodhatsz?
Siófok, 2025. szeptember 19. - Gránicz Éva - Írtam: alloiostrofikus versformában, Sipeki Hajas Kamilla ötletverse alapján. |
|
Sír mára hegedűm..
Sír már a hegedűm, mert nem vagy itt velem,
és a csókoknak ezreit, nem adhatod nekem.
Ó egy kis ház mögött, ahol szoktam sírni,
én csak ezt a kis dalt, szoktam eldalolni.
Sír már a hegedűm, ó csak teérted sír,
reménytelen szívem, nem tudom mit bír?
Össze törték páran, az évek folyamán,
sokszor átkeltem, már az élet mocsarán.
Sír már a hegedűm, nem csak utánad sír,
könnyel írt a tollam, ez ám nem nem jó hír.
Mert ez kis papír, gyorsan meg is szárad,
éppen ezért mondtam, dalban az imámat.
Sír már a hegedűm, kérlek ölelj még,
hogy ez az éjszaka, legyen örökké szép.
Bár tudjuk azt, hogy örökké nem tart,
fedezzük fel újra, mi a szívünkben mart.
Sír már a hegedűm, mert tudom mi mart meg,
az az oly sok sok idő, attól lettem beteg. Szét rágott engemet, a kegyetlen idő,
azóta a ház mőgőtt, még a fű sem nő.
Sír már a hegedűm, elbúcsúzik tőled,
mióta ismerlek, még a fű is zöldebb.
Így lesz majd vége, ennek a szép nyárnak,
hogy reménytelen szívvel visszavárlak.
Sír már a hegedűm, de nem sokáig sír,
mert az én két kezem, könnyes szemmel ír.
Odafentről írja majd, a csodás dallamot,
csak nézz fel az égre, és akkor hallhatod.
Gubacsi Sándor
|
|
Mint rongycafat a létem,
Kukába kellene kidobni…
Csak kikén’ vágni.
Létem, még rongycafat sem!
Mér’ épp’ én vagyok elátkozott?
Ősi átokban.
Hetedíziglen történt,
Valaki nagyon elátkozott.
Hogy egye fene…
Ekkor gerincembe a
Dárdát belevágták, meghaltam!
Átok már minek!
Az ötös és hatodik
Csigolyák… nem viselkednek jól.
Dárda csak roncsolt.
Időben: Nagy Francia
Forradalomkor, vajh' mi történt?
Ősöm mit csinált?
Vecsés, 2024. június 21. -Kustra Ferenc József- íródott senrjon csokorban, önéletrajzi írásként., mert az átkom születésem óta működik! Én igy lettem a hetedíziglen…
|
|
Szerelmi bájolgás… a szeretetben…
(3 soros-zárttükrös csokor)
Főleg, ha te vagy a legcsodálatosabb, ő meg eszét veszt, mint legmámorosabb,
Érzi is, hogy majdcsak megkap már téged, szereti a lényed, lelked… vágyódosabb…
Főleg, ha te vagy a legcsodálatosabb, ő meg eszét veszt, mint legmámorosabb.
Ő a hevenyedében is érzi, hogy talán jól meg is halna érted,
Szívedet és a lelkedet is szereti, meg az eszed, mind teérted…
Ő a hevenyedében is érzi, hogy talán jól meg is halna érted.
Tudd, hogy lelkedet vágyja... szádat s annak bal sarkába csókot adna, ha lehetne,
Ha tovább is húzod az idegeit, majd jól-szerettel elkap… az eszemente…
Tudd, hogy lelkedet vágyja... szádat s annak bal sarkába csókot adna, ha lehetne.
Néz téged, kiles, amikor te nem is látod, hogy te vagy a legcsodálatosabb,
Ilykor’ mentesül józan eszétől s ezen kész állapotban a legmámorosabb!
Néz téged, kiles, amikor te nem is látod, hogy te vagy a legcsodálatosabb.
Régebben még nagyon is, határozott is volt, de neked most is vitéz-délceg!
Boldogságot veled kergeti, mint a kandúrotok kismadarat… nem félszeg...
