|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
|
Üdvözöllek oldalunkon!
Ez a portál egyaránt összefogja a kezdõ és már érett alkotók közösségét és bátorító, szeretettel kritizáló magatartásával segíti minden alkotó mûvészi kibontakozását.
A beküldött versek és prózák szerkesztése általában reggel öt és este hét között történik. Ha valaki este küldi be az alkotását, elõfordulhat, hogy csak másnap kerül kiszerkesztésre. Ebben az esetben vagy ismét csak este, vagy másnap küldjetek be új mûveket. Megértéseteket köszönjük.
Politikai tartalmú írásokat nem fogadunk és nem közlünk!
Minden látogatót szeretettel várunk! Szerkesztõség
|
|
KEDVES ALKOTÓTÁRSAINK ÉS OLVASÓINK!
Ezek az alkotói oldalak egy csoportba tartoznak (Poema.hu, Versek.eu és a Szerelmesversek.hu + a Napkorong.hu) és mind a négy rendben működik, így várják az író társainkat és az olvasóinkat!
Naponta egy verses művet és egy prózai művet lehet föltenni én személy szerin igyekszem, hogy a beküldött művek még aznap az oldalon közzétételre kerüljenek.
Kedves Szerzőtársak!
Súlyos problémák voltak előzőleg a rendszerrel, viszont sikerült megoldást találni.
Kérem a régebben a Napkorong. hu oldalon publikált poéta társakat, hogy jöjjenek vissza, publikálás folytatása okán. Hová lettetek poéta társak?
Most még csak cca. 2200 írótárs van a taglistán és ez elég kevés. Én pedig már 10 éve itt publikálok, így a statisztika szerint több mint 2700 versem lett már itt a NAPKORONG.hu oldalon közzétéve!
Kedves Írótársak! Kérem még, hogy a csoportunk másik három versoldalára is regisztráljatok. Ha ott is publikáltok, akkor egy löketre 4 helyen jelenik meg a versetek. Ott is én vagyok az admin.
1. Poema.hu. – 2. Versek.eu. – Szerelmesversek.hu. - meg még ugye itt a NAPKORONG.hu. Jelentem, hogy a szerelmesversek. hu oldalon én küldök be verset egyedül.
2. És tudjátok, ha mind a 4 oldalon publikáltok, akkor, mennyivel nagyon lesz az ismertségetek?
És az is szempont, hogy sok más oldalakon nem lehet 5 beküldött műnél több, mert törlik. Viszont hetente kétszer foglalkoznak csak az oldalra kitevéssel.
Már csak egyet említek föl. Tapasztalatom szerint, többen írnak prózát is, mint amennyit beküldenek… Ezt aztán vajon miért nem?
Egy szó, mint száz = várom, hogy legyünk többen és legyen mindenkinek egy verse és egy prózája beküldve!
Kedves Olvasók!
Mikor felmegyek az oldalra, baloldalon látom, hogy éppen mennyi olvasó van az oldalon. Hetente 2-3 napon még a harminc olvasót (Sőt többet…) is felfedezek, akik abban a pillanatban olvasgatnak minket.
Önöktől mély tisztelettel, de kérem, hogy ne csak olvassanak, mert az íróknak ez nem add erőt, ha a sok olvasó, olvas valamit aztán visszasüllyed a távolba…
Át van alakítva az olvasások + a hozzászólások lehetősége = leírom még ezt is!
1. Jobb alulra ki van írva, hogy „hozzászólás”. Arra kell kattintani.
2. Alul „Hozzászólás küldése” ahol ez már akkor kint van. De ha a második vagyok akkor az üres kisablakba kell beleír. És most jön a csattanó =
3. Alatta ott van bal oldalon írva, hogy „Értékelés”! Osztályzat „és külön írva” a kisablakba, hogy „válassz”.
a. Felülmúlhatatlan – b. Nagyon jó – c. Jó. – d. átlagos – e. gyenge.
b. Iskolai értékek = 5* -- 5 – 4 – 3 – 2 -s értékeket jelölnek.
Szóval,
Egy szó, mint száz = mi írók, poéták várjuk a kedves olvasókat, hogy a közös együttműködés jegyében, ha már olvastak egy művet, írjanak valami felemelőt és adjanak az írónak osztályzatot. Az író, nem magának ír, hanem Önöknek az olvasóknak. Cserében csak hozzászólást és értékelést kérünk!
Mindenkit üdvözlök: Főszerkesztő
|
Ha elmerném mondani amit most gondolok,
megtudnád, hogy Rólad álmodok.
Ha eltudnám mondani, amit most érzek,
megtudnád, hogy mennyire féltelek,
és mennyire szeretlek téged.
