|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 Gy.
Az ágon függ remegve
A zöld levél,
Körűlte vígan szállong
Az esti szél. |
|
 Gy.
Olajképére selymet
Terít a nap, s ott lent
Falura, földre szürkén
Leszáll az esti csend. |
|
 Gy.
Lám csak, a szellem az ócska palackba hiába bezárva,
mert dugaját kifeszíti, ha túl sok a kín, s megalázás,
felmegy elontva haraggal a hegyre, berontva a várba
kergeti szét az urak seregét, neki nincs magyarázás. |
|
 Gy.
Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat!
Utál engem, mint rabomobil sofőrje, lovas kocsikat…
Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat. |
|
 H
Ezüst lepellel fedi le
nap az olajfestményét;
Falura 's mezőre hintve
a szürke este csendjét. |
|
 H
Mi végre álmodunk, ha el nem érjük
reményeink, ha félve ébredünk,
ha hajnalodva megkopó a fényük,
ha elhalón maradnak egyre künn?
|
|
 H
A rózsák közt a jókedv járta:
Kertjük aznap született…
És épp ily könnyű szívvel játsztak
Közöttük gyermekek. |
|
 H
A nap az alkony bíborvörös sortűzét bocsátja a földre,
Én nem ugrok el, de élvezettel vetem magamat e fűbe…
A nap az alkony bíborvörös sortűzét bocsátja a földre.
|
|
 H
Engedd, hogy hosszan beszívjam hajad illatát,
hadd merítsem bele egész arcomat,
mint szomjas ember a forrás vizébe és
mint egy illatos zsebkendőt lengessek a kezemmel, |
|
 H
Drága nő mit érzel,mikor
ezer szem rajtad legel.
Éhes kanok kiváncsisága,
szép testedet csodálja. |
|
 Gy.
Nézem a szirmok fényvarázsát,
a tulipánra hajolok,
s most értem csak a bűvös rejtélyt:
a szirmok közt egy szív dobog! |
|
 Gy.
Mit ér a büszkeség, ha torz igéje
jövőt orozva hull alá a várból,
hiába szól a bősz király, ha népe
megundorodva fordul el szavától. |
|
 Gy.
Elringat az élettenger, fennkölt nyugalmával,
Közben meg üt is és ver is, bőszült haragjával,
És még, folyton kínoz a gyötrő hullámzásával. |
|
 V
Csendes, szép rónánkról,
mikor ide jöttem
furcsa vágytól űzve,
csak arra nem gondoltam, |
|
 V
Az arcodon parányi könny
gurul le árkait keresve,
akárha volna fénye gyöngy
a májuséji szürkületre. |
|
 V
A bűbájos szemek kimódolt pillantását,
A csábos, festett rést, mely bűnös ajaka,
A célzott nyilait, mik szívemet átjárják,
Ó, „Folies Bergère” bukott Angyala. |
|
 V
Megint csak itt ülők a korhadt-szálkás, erdei padon,
Megint csak itt ülök az emlékező erdei padon…
Megint csak itt ülők a korhadt-szálkás, erdei padon |
|
 Gy.
Már vége, már vége,
jöjj lemondás békessége!
Csak halkan, csak halkan,
simulj rám ebben a dalban, |
|
 Gy.
A szívem szakad meg
e sorok írásánál is könnyezem.
Lelkem csorba hull lassan elvèrzik
s megszűnik lètezni. |
|
 Gy.
Agyő, te méh!
A fegyvered
Törted belé –
Ez végzeted! |
|
 Gy.
A boldog évek ó, be messze járnak,
a nagy szerelmek édes illata,
ha visszalengedezve szítja vágyad,
ma lélegezd be és ne űzd tova. |
|
 Gy.
Arcodba hullhat eső,
De nem érzed, hidegen koppan.
Totál elázít! |
|
 H
Fáj a tél és fáj a nyár,
hőségben delel a nyáj,
fagyban dermed a madár,
csontosodik a határ. |
|
 Gy.
Könyves Peti tudós egy diák volt,
Különösen nagyon mélyen számolt.
Szerette is ám a tojássárgákát.
Kukurbitát, meg a kerti spárgát. |
|
 Gy.
Kis pille, míg szívod a part fövenyét,
A földi virágokat elfeledéd?
Vagy harmatból, mézből van úgy eleged,
Hogy homok-szűrt víz ízlik inkább neked? |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 02. vasárnap,
Lehel napja van.
Holnap Hermina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
