|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
 Gy.
A múltamból tudom, hogy voltak nekem szép
Színes emlékeim, arra emlékszek, szép
Volt mind féle, de csak a rózsaszínre és kékre emlékszem… szép.
|
|
 H
Vajon szerelmes álmaink mivé foszoltak,
a csókok ízeit mi mételyezte meg,
maradt-e még e bánatos világra holnap
amelyre lelkeink valója megremeg? |
|
 H
Lüktet a reggel, gyurgyalag ébred,
kaptár közelben, lösz falban fészkel.
Ártatlan lelkét fürdeti napfény,
piciny teste pihe-puha, szatén. |
|
 H
Az utca éli hangos létét
A villamos vigan szalad
Egy társzekér dübörgve gördül,
A föld remeg a ház alatt, |
|
 H
Ha elmúlik az eső, és fúj közben a szél,
hamar lesz oly száraz, és hideg ez az éj!
Valahol bús dal szól, de nem hallja már senki,
kietlen pusztaság lett, hol nem járhat már semmi! |
|
 H
Azonosság és különbség
Minden ember egyéni lény,
azonosság és különbség,
a Földön két teljesen azonos ember, |
|
 H
A csend a régi időidbe vezet, előtted... táncol.
Múltadat meg takarja, tán' valami hangszerű fátyol…
Az igaz tűz, időd eleje óta lobogva lángol.
|
|
 Gy.
Tanár Úr egyszer verset írtam, -
Még volt rá mentség: 16 éves voltam.
S mert elfogott valami kemény magyar bánat,
Hogy "magyar vagyok" vadul danoltam.
|
|
 Gy.
Merre találom a boldog időket,
hol van a nagy szerelem tüze már,
vagy vele mind ami volt el is égett,
pernye csupán a nyomán az a nyár? |
|
 Gy.
Ez a nyár nékem lélekbalzsam,
a tavaszt tovaűzte halkan.
Fuvolán szólt egy derűs dallam,
egyszer csak hangja felharsant. |
|
 Gy.
Rájöttem, hogy írás közben mi is az állandó, apró kattogás!
Életvonatommal a sin összeillesztéseken zakatolás…
Az étkezőkocsiban sem vagyok nyugodt, itt tovább is írnom kell,
De az állandó kattogás magába szív, monotonságba visz el. |
|
 Gy.
Ma még ezernyi zöldelő levél
lebegve táncol át a nyáron,
susogva ringató mesét regél,
de ím, amott az őszi álom |
|
 Gy.
Tündöklő sugarak játszanak az égen,
kacéran, vidáman csak a mának élnek.
Végtelen színben, ezernyi aromával,
békésen paroláznak Föld vagyonával. |
|
 Gy.
Eladnátok hazánkat,
s akik reánk vadásznak,
kiűznének honunkból –
nem megyünk el magunktól! |
|
 Gy.
Megint eljōtt a bús legėny, az ősz.
(Kisėrtėk hullott, sárga levelek)
S ahogy elėrte szőke Tisza táját,
Ledobta elnyűtt, rėgi kōdsubáját |
|
 Gy.
Egy kis csonttal ül a buldog,
Láncra kötve ő.
Kicsi tacsi odaoson,
Homlokán redő. |
|
 Gy.
Most még jólesőn dagonyázhatnánk a Balatonba,
Lefröcskölnélek, tán' így játszanánk a Balatonba.
Jövő héten, már ősz jön, hűl a víz a Balatonba.
|
|
 Gy.
Fonta haját puha szél, beletűzve virágokat is szórt,
arca a tó vize tétova tükreiben lebegett rám,
tétova alkonya révetegen, remegőn neki bókolt,
mint sietett ez a nyár teli zsákkal az ősznek a hátán. |
|
 Gy.
Újra nyár van, júliusi varázs,
lassan felgyúl a hajnali zsarát.
Nap sugara oly lágyan simogat,
mint sziklát a tenger, úgy finoman. |
|
 Gy.
Ha valaki azt hinné még
hogy a finom kelme
oda fenn a lényeg
hát téved |
|
 Gy.
Hol ragyog mély tavak tükre,
S bennük pisztráng szunnyad, szürke,
Hol folyó fut, s rét ciripel,
Közös az út ott Billy-vel. |
|
 Gy.
A frontokon meg csak dúl az öldöklés, megállás nincs, napi ezer fő pedig nem kevés…
Ráadásul az otthonokban családok hullanak… szerencsétlenek hová bújjanak?
Fölséges film a háború, micsoda horror! Nem szeretem, hiába színes… nem color. |
|
 Gy.
Május vasárnap
szál mezei virággal
rád emlékezem. |
|
 Gy.
Ha nem lehet kilógni már a sorból,
hajunk kopaszra nyírja majd a kény,
előbb-utóbb a lelkeinkbe srófol
a rút sötét, ha már nem ér a fény. |
|
 Gy.
Könyörgünk! Nézz ránk, hisz az nem lehet,
hogy síró szóval pusztába kiáltsunk!
Sok volt a vétkünk - nagy büszkeségünk.
felhőkig járt az álmodásunk – |
|
|
|
Ma 2026. április 30. csütörtök,
Katalin, Kitti napja van.
Holnap A munka ünnep, Fülöp napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