Lelkemnek csak egy a sóhaja,
Te legyél a szívemnek az izzó parazsa.
Lángoktól égjen egy életen át,
soha ne aludjon ki ez a parázs.
Úgy szeretnélek boldogá tenni,
s minél több időt sziveddel el tölteni.
Szeretnélek örökké csak téged szeretni,
és senki szemében varázslat után kutatni.
Szeretnék mélyen szemeidbe bele nézni,
és el mondani mennyire szeretlek.
Szeretnék két szemed könnye lenni,
szeretnék arcod szép mosolyában csillogó fény lenni.
|
|
Boldog Anyák napját kívánok...
Boldog Anyák napját, kívánok tenéked,
angyalok kísérjék, neked minden lépted.
Legyél nagyon boldog, s mindíg oly vidám,
akár csak az enyém, az én édesanyám.
Boldog Anyák napját, kívánok tenéked,
remélem hogy majd a, száz évet megéled.
Éljél oly sokáig, és sokáig szeress,
legyen is a hajad, akármilyen deres.
Boldog Anyák napját, kívánok tenéked,
vigyázunk majd terád, soha el ne tévedj.
ott élek majd mindig, a te szép szívedben,
s benne vagyok a te, minden könnycseppedben.
Boldog Anyák napját, kívánok tenéked,
hogy ha nem élnél már, őrizzük emléked.
Mert te is itt élsz ám, az én kis szívemben,
örökre bezárva, s ebben a rímekben.
Boldog Anyák napját, kívánok tenéked,
nem kívánok én mást, remélem megérted. Sok sok szeretetet, s szívednek a magját,
így kívánva néked, Boldog Anyák napját.
Gubacsi Sándor
|
|
Még ölembe hajthatod fejed
és sírhatsz a vállamon.
Én minden terhedet vállalom,
míg a magam ereje enged.
Ha majd fehér csillagok közé
repít egy tündéri, őszi szél,
vagy szerelmed hal meg elébb,
nem fogom a kezedet többé.
2017.04.09.
Isaszeg |
|
A Margit keresztnév gyöngyszemet jelent,
s e név anyámra igazán ráillett.
Családunk kincse, a drága édesanyám,
nem találok hozzá foghatót soha tán.
A szívében, lelkében mindenki helyet kapott,
szeretete egyformán mindenkire ragyogott.
Jóságot osztotta egész életében,
áldásként él tovább minden emlékében.
Régen elvesztettem őt, mégis fáj nagyon,
hiánya elkísér minden egyes napon.
De fénye velem maradt, őrzöm szüntelen,
szívem mélyén ragyog, mint örök ékszerem.
Csillagként néz le rám az égi magasból,
s új erőt ad nekem minden bánatomból.
Amíg a csillagom fenn ragyog az égen,
az ő szeretete itt él tovább bennem.
Szőke Margit volt a leánykori neve,
bár szőke az sosem volt, hanem gesztenye.
Nevét azonban nem véletlenül kapta,
családunk ágán fakadt újra meg újra.
Nagymamám is Margit volt, nővérem is az lett,
a név nemzedékeken át velünk menetelt.
Mint gyöngyszemek egy szép, féltve őrzött láncon,
úgy ragyognak ők együtt a családfánkon.
Névnapodon könnyes szemmel az égre nézek fel,
ahol egy drága csillag üzeni: nem mentem el.
Mert szereteted bennem él, mint örök ragyogás,
amit nem győz le sem az idő, sem az elmúlás.
S ha egyszer véget ér majd földi utam idelenn,
újra megölelhetlek, édesanyám, csendesen.
Addig is őrzöm fényed minden nap, minden percben,
a családunk gyöngyszeme, örökké a szívemben.
Siófok, 2026. június 10. - Gránicz Éva - |
|
(3 soros-zárttükrös duó)
Langyos már az új hajnal, szép kék a kora májusi ég,
Egyenesen isteni illatot -orgonát- kerget lég.
Langyos már az új hajnal, szép kék a kora májusi ég,
Már föl is keltem, de még meg se zörrent a kiskapu zárja,
Kutyák is elaludtak, ha mindkettőnek szép volt az álma.
Már föl is keltem, de még meg se zörrent a kiskapu zárja.
*
Kék ég alatt csendben álmodom,
Orgonaillat száll és kísér utamon.
Hajnalfény játszik az égen,
Kutya sem ugat.
Csend ül réten,
Orgona száll a szélben,
Szívemben béke ébren.
**
(leoninus)
Kitárt ablak mellett aludtunk, de nem álmatlansággal vajúdtunk.
A szobánk egy nagyon szerény hajlék, de idefűz sok boldog emlék.
