|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 Gy.
Hiszen tavaszt idézve bíbelődött
előbb az orgonáknak ágain,
de arra délre áztató eső jött,
el is sodorta messze álmaim. |
|
 Gy.
Láttátok-e a zajló tengerárt,
Miközben a szél vad hullámon járt…
Láttátok-e a zajló tengerárt? |
|
 H
Szeretnélek jobban megismerni téged
tudni akarok mindent felőled.
az énedet,a meztelenségedet,
|
|
 H
Ez az én hibám: hogy nem engedtem
Rejtett gondolatokkal, legényeket a kapum körül.
Most, amikor először egy férfi tart a karjaiban,
Halálra vagyok ítélve kegyetlenül... |
|
 Gy.
Péter a beczézett, Pál a mostohafi,
Az urfi és diák, ez csizmadiafi,
Diák könyvből egyik bölcsességet tanul,
Másikon sem kopik lábszij hasztalanul, |
|
 Gy.
A vállaink mi még sosem
vetettük össze, mondd, miért
nem érdemelte nemzetem,
hogy egy legyünk e bús honért? |
|
 Gy.
Tavasz előszele megjött csoszogva,
De még kissé hűs az idő vasfoga.
Az esti alkony, valahogy nagyon fakó,
Pedig a derűs színektől elragadó. |
|
 H
Melegem van, mégis fázom,
Életem már a halálom, |
|
 H
Mikor már minden sötét és felszakad
köröttünk lilán az ég, akkor szeretném
látni a szemedet. |
|
 H
A lét ezüstfonálon át
a rút pokol fölött ring,
legyűrve angyalok hadát
az ördög ujja csettint, |
|
 H
Ahogy öregszem, éjszakánként rémálomról álmodva élek,
De milyen érdekes, reggelenként kelek vidáman, nem félek…
Ahogy öregszem, éjszakánként rémálomról álmodva élek. |
|
 Gy.
Mikor születtem senki nem
gondólt nagyot, csak az anyám
tudta,hogy valaki más vagyok.
|
|
 V
Belenézett a tükörbe,
rútnak látta magát benne.
Belevágott, összetörte,
a tükör ezt megköszönte. |
|
 V
Keresd fel, kis madár, az elhagyott tanyát!
S dalolja a még kopár berek vidékinél,
Holott szárnya alatt melengetett anyád,
S étetgetett, amig szárnyadra nem kelél! |
|
 V
Az alkonyat leszállt a rónaságra,
üres tanyák között szitál a csend,
körötte leng a mélabú magánya,
megannyi régi kép fakón dereng. |
|
 V
izgatottak a rügyek feketék a fák
valószínűtlen felhőkkel játszik a szél
felkap a fekete madársereg levél
sodródik elfelejtve penderül tovább |
|
 V
Havas Krisztus-kereszt az erdőn
Holdas, nagy, téli éjszakában:
Régi emlék. Csörgős szánkóval
Valamikor én arra jártam |
|
 V
Ma kordonok közé szorult az elme,
ki most a másik oldalára áll,
az is lehet, hogy elfogyott türelme,
s a régi önmagára nem talál.
|
|
 V
Bátran megálltam fegyver fegyver ellen,
Nagyok haragjától nem rettegék,
De kétkedém, elég erős-e lelkem,
Hisz férfitől ez csak kötelesség. |
|
 V
Ma újra rám köszönt a béke végre,
megannyi láz facsarta éj után,
felülkerült az encián az égre,
meg is marad ma délelőttre tán. |
|
 V
Nem védhet meg már, csak lelki fegyver, más minden, veled harcolni kicsit sem mer…
Csak nyugtával dicsérd a napot, de ne feledd, mennyi jót adott, hol(?) látod azt a napot…
Tudd meg, hogy mit tett az az ember, aki visszahúzódó volt és szólni sem mer…
Aki persze szelet vetett, vihart aratott, de lassan, mert vihar, lelkében nem lakott… |
|
 H
…rám zúdult a más idők dorgálása
az időből, amikor még nem ismertük egymást
és név szerint hívnak, hogy
kiáltsák az éjszakát nékem az ablakomon,
|
|
 Gy.
Ma, köszöntsük fel őket,
a legcsodásabb nőket.
Az édesanyákat, a nagy
és a dédmamákat, akik, |
|
 V
A pórkunyhóban gyermek született,
Egy rabbal e földnek több rabja lett.
Szegény a kunyhó, hangos és hideg;
Az élet árva benne és rideg. |
|
 V
Varázsló!... Fáról fára száll,
Rutinja ez, napi:
Korhadtat bárhol is talál,
Kész meggyógyítani. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 02. vasárnap,
Lehel napja van.
Holnap Hermina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
