|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Gy.
Szédületes hegyi patakok,
ahol csendesen zúg az erdő,
hol sziklákból a zuhatagok
oly nagy zajgással törnek elő. |
|
 Gy.
Jó ott bóklászni
És {ó} az őszi színek…
(Többször is voltam…) |
|
 Gy.
Hópehelyek hullnak, hív a feldíszített fa.
Karácsonyi ének szól, úgy, mint az álomba.
gyerekek piros arccal, az ajándékot várják.
csodás karácsonyeste, végre meg is kapják. |
|
 Gy.
E tájék most puha, mint a bársony,
hamvas hó öleli át, mely pilinkél.
A föld szendereg, csorog a nyála,
őt vigyázza, karjába zárja a tél. |
|
 H
A világnak zúgó, vad zajában,
hol a bánat volt enyém csupán,
csak Isten tudja, ki akarta ezt úgy,
egyszer összejöttünk ő meg én. |
|
 H
Ó, régi nyár, mikor a vén verandán
Két új poéta régi verseken
Elbíbelődött, s a Hold arca sandán
Két nyárfa közt bukkant ki az égen. |
|
 H
Jövőt felismerni, veszélyes, céltalan mese,
Ettől azonban nem kizárt, lehet nagy lényege…
Ettől még jövő hozhat… mi a lét képtelene… |
|
 H
Mondjál valami szépet,
mondta Ő és mondjál
valami igazat,
ez azért van, mert a lelkem |
|
 H
Éjszakai szeleknek süvöltő zugása,
Halovány erdőknek levele hullása
Jelentik, hogy nincs már ősznek maradása
És hogy télre hajlik esztendő forgása. |
|
 H
Dér, mint egy festő
Jégvirágot rajzolgat.
Olvasztó meleg. |
|
 H
Veled élnék egy mágikus pillanatot,
Széthányt órák az ölelések felé,
Bevésném a másodperceket egy versbe
És a csókoknak az édes, gyengéd gyönyörűségét. |
|
 H
Mama részére ahogy elment.
Mennyi szép virágot téptem!
De egy tüske, egy csúf tüske
Megakadt a köténykémben. |
|
 H
Aki tehetségét otthon ellen, idegen földekre pazarlá,
Méltóságra mehet, de a lelke... az soha nem lehet arannyá…
Aki tehetségét otthon ellen, idegen földekre pazarlá. |
|
 H
Ki vagyunk attól is,hogy ki vagyunk? :)
Nem boldogulunk?
Legyünk egész elemek!
Ébresztő Emberek! |
|
 H
Láttam Kegyedet… csodálkoztam,
Csak ment… én meg odafordultam.
Vakon is keresném,
Bízok, hogy meglelném. |
|
 H
Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét? |
|
 H
Figyeljetek, mennyire változóak ez idő tájt…
A rózsák levelüktől megfosztva:
De az egyik halvány rózsa mégis virágzott.
Ez az utolsó és talán,
|
|
 Gy.
A száj, ami egybeforrasztja a lelket… hozzá vágyat forrasztani.
A száj, ami édesebb a régebbi óbornál… jobb is fogyasztani.
A száj, mint balzsam, jól meg is erősíthet… de, nagyot árthat is.
A száj, a rúzstól szép pirosan virágzik… szebb a rózsánál is. |
|
 Gy.
Chagall a várost rótta épp,
S míg neje lépkedett mellette,
Ő galambokat zavart szét
Bottal, miért a párja fedte. |
|
 Gy.
Könnyen lépek hát s arra gondolok,
hogy asszonyomnak nyakán a konty tán
olyan, mint szusszanó arany pont egy
boldog vers után. |
|
 H
Már félig megettem
kenyerem javát,mikor
kisütött a nap,mutatván
az élet útját. |
|
 H
Hívtalak, kínáltam csodás fényeket,
nem jöttél, közöltél rideg tényeket.
Messze mentél, nem jött tőled levél,
hiába vártalak, nem feleltél. |
|
 Gy.
Vágy nem múlik, majd elhalok… ma.
Remény léháskodik,
Vágyam basáskodik.
Nem kell semmi kincs, csak Te Janka! |
|
 Gy.
Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold. |
|
 Gy.
Hopp gyerekek, ki van itt?
Elő, elő apróságok!
Itt vannak a kis pajtások,
Hoztak nektek valamit; |
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