Szép tüllfüggönyünk van, azon át most is jócskán beragyog a kelő nap... az van.
Éjjel egyszer fönt voltam, hold csipkét kötött, árnyéka a padlóra költözött…
Szerény hajlékunkban pont elférünk ketten, meg a két kutyával a kertben.
Nálunk tisztaság és rend van, ajtót magunkra zárjuk, látszik itt lakó van.
Kertünkben nap lángol és tűzhabot hint, ha függöny engedi, oda is hint…
Míg holdfény ezüstösen mindent beterít, itt vagyunk, más lakót nem kerít.
*
Nálad, csend is otthon van,
Fény sző rá álmot boldogan.
Átszűrve jön a fényár,
Hallgat a ház,
Kutya szuszog már.
Fény vetül… a csipkés sugár,
Két szív mást ide nem vár.
*
(senrjon duó)
Rügyfakadás idején
Szép tavaszi dalok, de szólnak…
Nem kell más nekünk!
Legyen így, mutasd meg, kín,
Öröm él még, te hajnali kék…
Nem kell más nekünk!
*
(tükör apeva duó)
Rügy
Éled,
Tavasz int.
Szólnak dalok,
Nem kell más nekünk.
Nem kell más nekünk,
Szólnak dalok,
Tavasz int.
Éled
Rügy.
*
Kék
Éled,
Öröm él.
Hajnali kék,
Fájdalom tűnhet.
Fájdalom tűnhet.
Hajnali kék,
Öröm él.
Éled
Kék.
Vecsés, 2023. március 15. – Siófok, 2025. június 11. -Kustra Ferenc József- íródott: mint Szer-gej Jeszenyin (1925): azonos c. versének kétszerzős átírta! Az alapverset én írtam, a kiegészítő-ket, Gránicz Éva: szerző-, és poéta társam.
|
|
Az est az égre puha fényt terített,
És a csend kitárta rejtett ablakát.
Egy régen várt szép érzés hozzánk talált,
S új dallammal töltötte meg szívünket.
Aranyba öltözött a nyugvó határ,
Hívogatva áll alkony bíbor háza,
Küszöbén megpihen a nyár sugára,
S két szív dobbanása egy ütemre jár.
Végleg letettük hosszú utak porát,
És egymás kezében otthonra leltünk.
Tegnap terheit már tovább nem visszük,
Csak lelkünk őrzi a holnap sugarát.
Álmunk fölött békés csillagok égnek,
És szerelmünk útjai összeérnek.
Siófok, 2026. május 31. - Gránicz Éva - Íródott: szonettben. |
|
SzeretnI és szeretve lenni mindig érted lenni,
szerelem küszöbén őszintén szeretni.
Lelkemmel, dobogó szívemmel szeretve,
szerelmesnek lenni csak érted örökre.
Szeret tudom, érzem ugyanúgy, ahogy lehet,
én is szeretem tiszta szerelemmel kedvesem.
Őszintén hűen örökkön, örökké létezem,
övé vagyok, csakis az övé csak őt szeretem.
Senki másé ezen a világon, lelkemből szól,
dallama, szívem érte dobog ezerszer, százszor.
Szerelmünk szívből.zenélő szép muzsikaszó,
mit csak mi hallunk, ami oly magával ragadó.
|
|
Hétköznapi pszichológia a bűnügyi munka frontjáról…
(3 soros zárttükrös)
Én bűnügyi nyomozótiszt vagyok, megteszem, amit jól tehetek,
Jót vagy rosszat én nem teszek, igyekszek és csak „jól” teszek…
Én bűnügyi nyomozótiszt vagyok, megteszem, amit jól tehetek.
*
(senrjon)
Bármit… jól kell megtenni,
Főleg bűnügyben, ott kell lenni!
Hozzáértés kell.
*
(HIQ)
Szív is kell,
Ésszel fonódva.
Értés kell.
*
(tízszavas duó)
Ötven évet lehúztam, sors igy rendelte,
Én helytálltam, sors rendezte!
Három kapitányságon dolgoztam, mindenhol én voltam a legjobb,
Elsőnek… legjobb.
*
(leoninus)
Valamit jól kell megtenni, mindenkinek igy lesznek jó emlékei.
Vecsés, 2026. április 24. -Kustra Ferenc József – írtam: önéletrajzi írásként.
|
|
Ha lennél, fognám a kezed, Ida!
Ha lennél, csókolnám kezed, Ida!
Elmentél, már nem vagy!
Elmentél! Mér’ nem vagy?
Ha visszajönnél, simogatnálak,
Ha visszajönnél, úgy csókolnálak.
Szívem visszahúz, ölelésed vár rám,
Itt vagyok, mindig megtalálsz... lám.
