|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 Gy.
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
levél közt rejti ága,
s mint téli ablak tükrén |
|
 Gy.
Fáradt vándor vánszorog,
romlott részeg tántorog.
Vándor néha megpihen,
részeg zuhan, elbillen. |
|
 Gy.
Én, egész életemben reményben éltem, föl nem adtam… de semmit megéltem…
Én egész életemben pozitívan vélekedtem, föl nem adtam… a semmit éltem…
Életemben nem voltam pesszimista, csak éltem, hozzáálltam jól… semmit éltem… |
|
 Gy.
Keservesen vajúdva nézek át
a légypiszok között az ablakon,
keresve ó idők sugallatát,
talán a múlt megint ölébe von, |
|
 Gy.
Kis hajó az én reményem,
Sem árboca, sem kormánya;
Csapkod a hullám keményen,
Gyönge sajkám veti-hányja. |
|
 Gy.
Forrva a balga dühében aligha figyel ma a szóra,
összeszorítja fogát, konokul menetelve előre,
ballag a hegyre csak egyre a vélt igazát zakatolva,
kordonokat letapodva, galádul, orozva a dőre. |
|
 Gy.
Az emlékek régi jó alapjai
Emlékeim, a múltam hős lovagjai. |
|
 Gy.
Csak egy fekete bús madár
Ül egymagába a fatőn, -
Gúnyaszt és nézi társait
Közömbösen, kételkedőn. |
|
 Gy.
A barna este csendesen közelgett,
hamar lehűlt a szél, a táj fölött
gomolygva gyűlt megannyi szürke felleg,
a Hold mögöttük éjre öltözött. |
|
 Gy.
E világ s minden teremtménye,
Mi sokféle és számtalan,
Előtte szemléltetve van,
Okuljon hasznára, kedvére... |
|
 H
Én nem tudok
A csendről, melybe száz forró titok
És jövendő viharok lelke ébred;
Hol nászát üli száz rejtett ígéret. |
|
 H
Hirtelen minden oly nehéz,
fátyolosak a csillagok,
mikor az ember égre néz
és messzi múltba andalog. |
|
 H
Hiába fáj, hiába szúr,
amíg csupán a gőg az úr,
saját nyakunk mi vágjuk el,
utána senki sem felel |
|
 H
A szeptember hidegre vált,
Rozsdás levél pergett a fákról,
A hunyó napot lepte fátyol,
Eljött az éj, a köd leszállt. |
|
 H
A dac lelketlen, mardossa az életutam falát,
A dac lelketlen, az úton jól kiélvezi magát…
A dac lelketlen, mardossa az életutam falát. |
|
 H
Volt egyszer egy hadnagyocska
Fiatal volt és bohó
Tiszta volt a szíve, lelke
Szerelemről álmodó. |
|
 Gy.
Gyermekként annyi minden ó, be más volt,
csodák kerengtek ős mesék ködén,
közelre hozta két szülém a távolt,
lubickolhattam szellemükben én. |
|
 Gy.
Szájunk közepén letapad,
ajkunk között kinyújthatod,
csúcsával azt is nyalhatod,
amit kívánsz vagy csúfolod. |
|
 Gy.
Tűrj csak, embernek fia,
Lesz kínod még épp elég;
Küzdj csak, embernek fia,
Míg majd megérkezik Vég... |
|
 Gy.
Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem egy holdas éjet elrabolt.
De benne állt, hogy arca gyönge rózsa,
haja arany, s a szeme kék írisz. |
|
 Gy.
A szép sárgás szín
Lesz a jövő kenyere.
Látóhatárig… |
|
 Gy.
A sárga Hold elandalít amint kel,
varázsa lágy románcokat terít,
a május esti lenge-lágy szelével
bebalzsamozza arcom árkait. |
|
Be kell látnunk:
Ha kérdeznek, becsületesen
felelni kell. |
|
 Gy.
Sűrű köd van,látni semmit se
lehet,hajójuk a bizonytalan
szürkeségben elveszett. |
|
 Gy.
Valakit éveken át vártam,
magáról hírt sem hallatott,
valaki távozása fáj még,
ma is, ha visszagondolok. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 02. vasárnap,
Lehel napja van.
Holnap Hermina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
