|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 Gy.
Élete akkor volt egész,
Tökéletesnek lenni kész,
Mint ki a Földön nem lakott,
Hogy vélem, ő is távozott, |
|
 Gy.
S ó, m ily nagy gyönyörűség volt nézni,
mint üldözi egy sereg marcona,
pisztolyos férfi
a „Hőst”, ki ablakból ugrott át lovára |
|
 Gy.
De hát a józan ész csak áll,
mögötte nem marad tanár,
kinek, habár szelíd szava,
de bátrakat tanítana. |
|
 Gy.
Hallottam TV- ben, hogy az atomot már hegyezik, a nagymenők magukat agyon-keresik…
A csendem is mondana erre beszédet, hallhatóságnak hívnám a szomszéd népet!
Mára világ sorsa merő kárhozat, de legyőzni úgysem tudják oroszokat! |
|
 Gy.
A koldusok rongyokban járnak,
kéregetnek, adományra várnak.
nincs ékszerük, frizurájuk,
megvetés vagy szánalom vár rájuk.
|
|
 Gy.
Egy költő nem bántja szentélyed,
Mert tiszta kéznek lenni kell,
De véletlen kioltja élted,
Vagy felhőn túl repíti el. |
|
 H
Mindig és csak egyszer
Látszat s lényeg,
árnyékok fények,
urak és szolgák |
|
 Gy.
Átballagok a réten
Ezer virág között;
És nem szedek belőlük,
Bokrétát nem kötök. |
|
 Gy.
De hát hiszen tudod, hogy egyszer eljössz,
karomba bújva mindezért lakolsz még,
hiába futsz előlem ördögödhöz,
ha társamul jelölt a végtelenség. |
|
 Gy.
Itt-ott pipacsok és
a búzatáblában
egy lány
hosszú szempillákkal, |
|
 Gy.
Ó, áldott Dél, de rég volt, régen,
Hogy szemtől-szembe láttalak –
Mint leplezetlen isten, nékem,
Jöttmentnek mért adtad magad? |
|
 H
A bús esőre jégverés
következett, a lelkem,
akárha volna benne kés,
nyüszítve sírt leverten, |
|
 H
A horizonton-távol-
hangtalan villámok
időnként megrándulnak,
mint kiszakított pók lába |
|
 H
Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek
Az emberiségért valamit!
Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e
Nemes láng, amely úgy hevit. |
|
 H
A lelkem – csillag lenni vágy…
De nem midőn azt nézik ők az égből
Éjféli szemként mennyek tetejéről,
Miképpen alszik a világ, – |
|
 H
Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon.
Katonák lövik és másképp is irtják egymást, Nem létező -végső- szeretet társításon…
Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon.
|
|
 H
Meseerdő közepében
pirostetős gombaház,
kalap-levele pettyezett,
peremén lemezes rács. |
|
 V
Ki fényesebb vagy, mint a csillagok
S oly nagy, amilyen kicsi én vagyok,
Én nem tudom, mi az a háború,
De látom, hogy mindenki szomorú. |
|
 V
Fölém került a rettenet,
mohón a vérem itta,
pokol tüzére görgetett,
vajon mi volt a titka? |
|
 V
Mosolygós ajkad szinte intett…
Orcád, mely szűzi, piruló,
A vonzó, szikrázó tekintet
Mind élvezetre csábító. |
|
 Gy.
Vesztőhelyre toloncoltak hármat;
vesztemre, hogy éppen arra mentem,
legsúlyosabb, véres keresztfának
kiválasztott hordozója lettem. |
|
 Gy.
Az éltető eső csak egyre hull
terítve permetét a kertemen,
alatta télgyötörte mag lapul,
belőle újra majd virág terem. |
|
 Gy.
Keressük a boldogságot,
nem ismerjük a világot.
Az élet szép lehetne,
de nem teszünk eleget érte. |
|
 Gy.
Én vagyok a művész,
Versem lehet vigasztalás…
Látható eredmény… |
|
 Gy.
Mért röpködsz éj idején,
Csakhogy engem lelj meg?
– Áh!.. Azoknak kell e fény,
Kik engem követnek! |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 02. vasárnap,
Lehel napja van.
Holnap Hermina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