*
Sétálhatnánk a régi erdei úton,
Megint ülnénk kispadon, átélve vágyón…
Sétálhatnánk a régi erdei úton.
Erdei utacska hív, ott vagyok,
Padon súgom: sosem hagylak, maradok.
*
Emlékszel még, mekkora eső csapott le ránk?
Összeölelkezve gyorsan rohantunk hozzánk…
Emlék ez, és nem vonatkozik másra, csak ránk!
Esőcseppek csókoltak, mikor hozzád bújtam,
Szívverésed zenéje itt maradt nálam.
Vecsés, 2021. augusztus 19. – Siófok, 2025. szeptember 1. Kustra Ferenc József- Írtuk: két szerzősnek. A tíz szavasokat Gránicz Éva írta.
|
|
A kislányomnak....
Szeretnék gratulálni e szép napon,
kicsi kis életednek, hogy mindíg ragyogjon.
Kísérje utadat sok sok szerencse,
ne gondolj a múltra, csak is a jelenre.
Segítse jővődet, a hold, a nap, a csillagok,
fogja a kezedet a drága kicsi angyalod.
Fogja és soha, soha ne engedje el,
mert akkor igazán boldog leszel.
Sajnálom, hogy nem hagyod, hogy szeresselek,
nem hagyod, hát akkor mit tehetek.
Pedig, ha tudnád a szívem megszakad,
a múltra gondolva, a könnyem kifakad.
Gyönyörű kislány és ő az enyém?
kérdeztem magamtól, és elhittem én.
Büszke voltam rád, hogy van egy kislányom,
s hogy nem egyedül kell élnem e világon. Köszönöm, hogy kaptalak, e szép ajándékot,
így az élettől, kaphattam haladékot.
Szerettelek mindíg és szeretni is foglak,
hiányozni fogsz, ahogy a napjaim fogynak.
Múlik az idő, Istenem hol van a gyermekem,
bízok abban, hogy ő is szerethet engem.
Akármilyen vagyok, csak egy édesapa,
ki aggódik lányáért, mint egy édesanya.
Drága kislányom, legyél nagyon boldog,
ne fájjon a szíved, ne legyen semmi gondod.
Emelt fejjel, csak az úton menj tovább. feledj el minden rosszat és lépj odább. kérlek valósítsd meg, az álmaid, teljesülnek neked, minden vágyaid. Egy álmot, már megvalósítottál, mikor egy kisfíúnak, életet adtál.
Szeretnék gratulálni, legyen szép napod, van ám neked is, már két új védőangyalod. Ők vigyáznak rád, ahogy egykor én is tettem., örülök, hogy mindíg, boldog ember lehettem.
Gubacsi Sándor |
|
Szívem legmélyére rejtettem el neved, s mindent kedvesem,
minden szót, csókot, érintést, amit testem veled érez.
És ott mélyen bent a szívemben,minden rólad szól, s mit éjjel, s nappal érzek valódi és igaz.
A legszebb dolog vagy az életemben drága,
és örökké az maradsz a szívembe zárva.
Szívem legféltettebb kincse te vagy kedves,
lelkemnek, s a szívemnek édes szerelme.
Az irántad érzett szerelmem soha el nem,
múlik örökké az idők.végezetéig velem leszel.
Kezem, kezedben, szíved, szívemben,
szemeid tükrében elveszek szerelmem.
Nem akarok többé nélküled élni csak veled,
szívemet csak a Te szívedhez szegezem.
Szívem zárjának te vagy a kulcsa, s örzője,
rád bízom az életem egyetlen szerelmem.
|
|
Szemem nem lát, de szívem most is érez,
lelkemmel látlak és örökké szeretlek téged.
Most is érzem, amit tudtam, hogy szeretlek,
de egy ilyen varázslat csak szívben létezhet.
Érzem édes csókunk mesebeli varázsát,
karodba omolva füledbe súgom vágyom rád.
Végtelenszer lehelném mézédes csókomat,
finoman ajkadra, szívem súgná akarlak.
Szerelmem irántad már akkor is örök lesz,
nincs olyan erő-e földi létben ami szétszed.
Nincs halandó, aki ezt a szerelmet bánthatja,
mert szívünkben, s lelkünkben érzés van.
Életünk végéig szerelmünk örökké tartó,
melyhez sehol sincs ehhez fogható.
Amíg csak élünk fogjuk egymás kezét,
mert ami köztünk van szoros kötelék.
|
|
A nyárelőről TANQ csokorban írt a szerzőpáros.
A bárányfelhőcskék
Habosak, mint egy szép hullám.
Ó, napfénysugarak!
