|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Gy.
Nem zengte át idegszálaidat a hír a
megismétlődött teremtésről:
egy magház meghasadt, s felemelte fejét a rózsaszín csíra.
|
|
 H
A hegytető mögött a nyár kacsint,
de még fehér kalapja tiszta hó,
s amint alant az új tavasz kering,
be szép, be jó, varázsa bíztató |
|
 Gy.
Azoknak, akik nem lehettek anyák
vagyis
egy rendhagyó vers anyák napjára |
|
 Gy.
Lágy-puha fényeivel beköszönt tavaszunkra az új nap,
tétova áprilisán a rügyek fakadozva kinyílnak
és ezer illata árad az ébredező ligeteknek,
bőröm alatt bizseregve, fonódva a lelkemig érnek. |
|
 H
Nehéz drapériák szakadtak le,
az est megbirkózott a nappal,
valaki sirni akart
és régi nóták bimbóztak ki |
|
 H
„Ki vagy?”- szólt a kék
Ibolya, s a Méh
Bundáján – meglepve – |
|
 H.
Én mást akartam és nem ezt
a végtelen sivár világot,
nem bőrön átütő repeszt,
de már hiába is kiáltok, |
|
 H
Anyám kezére gondolok, a rég látott kézre,
Egy keskeny, dolgos, szinte bús női kézre…
Anyám kezére gondolok, a rég látott kézre. |
|
 Gy.
Összetört szívem bús kesergője
Csókot kért tőled, néma halott,
Szunnyadsz te régen, nem hallsz felőle,
Boldogan virulsz, ahol vagy, ott. |
|
 Gy.
Amint elönt a jéghideg veríték,
felébredek, s a Nap süt és az ég kék. |
|
 Gy.
Ez a ballagás, ahol most énekelsz, nem egy művész karc, de kezdődő, hosszú kultúrharc.
Az egyetem, ahová elballagsz, maga a szentély és megy veled barátod Elemér.
Tán’ nem látsz az öledben lévő virágoktól, énekelve búcsúztok az iskolától. |
|
 H
Földszinten a mosókonyha,
anyámat mint rabot tartotta.
Mások gönceit mosta naponta,
hogy éhes gyerekeit eltartsa. |
|
 Gy.
mind feljebb és feljebb dübörgött
a jaj!
s akkor találkozott önmagával
az ember testvérszeretete |
|
 Gy.
Ha farkasok közé kevert a sorsod,
maradj kemény, s csak élesítsd fogad,
a kis keresztedet hiába hordod,
vonyítanod muszáj a Hold alatt. |
|
 Gy.
Éltem több mint nagy része, már az elmúlt,
A sok emlékem meg... lassan. kifakult…
Zsongó és búsongó fájdalom elmúlt,
Visszanézve, éltem rosszul alakult… |
|
 Gy.
Voltak nekünk szép napjaink, sokszor vittél a Széchenyi fürdőbe,
Ott, mint vaddisznók dagonyáztunk, lubickoltunk forró, meleg vízbe…
Voltak nekünk szép napjaink, sokszor vittél a Széchenyi fürdőbe. |
|
 Gy.
ballagunk, tanárainktól, a tantermektől,
fájó, mégis vidám búcsút veszünk.
Vár a nagybetűs élet, a munka,
további tanulás, család, |
|
 Gy.
Hogy meghalok - felsem veszem,
Hiszen az élet' folyása,
Hogy ember embertársának
Nyugalom helyét megássa, |
|
 Gy.
De lám, a lelkeden maradt megannyi ránca,
azóta bánat ült az élveteg románcra,
ma már találgatod, vajon mi lenne, hogyha
az ily botornak is lehetne dupla sorsa? |
|
 Gy.
Egyszer csak felnőtté válsz,
Úgy hullik az álmod porrá.
Mindent mit elképzeltél,
Mit a jövőnek hittél. |
|
 H
Nyár volt, csodaszép, felhőtlen idő,
kék égen a nap békésen tündökölt.
Csillámló hullámok fogócskáztak,
csattanó csókjaik adtak örömöt. |
|
 Gy.
A semmi eltűnt,
Valamitől menekült,
Ha érkezik, marad, mint sebesült. |
|
 Gy.
Magyarságomat nem cserélem el
Más boldog népek nemzetségére:
Szabadsághősök s költők sora buzdít
Magyarságunkban nemesre és szépre! |
|
 Gy.
Saját magad tapostad el galádul,
mikor gerinced esdekelve hajlott
vad ördögöd szavára, ráadásul
te is tudod, milyen felesleges volt. |
|
 Gy.
Teltek az évek, felnőttem,
sorsomról mégsem magam döntöttem.
Sok munka várt, kötelesség,
főnökeim tisztelete, követelmény. |
|
|
|
Ma 2025. május 17. szombat,
Paszkál napja van.
Holnap Erik, Alexandra napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
