|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Ha az isten ekkép szólna hozzám:
"Fiam, én neked megengedem,
Hogy ugy halj meg, mint magadnak tetszik."
Erre kérném akkor istenem: |
|
 Gy.
Faág, lehajlik
Ónos esőben. Sok jég.
Madár ének nincs.
|
|
 H
Templomba készül a menyecske,
tükörbe nézi magát büszkélkedve.
"Az az érzésem ma lesz az a nap,
jóképű legény szeme rám tapad" |
|
 H
A vándor lassan vánszorog,
fáradt lépte, gyalog halad.
nincs otthona, nincsen célja,
lába viszi, meddig bírja.
|
|
 Gy.
Ezután kemény törvényt szab
Már a komor értelem,
S mindenfelől száz dühös hab
Játszik ön kéjén velem. |
|
 Gy.
Hadd lélegezzem be hosszan, hosszan, hajad illatát, merítsem bele egész arcomat, mint szomjas ember a forrás vizébe, és mint egy illatos zsebkendőt lengessek meg a kezemmel, hogy az emlékeket a levegőbe rázzam.
Ha tudnád: Mindazt amit látok! |
|
 Gy.
Így estefelé az égi csendben, csak nyugalmat akarok,
Fent az égen, jó messze, millió szám úsznak a csillagok.
Hallgatom a zajtalanságot, hidegben-őrségben vagyok. |
|
 H
Ismertető jelünk arcunk,
rajta érzékszerveket hordunk.
Ezek színe, helye, mérete
személyünk egyedi jele.
|
|
 Gy.
Gondold: a sors mely változékony,
Király is lett koldus árva…
Más búja iránt légy fogékony,
Ajtód s szíved ne légyen zárva! |
|
 Gy.
Itt éjjel is surrannak a golyók, hasítják a hideg levegőt,
Aknák tépik fel, a havas és jeges, hóborította legelőt!
Pirkadatnak fénye metsző, nagyon hideg,
Akna is erre süvit, hidegen rideg. |
|
 H
öreg anyó vánszorog az úton,
gyenge keze görge botját fogja,
ráncos arcán fájdalom barázdák
fakó szeméből könnypatak szivárgás. |
|
 Gy.
A káposztáskert közelében,
Virágos, dús here között
Hat kis nyulacska elbeszélget,
A nyulak élete fölött. |
|
 Gy.
Hamis rejtélynek titka talmi,
Szenvedni színleg nem lehet.
Csak úgy költővé nem válhatni,
Csak úgy mássá se senkinek… |
|
 Gy.
Itt a fronton az idő mit sem számit,
Ha az órára nézel, akkor ámít…
Az órák csak múlnak folyvást, folyvást, egyre másra…
Óraketyegés, hasonlít, az utolsó mára. |
|
 H
Muskátlit ültetél az ablakomban,
Két kölömböző szinűt csodálatomra,
Azt mondtad,tükrözik szerelmünket,
Aminél boldogabb senki nem lehet. |
|
 Gy.
Fekszem hanyatt a föld sötétzöld szőnyegén,
És merengve nézem a sötétkék eget;
Száll reám aranyos, ezüstös csillagfény
És koszorú gyanánt övezi fejemet. |
|
 Gy.
Páraköntös álomfoszlány,
ezüstszálú gyöngyfonalán.
Madártrilla, ébredő fák,
illan a hajnal, új nap vár
|
|
 Gy.
Oszlott a könnyű füst a fagyos levegőn,
S én bús szabadságtól akartam szenvedőn
Hideg, halk himnuszként magasba felreppenve
Eltűnni örökre… De sorsom úgy rendelte, |
|
 Gy.
Dúl itten a hóvihar, alá zenél az orkán,
Becsülettel kint vagyok… majd' szétfagyok a vártán.
Fronton vagyunk, itt élet-halál a tét, de nagyon-nagyon,
Befagyott szemmel figyelek, nem, mint egy hadgyakorlaton… |
|
 Gy.
Szívednek békét,
égboltnak fényét,
lelkednek nyugvást,
szavaidnak tudást. |
|
.JPG) Gy.
Hűs lugasban, vén, nyári napon,
Aludj, mikor az apád altat,
Kicsi fiam:
Felleg-bölcsőd sírva ringatom. |
|
 Gy.
A világ tapasztalata:
a cárságok megdőlnek,
nem attól, hogy a lét maga
nehéz vagy kínok jönnek. |
|
 Gy.
Végtelen hómező hímjén állok,
Látom, nem létező padkán várok,
Itt várni valamire... az átok. |
|
 Gy.
Hull a hó a hamvas, szürke égből,
csipkefüggöny földünk ablakán.
Fehér paplan alatt
gyökerek, magok alszanak. |
|
 Gy.
nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amiből eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog, |
|
|
|
Ma 2025. május 18. vasárnap,
Erik, Alexandra napja van.
Holnap Ivó, Milán napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