Selymes füvek fürge ujja,
Itt a nyár, ő itt van, újra.
*
Szivárvány derűje
Borítja messzi láthatárt.
Szép a szín-kavalkád.
Szoknyában jár a képzelet,
Horizont lelkét kémleled.
*
Hajnaltájt, a csendet,
Macska léptei zavarják.
Köröm tán' nyikorog.
Aranyporban él a hajnal,
Felhők alatt száll galambbal.
*
Nagy, gátlásos sóhaj,
Nem engedhet meg napozást.
Félig levetkőzve.
Lágy fénycsipkébe öltözik,
Ajkára rá, vágy költözik.
*
Pezsgő a forróság…
Gémeskútban van hideg víz.
Hópihe hiánya...
Melegszik az idő máris,
Szerelemben hét határ is.
*
Kút kiapadóban,
Réten már szomjúság honol.
Eső rég nem esik.
Tűző napon szomjas világ,
Kalapodban rózsavirág.
*
Vad, álmatlan éjjen
Áramlik gondolati-szél.
Vizes lenne eső...
Forró széllehelet-álom,
Táj esőt vár. Minden áron.
*
Fa öreg kérgében
Bugylival vésett üzenet.
Örök a vélemény.
Fába vésett szép üzenet,
Kéregbe rejt ál-hiteket.
*
Szív szava is lehet
Messzi pusztába kiáltott.
Már, kopott szerelem.
Szíved kopik csak magától,
Múltad benne kunyhót ácsol.
*
Szél elkergeti az
Éltünkből, meleg álmokat.
Kis, kutyagomolyag.
Vihar előtti csend honol.
Menedék is összeomol.
*
A tikkasztó meleg
Érleli szép virágokat.
A növény is szomjas.
Izzad az ég, de könnyezik,
A patak vízzel megtelik.
*
A lét, sóhajtozón
Keresi a békességet!
Napsugár, jöjj, szeress!
Lét sóhajt, nyugalmat keres,
Halkan súgja: ember szeress!
Vecsés, 2017. április 11. - Mórahalom, 2017. április 6. - Kustra Ferenc József-- A haikukat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe: „Selymes füvek fürge ujja”!
|
|
Fehér zongora...
Volt nékem, egy fehér zongorám,
nem tudtam, hogy rólad szól a szám.
Úgy hangzott, mint egy angyal hangja,
kit szíved, önmagára hagyja.
Volt nékem, egy fehér zongorám,
emlékszel, hogy csókolt a szám?
Csókjaid, hallom a hangokban,
mit játszik, ezen dallamokban.
Volt nékem, egy fehér zongorám,
de talán, nem emlékszel énrám.
Elmentem és vissza sem jöttem,
még a por sem, látszik már mögöttem.
Volt nékem, egy fehér zongorám,
csodás hang, mit kiadott torkán.
Ütötték, szegény billentyűket,
lekoptak, róla is a színek.
Nincs nékem, már fehér zongorám, mert már rég, nem csókol a én szám.
Elhagyott, a szívem örökre,
nem vágyik, már többé ilyen nőre.
Gubacsi Sándor |
|
Annyi mindent...
Annyi mindent, mondanék tenéked,
ölelnélek s csókot adnék néked.
Két karommal, forrón ölelnélek,
téged soha, el nem engednélek.
Annyi mindent, mondanék tenéked,
az én szívem, mond kiére cseréled?
Ki karol majd, s ki csókolja szádat,
ki fordít majd, ó te neked is hátat.
Annyi mindent, mondanék tenéked,
kivel beszélsz, ki mondja meg tenéked.
Mért fáj belül, mi az ami így éget?
belűről mar, s össze vissza tépett.
Nem mondok már, én semmit sem tenéked,
nem hulajtok, egy könnycseppet sem érted,
Nem csókolom, soha többé a szádat,
nem mondok én, többé érted imákat.
Utoljára, én már csak annyit mondok, a szívemben, oly sok sok terhet hordok! Nem bírom már, oly sokáig cipelni,
a jó Istenhez, én haza fogok menni!
Gubacsi Sándor |
|
Magány...
Csak egy magányos, csillag vagyok az égen, kit, már nem szeretnek, olyan nagyon régen.
Kárhozatra ítélt, ez a kegyetlen élet,
mint akit, a pokolnak a tüze éget.
Igazi érzelmeket, én már régen láttam,
csak amikor, a saját sírom megástam.
Akkor láttam utoljára, a szemedben,
egy cseppnyi könnyet, neked drága kedvesem.
Nem érzel semmit, ezt régóta tudom már,
szíved jéggé vált s örökre engem kizár.
Nem tudom, hogy ez hogy alakúlt így ki,
de nem bírná ki, sokáig lehet senki.