Régebben még nagyon is, határozott is volt, de neked most is vitéz-délceg!
Ő most már biztos, hogy lett már a középkori(ú) lovagod,
Tedd meg, nagyon is szeresd vissza, ha lehet, ha nincs más dolgod…
Ő most már biztos, hogy lett már a középkori(ú) lovagod.
**
Nőd szeret
(senrjon csokorban)
Csodálom szíved lelked,
Benned minden tiszta és nemes.
Öröm vagy nekem.
Múltban, most és jövőben,
Ugyanúgy szeretlek szívemben.
Örökkön örök.
Okos vagy, tetszik nekem,
Féleszűt nő nem tűr szívében.
Másfél ész nyerő.
Humorod szívem éke,
Nélküled bú ülne a létre.
Mosolyod kincsem.
Szemüvegemben látom,
Csak te vagy benne a világom.
Mindenhol te vagy.
Mondod: meghalnál értem,
Én inkább élni kérlek értem.
Szeretlek nagyon!
Vecsés, 2025. július 17. – Siófok, 2025. augusztus 13. -Kustra Ferenc József- írtuk 2 szerzősnek. A második blokkot Gránicz Éva szerző-, és poétatársam írta.
|
|
Kend! Szólt a Jézus,
Már jól megöregedett?
Kend! Mit akar még?
Kend! Nézett Jézus!
Öregre’ elégedett?
Kend mást akarna?
Panaszlok Jézus;
Örök életűnek jó?
Kend! Van mit akar?
Helyemben Te is
Akarnál, nem dumálnál…
Kend! Legyen konkrét!
Jó kis keresztény
Voltam, vagyok Te Jézus!
Siker jutalmam?
Kend! Szólt a Jézus;
Fontos a lélekbéke!
Nekem oly’ nincsen…
Vecsés, 2024. június 21. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásnak, senrjú csokorban.
|
|
Utáljatok csak engem...
Utáljatok csak engem, már úgy sem érdekel,
ki nem szeret engem, az meg sem érdemel.
Nem fogok én többé, senki után sírni,
higyjétek el nekem, hogy ki fogom bírni.
Utálatok csak engem, ez már nem is számít,
mert az én szívem az, nem is erre vágyik.
Mert milyen barát az, ki kibeszél engem,
az én hátam mögött, minden egyes percben.
Utáljatok csak engem, köszönöm tinéktek,
erősebbé váltam, hiába is néztek.
Mert ha a szívemet, szomorúság éri,
nem felejt ő soha, akárki is kéri.
Utáljtok csak engem, úgy sem tart örökké,
az én szívem ettől, nem válik törötté.
Erős az én szívem, akárki is látja,
olyan erős ő mint, egy igen erős bástya.
Utáljatok csak engem, mert a szívem fénylik,
mert az én szívem, sok sok sebből vérzik.
Erősebbé váltam, azért fénylik s nem sír,
mert az én szívem, oly sok könnyet kibír.
Utáljatok csak engem, ó minden léptemet,
lemondtam azokról, ki élve életemet.
Utoljára én már, azt üzenem nékik,
hallgassák e dalom, hát ha meg is értik.
Gubacsi Sándor |
|
Nézd, Kedves, a hajnal derűs sugára
Miként kelti fel a szép természetet,
Mint önt fényt arcod halk mosolyára,
És mint lágyítja a bús szíveket.
Nézd, új remény és újult életerő
Száll most az erdőkre, száll a rétekre,
S amerre jársz virág nyílik, nő,
Fény költözik a kis ösvényekre.
Nem vonz már a borongó éjszaka,
Mely a bús árnyával rám hajolt ma,
Mert lelkemben ragyog számtalan csoda,
Csillagnál fényesebb szemed mosolya.
És ha egyszer majdan alkony csendje száll,
S halkul az élet víg harmóniája,
Kezed kezemben örökké megáll,
Miként két szív boldog összhangzása.
Míg a reggel fényt önt a világra,
És a nap az égre aranyat fest,
Nevünk ott zeng majd az idő dalába',
Kedves s a szerelem, örök kikelet.
