|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 Gy.
Hiába száll a sóhaj és a bánat,
nem ér fel ablakodhoz, ó, uram,
kiáltanék feléd, de béna számat
lezárja durva kényed untalan. |
|
 Gy.
A fény árnyéka
A fény ragyogó arany sugara
fekete folttá válik
szélhajtott felhők okozata . |
|
 H
Nehéz idők boronganak felettünk,
göröngyös útra tért a társzekér,
baráti szó e vágtatásban eltűnt,
maradt csupán a gőg, s a dzsentri vér. |
|
 Gy.
De balga lelked új kapaszkodót keres,
nem érti meg, hogy ő milyen kicsinyke, lám,
bután egekbe törni sem maradna rest,
ha volna arra döntve néki létra tán. |
|
 Gy.
Bíborban
Látszik most minden…
Estvélés. |
|
 Gy.
Messzi mesék köde hull a világ fövenyére,
tengerek éneke loccsan a parti kövön,
hallgat a mély, nehezedve a Föld tenyerére,
álmait őrzi merengve a vézna jövőn. |
|
 Gy.
A szomszédban dúl a háború. Éppen, hogy nem ér ide az ágyúk veszett hangja,
Nincs ám messze és az jó, hogy nem hallik a sorozatvetők zakatoló hangja.
A szomszédban dúl a háború. Éppen, hogy nem ér ide az ágyúk veszett hangja. |
|
 H
Volt örömöm megadón tovaúszik a démoni ködben,
bánata kergeti, nincs mire játszani boldogat immár,
fojtogató dühe égeti, marja titokban erősen,
szíve szakadva rohan, vele már csak a bú, s a magány jár. |
|
 Gy.
Alkonyi csendben nézem a tájat,
vénül az este, bágyad a nap,
fénye a tó vizén álmosan játszik,
képzeletemnek szárnyakat ad. |
|
 Gy.
Tömör felhőkből napokig áradó eső,
elemi csapás, termés temető.
Fásult emberek keserve,
szomorú szemek |
|
 Gy.
Te még várod jót?
Napocskát… felhő takar!
Ébredj már ember!
|
|
 Gy.
Vajon kimondanád-e, hogyha volna,
maradna bátor egy, ki zúgva zengne,
e szót a várfokát megostromolva
ma végre már kiejtené üvöltve, |
|
 Gy.
A kisfiunk még hét éves, nem érti,
hogy életünknek ők a bimbaja,
csak mi mosolygunk, mint tavaszi szélben
rügyét ringatja boldog rózsafa. |
|
 Gy.
Becsszó, hogy gond
Vagy, rossz vakond,
Büntetnem kell hibádat!
„Ó, bocs nekem, |
|
 Gy.
Tudom, hogy végül lassan széttiporva, megsemmisülten hullok porba,
Vaskezed által tudom, végül legyőzetve… küzdésben elvérezve…
|
|
 H
Felülkerült a büszkeség az észen,
vadul fröcsögve szórja szerteszét
a rút gorombaságait merészen,
feloldva benne gyáva jellemét. |
|
 Gy.
Mit akar ő, ha „túl van ötvenen”?
Sokat… Ha nem is könnyű beismerni,
Hogy nem végállomás „ötvennek” lenni,
De új, igazi rajt az életben! |
|
 Gy.
Fürgéskedik egy
Kósza villám, hevenyül…
Lecsap precizül! |
|
 H
Messze távol egy szigeten élt
egy naív lányka Cho cho san
volt a neve.Burjánzott a szíve,
lelke,vágyódott a szerelemre. |
|
 Gy.
Mert bizony, én sem vagyok tökéletes és lassacskán öregszem.
Igyekszem azonban mindezt biz' tudomásul venni folyamatosan
És
Arra a koncentrálni, hogy megfeleljek, mit diktál az énem. |
|
 Gy.
El-setétedvén a' minap Amor a' Halállal,
egy hajlék alá fekszenek kiki nyilaival,
le-rakják ives tegzjeket,
álomnak adják szemjeket,
|
|
 Gy.
Mit mondjak, jól vagyok,
csupán a zord napok
kikezdtek ostobán
a létezés falán. |
|
 H
Önámítón gyűlölködő, aki kapcsolatban azt hiszi, igaza van,
Ki hiszi, hogy csak neki van igaza, mert a másik egy rohadt…
Önámítón gyűlölködő is menekülne, de lekötözve van… |
|
 Gy.
Hiába, lám az évek egyre múlnak,
fogadkozom, de mégsem indulok,
a májuséji, fürtös orgonáknak
szerelmes illatárja visszafog. |
|
 Gy.
Az idő összeköt, az idő elválaszt.
Az idő senkiben sem áll meg, az idő mindenre hat.
Öleld át a pillanatot és élj mélyen,
Az idő egyesít, az idő különválaszt csúnyán, szépen .
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 02. vasárnap,
Lehel napja van.
Holnap Hermina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