Változni kellene, én ezt nagyon jól tudom,
mer ha nem így lesz, elmegy majd az én buszom.
Messzire megy majd, többé nem látsz engemet, talán csak akkor, ha valaki életemet.
Akkor már késő, érzelmet kimutatni,
nem fogok az égből, hozzád lezuhanni.
Nem fogsz sírni látni, könnyet a szememben,
mert akkor én már, végleg haza értem.
Akkor tudod meg majd, hogy hiányzok neked,
hidd el énnekem, könnyes lesz a két szemed.
Nagy űr lesz benned, szíved hiába erős,
feletted az ég, örökre lesz felhős.
Kezdjünk el inkább együtt, egy új életet,
hogy örökre láthassam, tündöklő fényedet.
hiszen örök hűséget, ígértünk régen,
hogy együtt leszünk, az örök mindenségben.
Gubacsi Sándor |
|
A letört trubadúr !
Sötét felhők róják a mennyezetet,
eső fényesíti a macska köveket.
Céltalanul barangolok a városba
valamikor én voltam város trubadúrja !...
Szép lányok mosolyogtak felém,
álmukban költöztem éjjelenként.
Szemeik fényei,mosolyai,hívogattak,
csak még egyszer gyere,óhajtoztak..
Trubadúr koptatja a kövezetet.
nincs hely,ahol rám emlékeznének.
Valamikor mennyire más volt minden
ma,kutyának se kellek vendégségbe. |
|
Álomvágy vagy vágyálom?
Heves napsütésben látom víztelen leveleket s lelkemben az emlékeket!
Mindezt a nagy Balaton partján, ülve a kispadon, közben bambulok oly’ mohon…
Az emlékekre visszavágyok, de ma erre éppen lehetőséget nem látok…
Ücsörögve nézem a vizet, mini tarajokat látok is igy épp’ eleget.
Hátam mögött csendből: ekkor megszólt a poéta társam: búslakodsz? Pont ezt vártam!
Érzem, hogy vágyálmaid pont erősen úralják lelked, de már itt vagyok veled.
Kibontotta szatyrát, elővette a két lángost, meg üvegnyi házi lekvárját.
Persze kanalat nem hozott, így lekvárt nekem üvegből, ujjaival kikotort.
*
(Kínai, csi-csüe vers. 4×7 szótag, rímképlet: aaxa)
Fellegek közt szél kering,
Nádasoknál víz csiling.
Álmot őriz csendesen,
Balaton, szív titka ring.
*
Még régi szocreálból ismerem, hogy a németek igy ették, tetszett ez nekem.
Otthon én kettévágom, elejét jól meg tejfölözőm, rá sajt és igy legyűrőm…
Otthon ezek után lekvárakció... kanállal szétkenem, nincsen ribillió!
Kellemes egy finomságot kétfélén enni, tudom, hazafi jó, ha igy eszi…
*
(sedoka)
Sajtos tejfölös,
lángos, krumpli és tészta.
Gyerekkor ízét idéz.
Lekvár terül szét,
édes és sós egymásban.
Ez ám huncut uzsonna.
*
Juj, jólesett a lekváros… mi is? Lángos-desszert… zabáltam és járattam eszet’.
Nagyobbak a gondjaim, mint a lekváros desszert, kialszom, ha megérem reggelt!
Ma érzem, reggel már rendesen elkapott a gépszíj, a sors rákontráz… ma csak szijj!
Ha este jót alszok, még jó álmom is lehet, de még nem álmodtam ma eleget…
*
(Tíz szavas)
Alvó szíved csendben ring,
Jóéjt puszim betakar, mint az ing.
Vecsés, 2024. november 1. – Siófok, 2025. szeptember 1. -Kustra Ferenc József- Gránicz Éva: Írtuk: 2 szerzősnek, alloiostrofikus versformában.
|
|
(HIQ csokor)
Várom a
Méretes zuhét.
Földnek víz…
Várom az
Égi áldáskát.
Feltört föld…
Isten ver
Sok-sok földlakót!
Porszáraz…
Kenyér lesz?
Gabona nem nő!
Mit eszünk?
Gyümölcsöst
Veri hajnal… fagy…
Tál üres…
Imádkozz!
Isten bizonyít?
Áhítat…
Vecsés, 2026. május 6. – Kustra Ferenc József – írtam: a száraz földek védelmében.
|
|
Hétköznapi pszichológia…
(leoninus trió)
Színesen változatos, legelésző tehéncsorda…látom a vonatablakba,
Van még hosszúkás akácerdő… öt ház, bokortanya! Szép és menő!
