|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 Gy.
Ki vagyok? mi vagyok? merrül s mibül jöttem?
Hol voltam? s hogy esett hogy világra lettem?
Érzek, gondolkodom, küszködöm, fáradok,
S lélek, melynek útján szüntelenül halok. |
|
 Gy.
Oszlass ködöt, és messzi földre
Űzd el bajod,
És terheld baráti körödre
A bánatot. |
|
 Gy.
Ma éjszakára eltemette vágyam
a végtelen, fagyott, hideg valód,
tekinteted semerre sem találtam,
hiába süt le rám fakón a Hold. |
|
 Gy.
Az ész mindig hiszi, úgy tudja, hogy ő a bajnok,
Meg folyvást azt hiszi, ide hiába jönnek a bajok.
Meg van győződve a saját igazáról, meg ő a legjobb,
Mindenki ennek alapján ítél, mert tudja ő a legjobb. |
|
 Gy.
Beteljesületlen vágyak
szépek maradnak, de fájnak.
Elképzelt vágyunk pozitív,
teljesülés semlegesít. |
|
 Gy.
Ma lágyan suttogó, szelíd szellő vagyok,
Zöldelő mezőkön föl s alá sétálok,
Csókot lehelek a bimbók ajakára,
Édes meleg csókom hű szerelmi zálog. |
|
 Gy.
Mivé fakult a szép mesék csodája,
csupán a szörnyeik maradtak ím,
a volt reményeink ködökbe szállva
tovább osontak árulásain. |
|
 Gy.
Midőn hernyóból a bábban
Lepke lesz, az nyugton vár,
Finom szálak fogságában
Lelke félig szabad már. |
|
 H
Aggódom érted, drága hon,
terhek a fáradt válladon,
gondoktól ráncos homlokod,
pihenni néked nincs jogod; |
|
 H
A Tiszának partján virradok meg egyszer,
Hol ifjú éltemben jártam sok ezerszer.
Az ég boltozatját kék szín táblájával,
Tüzesedni láttam napunk sugárával. |
|
 H
Temessetek ma élve el,
de hogyha nem temettek,
kiáltozásom égre kel,
lerántja majd a leplet |
|
 H
Nem vagy már velem, mert ötvenkilenc éve elköltöztettek!
Apám: harminc éve meg is haltál. Fölfelé költöztettek…
Nem vagy már velem, mert ötvenkilenc éve elköltöztettek.
|
|
 Gy.
Volt valahol valamikor valaki,
valakitől akart valamit.
soha semmit nem kapott,
senkitől, |
|
 Gy.
A hegy engem a tengerig
Hírvivőjének kényszerít;
Az úton lógnom nem lehet,
Még elveszne az üzenet. |
|
 Gy.
Kell még egy végső vers,
amiben színekké folynak,
lobogjanak a régi rímek.
Ragyogjon ében éjben |
|
 Gy.
Én vagyok a magyarság
Csöndes, nemes folyója,
Kevély, heves folyója,
Anyám csupán ez ország
|
|
 Gy.
A szél vajon milyen vidékre fújt,
van ott ki átölel szerelmesen,
ahol kies jövőre vált a múlt,
s ölelve tart a május éjeken?
|
|
 Gy.
Olvadnak délibábok,
pillankókra festett képzetek,
szerelmes csókok lengedeznek
szürke, sose volt szavakon.
|
|
 Gy.
Sudár fa voltál…
Az élet jól ledöntött…
Még a fid’ vagyok! |
|
 H
Betelt a pohár, angyalok agitálnak:
légy menekülni bátor.
Elege volt már Lótékból Sodomának,
Lótnak meg Sodomából. |
|
 Gy.
Légy üdvözölve ősz, te föld halála,
Borult egeddel üdvözöllek én,
E szívhez illik bús napod homálya,
S e hervadás a messze föld szinén. |
|
 Gy.
Marad csupán a képzelet
az éjsötéten át,
repíti messze lelkemet,
keresve új honát. |
|
 Gy.
Csendben vagyok a munkában, csak rád gondolok.
Csendben vagyok utazásban, csak rád gondolok.
Csendben vagyok én időközben, csak rád gondolok.
Csendben vagyok mindig napközben, csak rád gondolok. |
|
 Gy.
Elmondhatnám, de nem fogom.
A titok mindig veszélyes,
különösen, ha beszédes,
árthat másoknak, magamnak,
|
|
 H
Búcsú sosem volt az én esetem,
Nem szeretek nézni fájó szemekben
Van hol probléma elkerülhetetlen
Amit az egyik fél nem ért meg sohasem. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 02. vasárnap,
Lehel napja van.
Holnap Hermina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