Siófok, 2026. május 30. - Gránicz Éva - |
|
6) Eldar Mansurov - Taleyim - YouTube
A szél hozott össze....
Szél hozott össze minket egy borús,
viharos, öszi délután,mikor azt hitted
felkap a szél,rohanva belémkaróltál.
lehet véletlen vólt,vagy talán akarat
azt gondóltam az Isten küldött mellém,
hogy boldogítsad szomorú napjaimat
Megszerettelek jobban mint soha mást
megmutattad az élet boldogabb oldalát
azt gondóltam nekem végső állomás.
Tudtam,hogy nem vagyunk egyformák
elnéztem neked többet mint gondólnád
remélve,hogy értékeled hűségem hozzád
Önzetlenül szerettelek amit nem tudom,
hogy neked mit jelentett mert soha nem
tudtam eligazodni furcsa természeteden
Mindíg úgy éreztem valami van mögötted
amit titkon őrzöl,senki nem tudhatja meg.
Bántott,gondóltam egyszer majd kitárod
Lázassan öleltél, szenvedélyesen szerettél
élveztem minden égő, vágyódást benned,
amit kimeríteni nálunk, soha nem lehetett
Idővel rájöttem te sem vagy külömb mint
a többi,mikor kezdted unni az egyhangú
ütemet,mindent kifogásóltál amit lehetett
Akkor már tudtam,semmi nem tart örökké
mikor egy nap azzal jöttél szabad akarsz
lenni mint a madár,amit nem köt semmi már
Nem mondtad meg az igazat,neked már
van valakid akivel újból kezdesz egy flörtöt,
aki még nem tudja az igazi csaló ösztönöd.
Elmentél,de nem vittél el mindent,magaddal
itt hagytad bájos mosolyod,illatod amiket
megtartok emlékbe ameddig csak tudok.
A szél hozott össze,ami pár évek múltán
széjjel fújt minket örökre,nem gondólván
milyen mély nyomot hagyott érzelmeimbe. |
|
Kutató-meditáció filozófiai távlatokban…
(10 szavas trió)
Nem várt esemény, csak megjelenik,
Körülmények, a gyors megoldást követelik.
Ha nyomás alá kerültem,
Akkor baj, ha megoldást nem lelem.
Elmém sokszor fényben barangol,
Mire észreveszem, a vaksötétben egyedül csatangol.
*
(HIAQ duó)
A gondolataim
Sokszor kuszák, ez művészet?
Nem, ez pokol-hatás.
Túlvilágon minek
Bármilyen okos gondolat!
Ez, biztos művészet!
*
(bokorrímes)
Engemet a mennyországban nem is tartanak nyilván!
Lent… ilyenekre, rám lent sincs szükség, fölöttébb nyilván...
Énem mondja, ott majd jó lesz, főnökök leszünk
Aztán ha majd éhezünk, csillagnál melegszünk.
*
(HIAQ)
Új amnéziám van.
Mindennap erősíti ént!
Mindennap ad újat…
*
(3 soros-zárttükrös)
Úgy tűnik, hiába, hogy bennem lüktet a vad őserő!
Az énem, bent lakik a lelkemben, nem igen jő elő…
Úgy tűnik, hiába, hogy bennem lüktet a vad őserő!
*
(Kínai: csi-csüe- 7.-7.-7.-7. Rímképlet: aaxa)
Mért oly’ furcsák az álmok?
Ketten, énemmel járok.
Mindenfelé csavargunk…
Énemmel humni vágyok.
*
(bokorrímes)
Magamat keresem, de valószínűleg nem valószínű,
Hogy az én énem nem én vagyok, ő meg bizony nagy kétszínű.
*
(3 soros-zárttükrös)
Az én énem, érzem, hogy a rám terített végtelen,
Lehet, hogy azért dolgozik az örökké küzdelem…
Az én énem, érzem, hogy a rám terített végtelen.
Vecsés, 2015. december 4. - Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írtásként.
|
|
|
|
Ma 2026. június 26. péntek,
János, Pál napja van.
Holnap László napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdvözöllek oldalunkon! 