Mozdony végig sínen rohanva, mi kapkodjuk a tekintetünket, honnan… Hova?
Síneknél végig távírópóznák pózoltak, magányos fák szemben sorjáztak.
Cigánykereket hányó purdék… Mozdony csak sípolva, dübörögve… nincs fék?
Személyvonatunk kerekei végig és hevenyen kattognak, fejemben mik ropognak?
(senrjú duó)
Világra szóló
Ármány gondolat…
Cselszövés nem kell.
Ügyes és bajos
Ármány gondolat…
Cselt szőni nem kell!
(3 soros zárttükrös duó)
A haragosomra, puszta illendőségből haragszom, le nem mondok,
Barátom volt, becsapott, vérig sértett… róla semmi jót nem mondok…
A haragosomra, puszta illendőségből haragszom, le nem mondok.
Bűnt tán’ nem bocsátok, de a rosszat, mindet… újra gondolok!
Ármányba s cselszövésbe bele nem ragadhatok… mást gondolok!
Tovább nem élhetem át az utálatot… ez lenne szégyen, mit gondolok!
(HIQ duó)
Ármányom,
Már ne légy’ részem!
Ármány nem!
Cselszövés
Már nem légy részem!
Cselt sző? Nem!
(senrjon)
Úgy intézem, bosszú sem
Kell, nem visz az sehová se!
Ármány, cselszövés: törölt!
Vecsés, 2026. május 30. – Kustra Ferenc József- írtam: mint hétköznapi pszichológiai megoldás mintát. Ne legyek olyan, mint némely ismert ember…
|
|
Talán nem is a szerelem ez a gombóc a torkomban,
Hanem valami egészen más.
A félelem attól, találsz valaki mást.
Talán a szavaim fülekre leltek az oldaladon,
Meghallottad őket,
De nem akartad, hogy mögöttük engem láss.
Talán mégis így volt és ez csak egy kétes pillanat,
A sötétben nélküled,
Mert veled úgyis minden más.
Talán ha velem szemben ülnél nem érezném,
Nem ízlelném nyelvem hegyén
Azt a szót: muszáj.
Talán nem lenne muszáj szeretnem téged,
Sőt, jobban is tenném,
És gyötörne inkább örökké szerelmes hiány.
Talán nem is bennem van hiba, nem is benned,
Mert biztosan hiszem,
Hiszem, hogy az ember társra talál.
Talán csupán annyi a megoldás, nem rád.
Nem rád kell leljek,
De valakire muszáj.
|
|
A mély kék víz peremén, hol a szél susogva száll,
Az ég is hozzá tér, fehér csipke-kőszikla áll.
Mint óriás kéz faragta krétából és habból,
Őriz múltat, tengert, sorsot, örökös magányból.
Ha távolról nézzük, mint a felhők, oly könnyűek,
De közelről a sziklák vadak és időtlenek.
A hullámok már az idők kezdete óta,
Ugyanolyan türelemmel lábukat mossa.
Tengerről érkező szívét az öröm átjárta,
Amikor a fehér sziklák vonalát meglátta.
Hazatérők számára a reményt jelentette,
Partot, az otthont, a megérkezést jelképezte.
Doveri fehér sziklák fölött az alkonyi fény,
Lassan gördül tovább, mint arany, víz sötét ölén.
S a hullám, mint egy szép új dal, mit a part megtanul,
Minden érintésben újra születik s aláhull.
Sziklafal, mely a végtelent csendben keretezi,
Hol az ég és tenger egymást lassan megfelezi.
Sirályrajok rajzolják égre az idő vonalát,
És a mészkő sziklák szívében a szél őrzi titkát.
Ha alkony jön és vérpirosan hajlik le az ég,
A kobaltkék tenger mélye is álmosabban ég.
S a fehér fal rózsaszín fénybe öltözve vár,
Mintha a föld is tudná, hogy itt a csoda jár.
Siófok, 2026. május 12. -Gránicz Éva- |
|
(leoninus duó)
Rám, ha borong a fájó lelkem, a boldogságom sírján… pechem!
Majd eszembe jut, bár már olyan halvány, szép-szenvedő kisleány…
Szívembe érzem beszállnak a kínok, mint sötét hollószárnyak
S magát rám borulja, a szenvedésem vaksötét éjszakája…
(tíz szavas duó páros)
A lelkem fölött holló kering,
A múltból fájó emlék dereng.
A könnyem árnyán emlék lobban,
Szerelem halt meg csendben, titokban.
*
Míg rajtam csüng jeges felhőként ez a bánat nagyon nyomasztóként,
Keblemben nagyon fájó érzés föltámad, bús sejtelem… megérzés!
Haszontalan már minden könnyem, esdő sóhajtásom… minek maradásom?
Immár, sohasem éled föl többé, tört... elveszett boldogságom lett köddé.
Felhő száll rám, bánat űz,
A könnyem halk reményt fűz.
Már nem segít a sóhajom,
Múltból él a bús fájdalom.
*
Vecsés, 2022. június 4. – Siófok, 2025. július 4. Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek, Szendrői Holozsnyay Cyirill(?) „ismeretlen” szerző „Ha elborong” c. verse romantikus átirata-ként. (Közzé tette: Toni: 2022.06.02.) A tíz szavasokat Gránicz Éva írta.
|
|
Ott állok fenn a kőszirt csúcsán,
Hold feszíti a tengereket,
A part felé egy lomha hullám,
Ringat álmot és emlékeket.
Az óceán ma hangtalan,
A hold ezüstje rajta ül,
Egy lassú hajó a távolban,
A ködbe veszve elmerül.
A szél sós illatot sodor,
Part kavicsai zizegnek,
Mint emlékek, mik még olykor
Az álmomban visszajönnek.
Mert minden könnyben ott a só,
Minden sóban ott az élet,
A mélység őrzi, nem a szó,
Az ember szívű szépséget.
Fenn állok a szikla ormon,
Mint őrszem egy régi falon,
Míg alattam álmatagon
Szuszog a mély vízű vadon.
Már annyi éj suhant fölöttem,
Annyi vihar tört rám vadul,
De mindig égve maradt bennem
Egy kis csillag, mely el nem borul.
Fény villan, körbejár lassan,
Egyforma ritmus, halk ütem,
Szívverés az éjszakában,
Mint múlt idő az életen.
Ide már annyi hajó jött
A vihar tépte éjeken,
Volt, aki halkan kikötött,
És volt, ki eltűnt csendesen.
És egyszer majdan, ha hazatért
Minden hajó a kikötőbe,
Megérti azt is, ki nagyon félt,
Miért maradtam itt örökre.
Még ma is hív valami újfent,
Ha feltámad a langy déli szél,
Hogy egyszer kiköt nálam megint,
Egy régesrég elveszett remény.
De a magány nem börtön nekem,
Csak csend, amit a hold őriz rég,
A sziklákon egy torony lettem,
Mely éjeken át világít még.
S ha egyszer majd újra látlak,
És feljössz hozzám csendesen,
Nézzük, hogy a sós óceán
Mily édes, csodás végtelen.
Siófok, 2026. május 15. -Gránicz Éva- |
|
(Senrjon duó)
Este korán feküdtem,
Hajnalban, meg már elcsászkáltunk.
Micsoda álom…
*
Erőltetett menetben
Gyűrtük le ketten… ligeteket.
Micsoda álom!
**
(Leoninus)
Bagoly át volt fázva, szárnya kinyílta…, elrepült, éhséggel áldva.
Nem volt ugyan olyan kemény tél..., de az éhség is a holnaptól fél.
Bagoly amúgy meg jól repül, suhan…, sebesség szeretet kibuggyan.
**
(HIAQ duó – félhaiku lánc formátumban)
Valami furcsa volt,
Beledalolt mi…, fülembe.
Gyanú belém ücsült…
*
Valami furcsa volt,
Hallottam! (Erdőben vekker?)
Gyanúm erősödött!
**
(HAIfo duó – félhaiku lánc formátumban)
Kezdhetjük keresni?
Gyanú nagyon uralt.
Megálltam, ez vekker lehet!
*
Kezdhetjük keresni?
Veszetten csengetől…
Tisztás mely’ sarkában lehet?
**
(Leoninus)
Mérgesen ébredtem, mert este redőnyt le nem engedtem.
Mostan, hajnalban szemembe süt nap, tán’ még alszik a pap!
Elgondolkoztam, ha már igy esett, hogy a nap felkeltett!
Rájöttem közben, itt zörög a vekker..., tele van cekker.
Bagjunk’ hazaért-e? Elindult-e? Reggelije lesz-e?
(Bapeva)
Álom,
Hajnalban
Császkálgatunk.
Bagoly huhogott,
Vekker csenget amott.
Redőnyöm fenn felejtve,
Pap még alszik, én mérgesen,
Cekker zörög, titkokat rejtve,
Éhség űzi haza baglyunk szárnyát,
Nap süt szemembe, s ébredek mérgesen.
Vecsés, 2022. január 3. – Siófok, 2025. szeptember 2. – Kustra Ferenc József: írtam alloiostrofikus versformában. A bapeva, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam munkája.
|
|
|
|
Ma 2026. június 11. csütörtök,
Barnabás napja van.
Holnap Villő napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdvözöllek oldalunkon! 
